Mo Dao Zu Shi és The Untamed történetek

Második első találkozás

Lan Zhan:

Megint ugyan a a feladat. Zombik. Gondolom. Én csak azért megyek mert fellőtték a jelet. Igazából már unom egy kicsit.

Odaérek. Csak pár hangot kell lejátszanom. Olyan is volt, hogy véresre játszottam a kezemet. Azután láttam, majd egy kicsit később értettem meg, hogy Ő már nem ugyan az az ember.

Ott kellett maradnom egy kicsit jópofizni. 17 évvel ezelőtt biztos, hogy nem gondoltam volna ilyeneket. De akkor még Ő is velem volt. Vele élveztem mindent.

Valami ismerős érzés szakít ki a gondoltaim közül. Csak egy pillanat, és utána el is tűnik. Már azt hiszem, hogy csak képzelődtem, mert olyan volt, mintha Wei Wuxian-t éreztem volna. Biztosan csak azért, mert a hiánya miatt már majdnem megőrülök. Amikor úgymond visszautasított, az nagyon fájt. Egy nagy robbanást hallottam. Rögtön odamentem. Nekem már a látszat a mindenem, de amikor meghallottam a fuvolaszót lefagytam. Rögtön felismertem, hogy ki játszik, a hangszer hangzása alapján; még akkor is, ha csak egy röptében készített, hamis fuvolán játszik. Bár az is segített, hogy azt a dalt játszotta, amit én neki, a barlangban. Azután megláttam. Nagyon hasonlított az eredeti önmagára, még akkorról, amikor fiatalabb volt, úgy 17. 

Mire észrevettem magam, már nyúltam is felé, hogy tényleg itt van e, hogy nem e egy álom. Észbe kaptam, és gyorsan visszarántottam a kezemet. Rá tudok jönni, máshogy is, hogy ez nem álom, és, hogy előttem ez tényleg Wei Wuxian e. Ha így halad tovább, nekem fog jönni. Háttal áll, így nem láthat. Emlékeztetem magamat, hogy nem szabad reménykednem. A lelke elvileg több felé szakadt. De mégis! Ahogy egyre közelebb jön hozzám, egyre jobban remegek. Amikor nekem jön, elkapom a kezét. Több dologgal is tisztába jövök. Egy: Ő itt Wei Wuxian. Kettő: Ez nem álom.

Először megkönnyebbülök, amiért itt van, és újra láthatom; azután elkezdek félni, hogy valaki rajtam kívül rájön, és megöleti; majd biztonságot, és teljes nyugalmat érzek. Egy kis harag is van bennem, amiért a halála előtt 3 évvel elhagyott. Megfordul az is a fejemben, hogy megint itt fog hagyni.

-Jajj ne!- ő is tudja, hogy felismertem-El kell tűntetnem innen.-Még mindig fogom a csuklóját. Erősen, hogy abba hagyja a fuvolázást, de nem elég erősen ahhoz, hogy ne tudja odahúzni a kezét a hangszerhez, és újabb hangokat csalni ki belőle. A Szellem Generálist hamar elküldte, és amikor abbahagyta a játékot, levegőért kapkodva térdre esett. Ez bizonyította számomra, hogy még nincs 24 órája újra életben, illetve, hogy mióta újra a földön van nem pihent. Vagy mert nem volt rá ideje, vagy mert valami miatt nem tudott. 

