Huhh én esküszöm nagyon akartam új részt írni, de nagyon nem tudtam rá venni magam. Naaa, de most sikerült szóval jó olvasást!
Lassan nyitottam ki a szemem reménykedve abba, hogy a meleg szobámba leszek és ez az őrület egy csak egy álom volt de sajnos nem. Még pislogtam párat, mintha nem hittem volna a szememnek majd ki nyújtoztattam elgémberedett végtagjaimat. Ásitottam egy nagyot majd körbe néztem. Igen még mindig a kis cellámba voltam a nagyon biztonságosan ki néző ágyon. Ott volt a lyuk is és mé.... Hirtelen egy nyűszítést hallottam az egyik téglafal mögül ami ki zökkentet a gondolat menetemből.Érdeklődve oda másztam, a fülemet a hideg falra tapasztottam és így próbáltam el csípni pár szót.
-Ha nem viselkedsz akkor tudod mi jár eb - Hallottam meg az ismerős csengesű női hangot.
-Nem fogok neked be hódolni - morogta egy mélyebb hang talán ez is egy női hang lehetett.
-Te akartad - szinte oda képzeltem a pimasz vigyorát amitől még a hányinger is el kapott. Hirtelen áram zizegés és hangos nyűszítés töltötte be helyiséget. Szörnyűlködve fogtam be a fülem és megpróbáltam nem arra gondolni mennyire szenvedhet ez a szerencsétlen pára.
-Remélem most már meg tanultad drága - csapódott be utána a fájdalmasan nyikorogó rács ajtó. Hallottam a lépteit pont felém tart, így gyors be kúsztam az ágy alá és még levegőt sem mertem venni.
-Hahó kutyuli, hol vagy? - Hallottam meg gúnyos hangját.
-Tudod én nem szeretek bujocskázni - csörgette azt a nyamvadt távirányítót a rácson, amire a gyomrom is össze rándult.
-Nem leszünk így jóba - Szólt elég dühösen, mire nyeltem egy nagyot és lassan ki másztam az ágy alól.
-De kár én pedig szeretek. Most ugye tudod, hogy vesztettél?- gúnyolódtam vele és le pattantam az ágyra.
-Ohh szóval így állunk kutya - szinte már köpte a szavakat amitől még jobban megrémültem.
- Akkor tessék itt is van a jutalmad - csapott meg az áram ami szépen oda vágott a falhoz, mire fel sziszentem.
-Jaj picikém, azért el ne sírd magad - röhögte el magát és el is ment, hála a jó égnek.
Vissza kúsztam a falhoz.
-Hé jól vagy?-tapasztottam vissza a fülem, de csak halk zokogás hallatszott vissza. Igazán szívszorító volt.
-Nagyon meg csapott az áram? Vagy mi a baj? - mondjuk mi is lehetne te idióta. Jelenleg egy cellába vagy, bármikor megrázhat az áram ráadásul még kaját sem kaptunk még eddig, mondjuk nem is tudnék enni.
-Ez az egész - szipogta szerencsétlen.
-Mondjuk nem tudom miért érdekel. Foglalkoz magaddal-
-Én csak szimplán kíváncsi voltam ki szenved még ezen a gyönyörűséges helyen - háborodtam fel.
-Ohh igazad van tényleg gyönyörű, hogy nem vettem észre - nevetett epésen, amitől még a hideg is kirázott.
-Arra voltam kíváncsi, hogy túl élted-e és ahogy hallom tök jól vagy szóval hagylak is - vágodtam vissza az ágyra mire recsent egy fájdalmasat, mire ijedten fel kaptam a fejem, de nem történt semmi, így vissza kényelmesedtem.
