Elválás (Mentalista ff) /Befejezett/

1. rész

Húsz évvel a mai nap előtt kaparintotta meg az FBI Patrick Jane zseniális elméjét. Az idő teltével a texasi kirendeltség Jane játszóterévé vált. Még asztalt is kapott, ám tőle elvárható módon egyszer sem használta. Ma pedig utoljára lép be második otthonába, ahol oly sok eszement ötletet kivitelezett. Az arcfelismerő golyóálló üvegajtós bejáratot megszámolni sem lehet hányszor vágta át, míg belépve a folyosón található ellenőrző kaput mérhetetlen alkalommal táncoltatta, munkát adva ezzel az őröknek, míg ő egy hatalmas mosollyal és furfangos trükkjeivel olyan eszközöket csempészett be a szövetségiekhez, mi miatt számtalan kellemetlen beszélgetésbe keveredett. Nosztalgikus hangulatában még egyszer hülyét csinált a biztonsági rendszerből rávilágítva a rendszer hibáira.

– Üdvözlöm Greg.

– Jane, ugye ma nem tett semmit a farzsebébe – néz rá sanda, mégis félő tekintettel.

– Abba mi lenne a poén – mosolyog, miután átlép a kapun, ami megint beriaszt.

– Esküszöm nincs nálam semmi. De talán megnézhetné a saját farzsebét. – Greg jobb kezével félve hátranyúl. Egy diktafon lapult ott, mi mozgásra bekapcsolt és lejátszotta a rávett ellenőrző sípolását. De amit eközben nem vett észre, hogy a fémdetektort és kamerát kiiktatva Jane pisztolyt csempészett be magával. Egy általa átalakított revolvert, miben golyó helyett konfettit kirobbantó saját gyártású durrancsok voltak.

– Jane, mégis hogyan, mikor? Ki sem léptem eddig a percig a pultból...

– Talán jobban is figyelhetne, mert a kamerák úgy látom nem világítanak.

– Mégis mi a fene... – tűnődik el az őr, miközben rossz érzése támad.

– Itt a vége – szakítja Jane félbe, miközben előhúzza a fegyvert

– Jane! Te meg mit művelsz! – döbbenettel kérdezi Lisbon.

Csak ezt – meghúzza az őrre szegezett revolver ravaszát. Hatalmas durranás zengi be az előteret, miután minden csupa konfetti zuhataggá válik. A lövésre az összes őr odasereglik. A fegyverek kibiztosítása visszhangént terjed.

– Csak illusztráltam, milyen gyatra az ellenőrzés, csak mondom.

– Jane!!! Mégis mikor ment el teljesen az eszed. A szolgálati fegyveremből játékszert készítettél. És mégis hogy került hozzád, pár perce még itt volt a... – Lisbon elkezd a zakója alatt kutatni, mire a revolver ott van ahol annak lennie kell. Sőt még a töltények is benne vannak. – De hisz ide se jöttél...

– Részletkérdés – bagatellizálja a dolgot –, de az arckifejezéseitekért már megérte – mutat Gregre és Lisonra.

– Aúú! Ez miért kaptam –  kérdezi Jane a Lisbontól kapott karcsípésre, miközben arrébb lépett a fájdalomtól sajgó karja miatt, mert bár Lisbon nem nagy teremtés, mégis hatalmas erő lakozik benne.

– Tudod te jól, nem lehet az utolsó napunk nem „Jane-es"?

– Abban meg mi lenne a poén...

A lift szürke falait bámulva Jane csak annyit mond:

– Az utolsó út felfelé! Hogy már mióta vártam ezt. Tudod mit? Adjunk egy utolsó kis műsort nekik, úgysem látnak semmi érdekeset – néz a jobb felső sarokban lévő kamerába.

Lisbon felé közeledve nadrágján az övét kikapcsolta.

– Te meg mit csinálsz? – meghökkenve kérdezi Lisbon.

– Szerinted minek látszik...

Még közelebb már ajka Lisbonéval találkozott és közben ledobta róla a zakóját, majd azzal a mozdulattal ingének gombait is elkezdte kiszabadítani.