015

1

Minden nap egyre nehezebben kelek fel és reménykedek benne, hogy megtalálom őket. Járom az erdőt egy koszos lyukas ingben amit úgy találtam egy ruha leadó konténerben és egy papucsban. Lassan egy éve probálok vissza jutni Hawkinsbe.
Elszöktem még akkor mikor elpusztítták a labort. Nagyon messze mentem az "otthonomtól" és sokáig egy apáca zárdában nevelkedtem. És most onnan szöktem meg. Az erdőben élek már ugye egy éve. Magokon és bogyókon élek, ami természetesen nem sok erőt ad, a képességem is nagyon eltud fárasztani. De kell használnom, hogy megtalálhassam őket. És egyre közelebb jutok. Probálom nem feladni, de már elfáradtam. Félek hogy sose fog sikerülni. Hogy nem találom meg Elevent, már nagyon hiányzik. Vele kellett volna mennem mikor elszökött. De így segítettem neki hogy ne kapják el. Ott maradtam a laborban és probáltam feltartani őket. De én csak a tótágasba tudok átmenni és embereket keresni képek és tárgyak alapján. Nincs más különleges képességem. Amiről tudnák. Nekik persze ez nem volt elég. És 11 után mentek, bármennyire is probáltam eltántorítani őket, nem ment. Inkább kényszerítettek hogy keressem meg őt, elöszőr sikerült félre vezetnem a csapatot, de miután rájöttek hogy hazudtam elzártak egy szűk sötét szobába.

Ismét leültem és a kezembe vettem azt az újság cikket amin a kis csapat volt. Tavaly készült a kép mikor egy orosz titkos labort találtak a pláza alatt.
Elméjültem és ismét a nagy feketeségben találtam magam. Lábam alatt a víz hűvös volt. Láttam őket ismét, épp a játékteremben voltak, ott volt az a fiú is akihez El költözött miután eltünt a férfi aki nevelte. De én láttam őt az Upside Downban, élt de egyszerűen nem tudtam felébreszteni. És nem is volt sok időm rá. Hisz megint jött.
Visszatértem az erdőbe. Letöröltem a kis vért és újra utnak indultam. A nyár még csak pár hete kezdődött el így a hőség még elviselhető volt. Egy kis patak futott lentebb,így végre tudtam mosakodni egy kicsit és inni. Sötétbarna hajam rettenetesen festett. Kócos és koszos volt. Hisz nem volt szappanom amivel megmossam.
Kezemmel fésültem ki és azt is megmostam, a víz is tisztít valamennyire. Megtöröltem a ruhámmal és útnak indultam. Útközben ettem amit találtam és egyre közelebnek éreztem azt amit keresek. És ekkor egy évnyi bojongás után megtaláltam.

Üdvözöljük Hawkinsben!

