Eltemetett Titkok (YoonMin ff.) [szünetel]

Második Rész.

Reggel kilenckor meg hallottam az ébresztőm hangját. Kinyomva másztam ki az ágyból és mentem a fürdőbe el intézni a teendőimet és valami normális kinézetett varázsolni magamra. Amint mindent el intéztem és sikerült valami külsőt össze hoznom vissza mentem a hálószobámba felöltözni. A szekrényemből ki vettem egy szürke öltönyt és át is öltöztem. Amint fel vettem a zakómat meg hallottam a telefonomat csörögni. Meg sem kellett néznem, hogy ki keres. A mobilomon egyedül csak Namjoon keres. A pácienseim általában az irodai telefonon keresnek meg. A telefonomat kezembe vettem, el húztam a zöld gombot, hogy fel vegyem legjobb barátomnak a telefont.

-Szia haver. Mondjad mit szeretnél.-

-Jó reggelt. Ma ilyen korán be mész?-

-Igen ma tizenegyre jön az első páciensem.-

-Ha lesz egy-két óra szüneted el mehetnénk együtt ebédelni. Na mit szólsz?-

-Hát elméletileg...- Néztem rá a naptára, hogy ma hány pácienst is várok és, hogy mikor lesz alkalmas időpont az ebédhez.

-Egy órától lesz két óra szünetem. Akkor jó?-

-Persze haver akkor egykor a rendelőd előtt foglak várni.-

-Csak te? Jin nem jön?-

-Sajnos nem sikerült együtt szabit ki vennünk, így ő már ma dolgozik.-

-Értem. Jól van akkor egykor találkozunk, addig is ne unatkozz egész délelőtt.-

-Úgy lesz. Na szia.-

-Szia.- Teszem le a telefont és teszem is el a zsebembe. Ki léptem az ajtón, be zártam és lassú tempóban indultam a rendelőm felé. Bő tíz perc alatt oda is értem.

-Jó reggelt Heejin. Hogy telt a reggele?-

-Önnek is Jó reggelt Mr.Min. Egészen jól. Köszönöm.- Aranyos hölgy, szerencsémre sikerült egy olyan asszisztens ki fognom aki rendesen dolgozik és illedelmesen jelenik meg a munka helyén. Az irodámban ki kerestem a páciensem iratait, hogy onnan tudjam folytatni ahol abba hagytunk. Amint meg értekezett, neki látott a mesélésnek. Vele egyre jobban haladunk. Már ki bírt egy teljes hetet, hogy nem omlott össze és nem voltak súlyos düh kitörései. Ezt haladásnak veszem, lassan de kezdünk el jutni arra a pontra, hogy kevesebbet kell majd hozzám járnia. Végül le telt az egy óra és el is hagyta az irodámat. Egyből be is hívtam a következőt, aki csak pár hete jár, hozzám, de sokkal több fejlődést mutatott, mint általában szoktak, az emberek. Jó neki nem is volt nagyon súlyos történt amiért pszichológushoz jár, de mindig jó a segítség. Így nem szoktam a legapróbb gonddal rendelkező embereket el küldeni mint a legtöbb pszichológus. Ők meg hallgatják egyszer a páciensüket és nekik azt tudnak a képükbe hazudni amit csak akarnak. Én viszont az ilyen embereket is legalább kétszer, de van hogy többször is meg hallgatom, mert tudom, hogy jól szokott esni nekik és már ezzel is sokat tudok segíteni és ez a fontos. Végül vele is meg egyeztünk, hogy már csak akkor kell vissza jönnie, ha úgy érzi. Jól szokott esni mikor egy hosszan tartó pácienstől, így tudok el köszönni. Amint a hölgy el hagyta az irodámat össze pakoltam, hogy azért ne kupisan hagyjak itt mindent, míg Namjoon-ak ebédelni megyünk.

-Heejin! Ebédelni mentem, addig ön is fogyassza el nyugodtan az ebédét.-

-Rendben Mr. Min és köszönöm.-

-Igazán nincs mit önnek is jár a szünet.- Heejin aranyosan rám mosolyog és félre teszi az asztalán lévő papír halmot és magához veszi az ebédjét amit otthonról hozott és be ül az étkezőbe. Van ki alakítva egy kis rész, ahol az ember nyugodtan el fogyasztathatja az ebédjét, csak egyedül én nem szeretek oda be menni, jobban szeretem mint például, most is, hogy Nam-ékkal ebédelhetek. Kint a klinika előtt, meg is látom Nam-ot aki mint mindig pontosan érkezett. Régen szeretett késni minden honnan, de el magyaráztam neki, ha velem megy valahova akkor legyen pontos mert nem várom meg. Mikor egyszer egy találkozónkról el késett én ott hagytam azóta, már nem késik el ha velem megy bárhova is.