𝐹𝐸𝑆𝑇𝐼𝑉𝐴𝐿 ； the boyz ff.

( 🌻| ELSŐ )

- elég nyomós indok fog kelleni ahhoz, hogy én ezen a nyáron elhagyjam a várost — ha receptet készítenénk abból, ahogy ezek a szavak elhagyták sunwoo száját, akkor mindenképp bele kellene öntenünk a tálba nagyjából három liter határozottságot, egy liter elhivatottságot, és (bár ezekután csoda volna, ha bármi is beleférne még az edénykénkbe, de tegyük fel, hogy lábas helyett most hordóban főzünk) egy csipet fűszer, ami a kétely nevet viseli, még pont oda tudna férkőzni a többi összetevő mellé, még pont lenne neki egy kis hely, és bár aztán jól elkevernénk, és szabad szemmel láthatatlanná válna, mégis ez adná az étel ízét.

sangyeon ezt a bizonyos ételt pontosan két héttel ezelőtt kóstolta meg először, de azóta mindennap eszébe ötlött a zamatossága, és arra jutott, hogy néha igen ízletessé tud válni egy bizonyos fűszer, amit alapjáraton nem kedvel, és finom ízhez csupán csak jó körítés szükséges.

a fiú kissé megmosolyogta ezt a gondolatot, de továbbra is gyors léptekkel szelte az utat, arra pedig különösen figyelt, hogy még véletlenül se lépjen rá a járdán a betontömbök közti kis résekre, hátha létezik egy olyan babona, ami szerint ez balszerencsét hoz. most egészen jólfésült volt (annak ellenére, hogy általában ő maga is összeszedetlen reggelente, szóval a hajáról ne is beszéljünk), de mivel különleges nap volt a mai, jól kellett kinéznie. a fiú kezei a narancssárga pulóverének zsebeiben lapultak, amelynek ujjait a könyökéig felhajtotta. a ruhadarab szinte lógott rajta, annyira bő volt rá, de a mai nap nem az a nap volt, melynek során egyáltalán eszébe jutott volna ez a tény, hiszen ezt a napot az a személy tette különlegessé, akitől ezt a felsőt kapta. ezenkívül fekete farmert viselt, ami szerencsére pont az ő mérete volt, valamint egy pár ezeréves fila cipőt, amiket túlságosan is szeretett ahhoz, hogy szimplán kidobja őket.

minden egyes bolt kirakatának üvegében szemügyre vette magát (pontosabban csak a tükörképét, de bízott benne, hogy nem egy kivetített videót lát egy teljesen véletlenszerű emberről az ablakokon), és csak abban reménykedett, hogy ne legyenek még bent a boltosok, és ne nézzék őt egy komplett idiótának. néha a tekintete átsiklott az egyenesen mellette felkelő nap képére, amit bár sokkal érdekesebbnek talált, mint önmaga bámulását, most sajnos nem volt rá túlzottan sok ideje, mivel ez egy különleges nap volt.

végül oda is ért úticéljához, a sarki kávézóhoz, és mikor belépett annak küszöbén, megkönnyebülve közölte magával, hogy éppen időben érkezett.

miután egy rohanó "jó reggelt" foszlánya szaladt ki a száján, kicsit jobban szemügyre vette az épületet, hiszen még sosem járt itt ezelőtt.

a helyiség világoszöld színben pompázott, és a fiú nem tudta pontosan megnevezni az illat forrását, de mindenhol a frissen főzött kávé szaga volt jelen, talán már a falakból is ez áramlott, amiken bár voltak részek, ahonnan a vakolat már kezdett lekopni, valahogy olyan volt, mintha a nap pont azokat az apró szegmenseket próbálná kitakarni az aranyszínű sugaraival. ezek alapján az épület nem tűnt újnak egyáltalán, viszont mégis elég békés hangulatot nyújtott az ide betérő vendégeknek.

minden bútor fából készült, és egész jó állapotúnak tűntek. a székek támlája szív formájúra volt kialakítva, az ülőkén pedig ugyanolyan piros-fehér kockás párna lapult, mint amilyen mintájú terítő lógott le az asztalokról.

kint, a kávézó előtt kettő asztalt látott, bent pedig összesen öt bútordarab állt, és nem volt kérdés, hogy a fiú barátai a legnagyobbat foglalták le.

mikor észrevették őt, mosolyogva intettek felé mind a hatan, mire ő nagyléptekkel odasurrant az asztalkához és azon nyomban helyet is foglalt egy köszönés kíséretében, amelyet a többiek viszonoztak is.