Szemeim megteltek könnyel és a boldogság átjárta az egész testem, és egy újfajta erő segített hogy tovább mennyek. A város lakók megbámultak, összesúgtak a hátam mögött. Csodákszom hogy a serifet még nem hívták rám. Az ajkaim kiszáradtak az izgalomtól. Elindultam arra amerre a játéktermet láttam. A bejárat elött megtorpantam. Pontosan mit is akarok? Figyelmeztetni először is. Aztán Elevent megkérdezni. És..hát ennyi. Meg segítséget kérni. Meg kaját. Ja azthiszem ennyi.
Vettem egy nagy levegőt és beléptem. Hangos gyerek ricsaj vett körül, villogó fények. A kis fém pénzérmék különös csilingelő hangja és játékok zenélése. Lebilincselő érzés volt ezt mind látni, elvarázsolt és egy pillanatra el is felejtettem hogy miért jöttem, és hogy tökre nem illek ide. Néhányan itt is rosszalóan mértek végig. Szapora léptekkel mentem a hely felé ahol láttam őket és reménykedtem benne hogy még mindig ott vannak. És igen ott áltak, a fekete hajú fiú körül aki valami féle űrhajós játékkal játszott. Megtorpantam és bátorságot vettem hogy oda menjek hozzájuk. Csak a fiúk voltak. Eleven és a vörös hajú lány nem volt velük. El-el úgyis késöbb kell beszélnem.
Közeleb mentem és annak a fiúnak kocogtattam meg a vállát akivel Eleven elköltözött. Will.
Neki csak onnan tudtam a nevét hogy ott volt a tótágasban. Láttam. Szerettem volna segíteni. De nem tudtam.
Vigyorogva fordult felém, majd mikor meglátott lefagyott a vigyor az arcáról.
-Ki...ki vagy?
-A nevem 015 vagy ha jobban esik akkor Tessa. Te Will vagy ugye?
Ekkor már mindenki engem figyelt a kis csapatból. Szemeik tágra nyíltak, kiváncsi és egyben megijedt volt a pillantásuk.
-I..igen. 015? Te? Te is olyan vagy mint Eleven...??!?
-Igen. Onnan szöktem meg ahonnan ő is. Csak én késöbb, mert addig onnan segítettem neki. És most sikerült eljutnom ismét vissza Hawkinsbe. Őt is keresem, beszélnem kell vele is. De először veletek. Csak téged ismerlek név szerint.
Még mindig csodálkozva bámultak rám és szóhoz se jutottak.
Ekkor megszólalt a fekete hajú. Aki mellesleg nagyon vonzó volt köztük. És El régi szerelme...
-Miért keresel minket? És hogy hogy még élsz? Az erdőben voltál nem? Vagy nem értem.
-Mindent elmondok, csak kérek valami normális kaját végre. A bogyók meg magvak nem valami laktatóak.- néztem rájuk könyörögve.
-Őhm...oké, mennyünk el hozzánk. Anyáék nincsenek otthon csak a nővérem és Jonathan vannak ott, de ők már jártasak az ilyen dolgokban.
-Felőlem. - vontam meg a vállam.
Elindultak kifelé én pedig követtem őket. Biciklivel voltak, így mikor mindegyik megfogta a sajátját karbatett kézzel vártam hogy velem mi lesz.
-Egyébként én Mike vagyok. Ő Dustin- mutatott a göndör hajú duci srácra- Lucas-a sötét börű.- Willt pedig ezek szerint ismered.
Bólogattam.
-Rendben megjegyeztek. Már csak az a kérdésem hogy én mivel megyek, ha nektek van járműtök.
-Hátulra fel tutsz szálni. Van ilyen kis izé amire rá állsz és majd szorosan kapaszkodsz a vállamba.- ajánlotta fel Will.
-Oké. Csak ne essünk el.
Felálltam a kis valamire és elindultunk.
Épségben oda értünk egy hatalmas fehér házhoz. Leugrottam a kétkereküről és vártam hogy mi lesz a folytatásban.
Mike ment előre és én pedig utoljára léptem be a szép házba. Belül is ugyan olyan szép volt, rend és tisztaság.
-Oké asszem szólok a többieknek is, mert ez rájuk is vonatkozik. Főleg ha Willel kapcsolatos a dolog. - szaladt fel Mike.
Néma csendben áldogáltunk a többiekkel.
-Szóval...015 mi? Akkor neked is van tetkód?-kérdezte Lucas.
-Igen. Itt!-mutattam meg.
-Még egy tetkós barátunk lesz!- nevetett fel Dustin.
Ekkor végre vissza jött a fiú és két másik személy is volt a nyomában. Őket is már láttam amikor figyeltem a többieket.
-Ö itt a nővérem Nancy és a barátja és egyben Will tesója Jonathan.
-Helló! Fifteen, vagy Tessa. Nekem mindegy.
-Örvendek! Else hiszem hogy még egy olyan embert látok mint El. Te is akkor tutsz különleges dolgokat.-mosolygott Nancy.
-Csak a tótágasba tudok átmenni és embereket tudok keresni képek, tárgyak alapján. Nincs más különleges képességem, legalábbis nem tudok róla. Nem nagyon kisérletezet velem Dr.Brenner.
-Oh értem.
-Na akkor elöbb kapsz ebédet és utána Nancy ad valami tiszta ruhát és meg is fürödhetsz. Aztán lemegyünk az alaksorba és mindent elmondasz amit szeretnél.-mondta a terveket Mike.
Egy éve nem ettem főt ételt. Vagy inkább azt mondom hogy rendes ételt. Mert volt rá példa hogy loptam kaját, nem is egyszer. De mit tehettem volna. Éheztem.
Olyan gyorsan faltam, hogy mindeki csodálkozva nézte csak. Mikor kész lettem Nancy felvezetett a szobájába és adott egy szoknyát. Kék volt és finom anyagú. Még tiszta fehérneműt is kaptam. Hálásan néztem rá.
-Köszönöm szépen. Nagyon szép. Sose láttam még ilyet. Az apácák fekete durva anyagú ruhát adtak. Utáltam.
-Nincs mit! - mosolygott kedvesen.
Megmutatott mindent a fürdőben is majd kiment. Beleültem a forró vízbe és végre valahára megmostam a hajam és a testem szappanal. A végén tiszta sötét volt a víz. Hát igen,egy éve csak sima vizzel mosakodtam.
Megtörölköztem és a tükörbe belenézve alig ismertem magamra. Nagyon rég láttam magam igy. "Tisztán". Mosolyogva néztem, amikor kopogtattak.
-Nancy vagyok. Gondoltam segítek megszárítani a hajad. Mert nemhiszem hogy találkoztál már hajszárítóval. -kacagot fel kedvesen.
-Egy perc felöltözök.
Felvettem a fehérneműt majd a puha kék ruhát. Pont jó volt rám.
-Rendben.
Belépet majd elképedve tekintett rám.
-Nagyon jól áll ez a szín, és ugy egyébként a ruha is. Csinos vagy!
-Az jót jelent? - kérdeztem félénken. Ezt a szót még nem nagyon hallotam.
-Igen, nagyon jót jelent. A fiúknak le fog esni az álla. Mondjuk Lucasnak nem mert neki ott van Max. De a többiek. - nevetett fel.
Beindította a furcsa alakú gépet. Hangosan elkezte fújni a forró levegőt kifelé és a lány pedig a hajam felé irányította. Egy fésűvel pedig elkezte kibontani. Megmondom az őszintét nem volt könnyű dolga. Néha kicsit felsziszentem, olyankor elnézést kért majd folytatta. A végeredmény viszont remek lett. Puha és fényes volt a hajam. Főleg hogy háromszor mostam meg. Nancy egy fura valamivel hajamat felkötötte a többit pedig kibontva hagyta.
-Ez hajgumi. Megtarthatod. És a ruhát is. Nekem már úgyis kicsi. Nagyon szép lettél. Na gyere meséld el hogy mire is kell már megint felkészülnünk. Csak még előtte adok egy cipőt is.