015

5

Arcomat eláztatták a könnyek és a vér. Kezem is pirosan csillogott és egy mély karmolás díszítette. Minden mozdulatnál égő és éles fájdalom járt át, és a sirhatnék kerülgetett. Gyönyörű kék ruhám is vér áldozatává vált. Valahogy sikerült sikítás nélkül kikecmeregni a sátorból. A látvány nem éppen olyan volt mint ami a megszokott. A lámpák közül csak a plafonon levő égett, az asztali lámpák kialudtak és az egyik eltört. A földön üvegdarabok éktelenkedtek mindenhol. Szerencsére nem vettek észre semmit a szülők. Óvatosan lépkedve mentem be a kis fürdőbe, beleültem a kádba és engedtem magamra a vizet. A véremtől lassan piros színű lett a víz. Borzalmasan égette a nyílt sebet és minden erőmet össze kellett szednem hogy ne kiáltsak fel. Lassan hátra döltem, fejemet neki döntve a kád szélének. A vizet elzártam és ruhástól csak feküdtem benne. Féltem, úgy mint még soha.

-Tess!? Merre vagy??-szólongatott Mike egyszer csak.
-A fürdőben...- hangom halk és életelen volt.
Benyitott majd szinte hallottam ahogy kihagy egy ütemet a szívverése.
-URAM ATYÁM, MÉGIS MI A SZAR TÖRTÉNT VELED?
-A...tótágasban...megtámadott a szörny...alig tudtam vissza jönni...sajnálom a lámpa ügyet...
-Édes istenem Tess. Sürgősen be kell kötözni a sebed és fertőtleníteni.
-Már bekötöztem, a ruhámnak már úgyis annyi ugyhogy levágtam egy darabot az aljából, és elálítottam a vérzést.
-De az nem elég, le kell kezelni. Hívom Nancyt. Csak maradj ébren, és ne aggodj a hülye lámpák miatt.
Kiviharzott, én pedig probáltam úgy tenni ahogy mondta. Nehezen de sikerült nem elaludni amíg vissza értek.
-Istenem Tessa...
Kiemeltek a vízből majd Mikeot kiküldve, Nancy segített átöltözni száraz ruhába és a törölközésben is segített. Most is egy ruhát kaptam csak ez lila volt. A hajamat most nem tudta megszárítani, mert a szüleik már aludtak és hangos lett volna.
-Jöhetsz Mike!
A fiú belépett egy csomó dologgal a kezében.
-Rendben, ez most egy kicsit csípni fog, meg fájni. Úgyhogy hozok egy párnát hogy abba sikíts ha szükséges. Szerencse hogy holnap reggel elmennek anyáék a nagyiékhoz és végre nem kell félni hogy észre vesznek valamit.-közben már meg is fordult a párnáért.
Az épp kezzemel megfogtam és már most az arcomhoz emeltem.
Finoman felemelték a kezem és Nancy elkezte lekezelni egy büdös folyékony valamivel. Tényleg csípet és még rosszabb volt a fájdalom mint eddig. Szemem könnybe lábadt és fogaimat összeszorítva folytottam el a felgyülemlő kiabálást. Utána pedig egy fehér anyaggal körbe kötözték.
-Kész vagyunk! Bocsánat a fájdalomért.
-Semmi gond. Tudom hogy ettől jobb lesz.
-Nagyon durva ez az egész. Hopper él még ?
-Igen. Még. De sietni kell hogy megmentsük.
Nem mondtak semmit rá. Biztos hogy már agyalnak rajta hogy csinálják.
Kimentünk a kicsi szobából és a kanapéra leülve Mike adott egy párnát amire a kezemet tehettem. Fáradt voltam és álmos, de elfeküdni nem tudtam a kezem miatt, szenvedtem. Az üvegszilánkokat már feltakarították, igy biztonságos lett ismét a padló.
-Én megyek aludni, Mike neked is kéne már.
-Én itt maradok Tessel. Most nem lenne biztonságos magára hagyni. De csak ha nem zavar?
-Nekem...nekem mindegy..de jó lenne nem egyedül lenni ma.
-Rendben,akkor mindjárt jövök, csak átöltözök pizsamára. Neked meg segit Nancy. Ugye?
-Igen, persze. Gyere Tess.
Átvettem a pötyös pizsamát majd elbúcsúztam Nancytől és a kanapén vártam hogy Mike vissza jöjjön. Néhány perc múlva már lent is volt.
-Rendben most pedig probálj meg aludni. Ha csak a kanapén fekszel el akkor nemhiszem hogy rá tutsz feküdni a karodra.
-Oké.
-Csak óvatosan. Itt a párna a fejed alá. És mindjárt hozok takarót is.
Lassan ledöltem és hasamra helyezve a másik párnát, ismét ráhelyeztem kezem. Mike pedig hozta a takarót amit igért, és még be is takart. Fáradt mosolyal az arcomon köszöntem meg neki. Ő maga az egyik fotelben helyezkedett el egy másik takaróval. Pont úgy feküdtem hogy ráláttam, vagy inkább ő ült pont úgy hogy lássuk egymást.
Még néztem a fiút egy ideig majd elnyomott az álom.
Éjszaka közepén aztán felébresztett, az éles fájdalom ami a kezembe nyilalt, Mike is felébrett pedig megse szólaltam. Hozott valami fura bogyót amit gyorsan kellett lenyelnem egy pohár vizzel. Lassan enyhülni kezdett a fájdalom és ismét vissza aludtam.
Reggel Mike és Nancy elköszönt a szüleitől majd vissza tértek hozzám.
-Akkor elöször Nancy segít átöltözni majd reggelizünk. Aztán pedig megnézzük a kezedet. És teszünk rá új kötést. De elötte ha nagyon csúnya...lehet össze kell varni ehez pedig Max segítsége kell majd. De még meglátjuk!
-Rendben
Mike felment mi pedig megkezdtük a készülődést. A seb még mindig rettenetesen csúnya volt és így Nancy arra az elhatározásra jutott hogy mindenképp kell Max segítsége, mert elfertőzödhet. A ruhám most ugyan az volt mint este amit kaptam, azaz a lila szoknya. Ezután felmentünk reggelizni, ami gofri volt. El kedvence, jegyezte meg Mike evés közbe ismét. Még mindig szereti Elt, legalábbis én úgy vélem. Evés után aztán áthívta a fiú a többieket, hogy Max bevarja a kezem és ha sikerül akkor megmutatom hogy tényleg van olyan erőm mint 11-nek.