Meg akartam kérdezni, hogy jól van e, maikor a hátunk mögül meghallottam a Zdian hangját. Nem hiszem, hogy eléggé jól van ahhoz, hogy akár a legkisebb csapást is kibírja. Miatta szembemegyek még a Jiang klán vezetőjével is. amúgy sem bírom őt. Meg is kaptam a magamét, és csak pár percet nyertem neki. Azalatt kifújta magát, és menekülési útvonalat keresett. Nem olyannak ismertem, aki képes lenne elvenni valaki testét, szóval emiatt nem aggódtam. Elkezdett futni Kicsi Alma felé, amikor a Zdian csattant a hátán. Elesik tőle, mert teljes erővel használják, és mert le van gyengülve. Ez így nem jó. Nem tetszik. Hogy segíthetnék most én rajta? 
-Még ha tekintélyes klánból származol, nem üthetsz meg csak úgy. Szégyenletes.-nevetnem kell ezen, de tartom magam.
Az a problémám, hogy hogyan védjem meg, pillanatokon belül megoldódott azzal, hogy mögém futott, és elkezdett beszélni. Gondolom azt hiszi, hogy mivel nem hatott rá a Zdian, én is elhiszem, hogy nem Ő Wei Ying.
-Mit akartok tenni velem? Hah?
-Ifjab Lan mester. Szándékosan állsz folyton  az utamba?-alig fogtam fel, hogy mit kérdezett, azt meg, hogy mit válaszolt rá az egyik tanítvány, azt végképp nem tudom. Járt az agyam, hogy mit mondhatnék azért, hogy ne vigyék el a démoni kultiválása miatt. Rögtön kiszállt minden épkézláb gondolat a fejemből mikor elkezdte a ruhámon keresztül simogatni a hátamat. Ő tudja, hogy felismertem.
Soha sem szerettem ha megérintenek, de ez alól ő mindig is kivétel volt. így tizenvalahány év elteltével, még ő is ugyan azt érzi mint régen, vagy csak szórakozik velem? Mindegy is. Ennyi idő elteltével, az érintése is sok volt, és ezt ő is érezhette, mivel elengedett. Utána jöttem rá, hogy akarom még az érintését. Legalább egy kicsi simogatást, mint az előbb., bár sokkal jobb lenne, ha hozzámérne. Még akkor is, ha csak játszik velem. Viszont erre most nincs idő, de remélem később lesz.
-Öhm. Jiang klán vezető, zavarna, ha nem hagynának békén. És nem igaz, hogy mindenhez vonzódom ami jól néz ki.-kapaszkodik bele a ruhámba-Például, van egy izmos, erős bika a falunkban, de nem az esetem. És te... sem vagy az.-Azt hittem újra felnevetek, főleg amikor megláttam a kezében, hogy a Zdian újra felvillan. A következő mondata viszont, megteremtett egy tökéletes lehetőséget nekem arra, hogy magammal vigyem.-Azonban, egy olyas valaki, mint HanGuang-Jun, pontosan az!-gondolom azt hiszi, utálom őt. Vagyis nem tudom, hogy mi gondol.
-Rendben. Elviszem őt is, vissza a Lan klánhoz.-ez érdekes lesz. 

Visszaúton Wei Ying kidőlt. Mivel nem volt varázstárgya, normál módon kellett visszamennünk Gusu-ba. A bemenetelnél viszont kisebb gondok adódtak. Kész öngyilkosság neki bejönni ide. Amióta itt járt még több szabály lett. Egy viszont eltűnt. A testvéremet kértem meg, hogy szedje le, a háború után, mivel neki nagyobb befolyása van itt, mint nekem. Hülye egy szabály volt: Tilos a homoszexualitás, vagy annak bármilyen fajta megnyilvánulása. Régen egy csomószor megvertek miatta. 2 ember tudta csak, hogy együtt vagyunk, de az egyikőjük ezt nem nézte jó szemmel. Emiatt megbotoztatott minket. Nem mondta el senkinek, és ha kérdezték, hogy miért kapjuk, azt mondta, hogy azért, mert én nem tudom őt illemre tanítani, ő meg nem, hajlandó elfogadni a szabályainkat. Csak nem bírt minket. Miután én felvállaltam, hogy szeretem Wei Wuxian-t és kaptam egy billogot, -nem azért mert a meleg vagyok, hanem azért mert a Yiling Pátriárkát szeretem- lassan egyre több párt láttunk. Rájöttek, hogy ez nem vicc, és most már szabadon együtt lehetnek. Viszont most van egy kisebb-nagyobb problémám. Nincs időm a múlton rágódni.
Most be kell őt csalnom.
-Nem megyek be! Nem és kész! Nem akarok!
-Hé! Most miért bömbölsz? Te magad mondtad, hogy szereted HanGuang-Jun-t. És ő el is hozott magával... Szóval, mit siránkozol?-kérdezte Lan Jingyi.
-Kicsi Almát is szeretem, de ettől még nem akarok egy pajtában élni vele.
-Mekkora baromság! És ahogy az elvek falán is olvasható, tilos hangoskodni a Felhők Védelmében.-azt hiszem Wei Ying itt akad ki teljesen. Realizált, hogy több lett a szabály.-Baj lesz belőle, ha nem hagyod abba.
-Mo úrfi. HanGuang-Jun a saját érdekedben hozott ide, különben a Jiang klán vezető sosem engedett volna el.-ez már lassan nevetséges. Meg lehet ezt oldani könnyebben is. 
-Nem kell beédesgetni.-szólaltam meg, miközben befele menetem, és mosolyogtam. Bár arra vigyáztam, hogy ez a hangomon ne lehessen hallani.-Hagyd csak. Ha kisírta magát, bevihetitek.
-Indulás, Kicsi Alma!-ahogy gondoltam. Rögtön a szamárra ugrott, és megpróbált elmenni.-Ne erre!-kiáltotta. Egy kis cselt alkalmaztam. Egy almával magamhoz csalogattam Kicsi Almát.-Állj, Kicsi Alma! Te áruló!-megállt mellettem a szamár, addig én az egykori Yiling Pátriárka füléhez hajoltam, és belesúgtam azt a mondatot, hogy:
-Üdvözöllek újra Gusu-ban!