When the party's over | X1

-4-

Szerintem tudod hogy mit érzek most.
Ürességet?
Eltaláltad.
És az oka?
Az, hogy úgy eltűntél, ahogy reggel a nap fényétől a hold.

Megpróbálhatnám elterelni a figyelmem, de nem megy.
Nem tudlak kiverni se a fejemből,
Se a szívemből.

Ez most úgy hangzik mint egy rohadt klisé.
Mindig is azt hittem hogy ez nem lesz ilyen nehéz.
Csak nevettem a béna romantikus filmeken.
S most én is belecsőppentem egybe.

Talán már nem szeretsz?
Vagy ami még rosszabb hogy mást szeretsz.
Vagy amit a legjobban szeretnék, hogy lehet csak egy kis időre van szükséged.

Szeretném hallani a hangodat.
Szeretném látni a mosolyt az arcodon mikor jössz.
De most csend van mikor hazaérek és senki sincs itt.

Reményekkel sétálok haza.
Reménytelen reményekkel,
Hátha ma visszajössz.

Az ajtót legnagyobb meglepetésemre nyitva találom.
Lehet hogy csak egy ismeretlen az aki betört hozzám, legalább addig se lennék egyedül.
Már viccet is csinálok a nyomoromból.

Csendben sétálok a hálószoba felé, ahonnan egy kis neszt hallottam.
Szinte már lopakodom, kezemben a kulcsommal, ami hátha használható fegyverként is.

Megkönnyebbülésemre a szobában nem egy betörő, hanem te üldögélsz.
-Yohan?

Hangom hallatán kicsit összerezzensz, de nem nézel rám.
Pedig mennyire szeretném látni a gyönyörű szemeidet.

-Mit...

-Sajnálom-szóltál közbe-sajnálom hogy eltűntem. Megijesztettelek? Sajnálom, nem állt szándékomban. A történtek után még van pofám idejönni. Szörnyen érzem magam.

-Yohan, kérlek nézz rám. Elmondod mi késztetett arra, hogy elmenj?-hangom kicsit erőtlenül cseng

-Seungyoun én...én össze vagyok zavarodva. Találkoztam egy sráccal. Lehetséges hogy szeretem. De irántad is táplálok még érzelmeket. I-időt szeretnék kérni-szinte minden szónál megremeg a hangod, ez pedig mégjobban összetöri szivemet, a mondandóddal együtt.

-Yohan. Önző lennék, ha azt mondanám csak engem szeress?