Fél óra múlva már mindenki lent volt a búvóhelyen. És elborzadva vizsgálták a kezemet. Mindenki rémülten tekintett rám majd vissza a sebre és egyre csak azt mondogatták, hogy ez a szörny más mint az eddigiek. Rosszabb, rémisztőbb és halálosabb. Max összevarta a sebet ami, nagyon fájdalmas menet volt. Utána pedig következett az erőm bemutatása, de ezek után már Lucas sem kételkedett abban hogy olyan vagyok mint Eleven. De azért bizonyítani akartam. Hogy teljes mértékben megbízzanak bennem. A kis dobozok ismét előkerültek és elkedtem koncentrálni az erőmre. A doboz elkezdett mozogni majd egy kicsit fel emelkedett, de abban a pillanatban el is engedtem. A fotel támlájának dölve probáltam helyre álítani szédülésem. Ekkor Mike jött oda hozzám és kezemet megfogva érdeklődött hogy létem felől.
-Minden rendben? Jobb ha ma már semmilyen mértékben nem gyakorlod az erőd!- nézett a szemembe. Hangja komoly és aggodó volt.
-Minden rendbe van csak egy kicsit megszédültem. Ennyi az egész. De rendben nem gyakorlom már.-mosolyogtam rá.
-Na gerle pár, nekem mennem kéne! Tessa mostmár szerintem mindeki nevében mondhatom hogy a csapat tagja vagy!- állt fél Lucas a kanapéról és a többiekkel lepacsizva, Maxel együtt elindultak haza. Dustin is nemsokra rá elindult majd Will és El is akik egy várossal arébb laktak és Will tesója vitte haza őket. Aki addig Nancyvel lehetett. El szorosan megölelt és jobbulást kívánt. Will úgyszintén. A végén csak ketten maradtunk és beállt a csend.
-Mike!
-Hmm?
-Szerinted biztosan megbíznak bennem. Lucas elég ellenszenves néha.
-Teljes mértékben, Lucasal pedig ne foglalkozz, ő ilyen. El-lel is ez volt először, nagyon nehezen akarta befogadni. De majd idővel megenyhül! -mosolygott bíztatóan.
-Akkor jó.

Már eléggé késő volt így vacsora után mindeki nyugovóra tért. Most Mike egyedül hagyott az én kérésemre. Ismét csak a kanapén feküdtem és vártam hogy elaludjak, de csak a plafont bámulva agyaltam a tótágasban történteken. És Mikeon, meg a többieken.

Úgy gondoltam újra kirakom ezt a könyvem, hátha lesz olyan aki érdeklődik iránta💕 dolgozom a kövi részeken💖
imJdtx💕🦕