Amikor hazaértem a délelőtti vásárlásból, véletlenül észre vettem magam az előtéri tükörben. A kócos hajam a szélrózsa minden irányába állt, a szemem alatti lila karikáktól beesettnek tűnt a szemem. Vagy talán az is? Csak soha nem vettem eddig észre? Óvatosan közelebb léptem. Az arcomat vörös pöttyök és apró hegek borították, a pattanások hagyták maguk után búcsúzóul. Lassan végighúztam az ujjaim a bőrömön. Nem sima és puha volt, hanem göröngyös. Hogy lehet valakinek göröngyös az arca?
Az orromra vándorolt a tekintetem. Nem volt semmi bajom vele, amíg az egyik volt barátnőm azt nem mondta, hogy krumpli orrom van. Azóta én is annak látom. Egy nagy, otromba krumpli orrnak.
Hevesen megráztam a fejem. "Ne legyél már hülye" dorgáltam meg magam. "Nincs veled semmi baj, te kis idióta. Nincs krumpli orrod, a többit pedig túlreagálod. Lazíts már." Egy béna mosolyt erőltettem magamra, aztán lekaptam a kabátom, majd a cipőfűzőmért nyúltam. Nagyot sóhajtottam amikor észre vettem a vastag sárréteget. A szívem összeszorult, nagy súly nehezedett a mellkasomra, a lábam pedig égni kezdett amíg le nem rúgtam magamról a cipőm. Már kezd NAGYON zavarni a dolog, mint amikor viszket a hátad közepe, és nem éred el rendesen. Vársz, hátha elmúlik, de az inger csak egyre nő, egyre erősebb lesz, viszont ha a földhöz vágod magad se éred el a hátad közepét. A végén már szinte az őrületbe kerget. Ennek ellenére azonban nem volt semmi energiám kisuvickolni. Úgy terveztem, hogy majd holnap megcsinálom. Ezzel az egyetlen baj csak az,
hogy nem bírok aludni annyira zavar az a koszos pár cipő.
YOU ARE READING
Cipő
Short StoryA fehér nagyon kényes szín. Újonnan szinte ragyog, vonzza a tekintetet és kivirít a sötét világból. Viszont nagyon könnyen össze koszolódik. Nem való fehér cipő egy olyan embernek mint én, aki akármennyire is próbál vigyázni, észrevétlenül mindig ös...
