Lehetetlen lehetséges

Szó nélkül

"Szavak nélkül tán nem is igaz, gondolat nélkül ki látja mi vagy?"

Ez volt életem legrosszabb ötlete. Mit gondoltam mikor elfogadtam egy Malfoy ebédfelhívását!? Még csak a rendes etikettet sem ismerem teljesen. Egy hét nem volt elég mindenből felzárkózni. Csak az alapvető dolgokat tekinthettem át és még mindig zavarja az elmém valami korlát.

Most pedig itt ülök egy fotelen várva egy ebédet a "legnagyobb ellenségeimmel". És ha ez nem lenne elég nagyon valószínű, hogy a díszvendég nem én leszek, hanem maga Voldemort. Miért is nem gondoltam arra a lehetőségre, hogy felbukkan? Nem megy még annyira ez az ékes szavú csavart igazság átadás dolog. Mi lesz ha nem ért?

- Potter mester, az ebéd elkészült. Kérem fáradjon utánam - megijedve kaptam fel a fejem a hangra. Teljesen elvesztem a gondolataimban, nem is vettem észre, hogy már ennyi idő eltelt. Ennek ellenére követni kezdtem a házi manót. Az ebédlőben már megterítve állt az asztal, és ami a legmegdöbbentőbb, hogy csak a Malfoy család ült az asztalnál. Úgy látszik megúsztam. Valószínűleg Lord Malfoy nem találta meg időben kedvenc Sötét Nagyurunkat.

- Foglaljon helyet Mr.Potter - mutatott egy szék felé a házigazdám. Nem bíztam a véletlenre, így csak bólintottam. Mivel elpazaroltam a várakozási időmet a felesleges pánikolással, rögtönöznöm kell. Nem szeretném túlságosan megsérteni a Malfoyokat, de idő szűkében mindent megteszek, ami kitelik tőlem. - Jó étvágyat! - egyenlőre ezek szerint megúszom a beszélgetést... csak az a baj, hogy nem birok túl sokat enni. Az éhezés hátrányai.

- Köszönöm az ebédet! - nahát, ki bírtam mondani. Úgy látszik Vernonra gondoltam mielőtt ezt kimondtam, így sikerült. Lehet ez megfelelő megoldás lesz... Nem, csak fintorogni tudnék, ha a nagybátyámra gondolok. Az nem lenne eléggé udvarias. Mr. Malfoy is befejezte az étkezést, bár kétkedve nézett a tányéromra, de nem szólt róla semmit. Itt az ideje a kínosabb résznek.

- Mr. Potter most, hogy nincsenek körülöttünk olyan sokan, újra felteszem a kérdést. Mit gondol a Sötét nagyúr céljairól? - na erre nem számítottam. Egyenesen a közepébe. Hirtelen habogni kezdek, de gyorsan összeszedem gondolataim.

- Minden ellenkezik kimondott szavaimmal, miket jólesően mondhatok - kis csend, csak essen le neki, hogy ez azt jelenti, hogy mindent amit ezután mondok fordítva értek. - Teljes mértékben egyetértek Dumbledore összes tevékenységével, a sötét célokat még csak megismerni se szeretném. A gondolat, hogy akár az ilyen fajta mágia közelébe kerülök elborzaszt.

- Sajnálatos, hogy így gondolaja Mr. Potter - fene, nem esett le neki. - Valószínűleg ezen a téren nem fogunk egyességre jutni, tehát térjünk át más ügyekre. Talán az öröksége. Mikor szándékozik átvenni a családja hatásköreit Dumbledoretól? - várjunk! Dumbledore birtokolja a családom hatásköreit!? Kicsit kinyílhatott a szám meglepetésemben, mert Mr. Malfoy így folytatja: - Vagy nem is tudta, hogy a kedves igazgatója gondoskodik az ön családjának ügyeiről?

- Nem minden dolog tartozik rám, amit az igazgató csinál. Teljesen meg vagyok elégedve azzal, hogy vigyáz családi ügyeimre és így nem kell nekem ezekkel foglalkoznom. Egy halálfaló véleményét pedig pláne nem kérném! - fenébe, túl gyorsan akartam válaszolni, és így egyáltalán nem az lett, amit akartam. Pedig csak annyit szerettem volna mondani, hogy: "Még szép, hogy nem tudtam róla, ha tudtam volna, már tettem volna ellene. Meg birok birkózni én is a családi ügyekkel. A legjobb lenne ha ön is adna nekem pár tanácsot ez ügyben." Miért nem megy még mindig gondolkodni mielőtt beszélnék? Pedig az elmúlt pár órában olyan jól sikerült.

- Úgy látszik az elkötelezett kiskutya, csak elkötelezett kiskutya marad. Sajnálatos, pedig szinte azt hittem, hogy valami értelem költözött Önbe - néz lekezelőn. Én pedig egyre idegesebb leszek. Ez az egyetlen esélyem. Jobb ha megpróbálok lenyugodni és iszok valamit. Remeg a kezem is az idegtől. Ne! Kiesett a kezemből a pohár és összetört! Csak ki tudom valahogy fizetni. Biztos megbocsátana. Nem szeretném elveszteni ezt az esélyemet.

- Sajnálom! Sajnálom! Nem akartam. Sajnálom! - mondom, de valami nem stimmel. Álmos vagyok. A következő pillanatban minden megszűnik létezni körülöttem.

Pov Voldemort

- Nagyuram! - hallom meg Lucius hangját előttem.

- Kopogtass mielőtt bejönnél! Crucio! - pont tőle nem vártam, hogy ilyen illetlen lesz. - Most mond mi volt annyira fontos, hogy megfeledkeztél az alapvető illedelmességi formákról?

- Harry Potter itt van a kúriában - erre felkapom a fejem és bólintok, hogy folytassa. - Pár perce összefutottam vele a Zsebpiszok közben. Beszélgetésbe elegyedtünk és az volt a meglátásom, hogy valami nem volt rendben abban amit mondott. Udvariasságból meghívtam ebédelni és nagy meglepetésemre elfogadta. Gondoltam óhajtaná megfigyelni ezt a találkozót, természetesen rejtetten - ez érdekesnek ígérkezik. Mi járhat Potter fejében, ha elfogadta egy halálfaló meghívását? Jobb lesz kideríteni. Szólni nem szólok csak bólintok Luciusnak, de tudja hogy ez azt jelenti "intézd el". Nézzük mit rejteget a kis oroszlán.

...

Úgy látszik ez csak egy félreértés volt. A fiú biztos épp Griffendéles kedvében volt és azt hitte kideríthet valamit, ha elfogadja Lucius meghívását. Ekkor csörömpölés vonja magára a figyelmemet. Potter összetörte a poharát, de... valami nincs rendben.

- Sajnálom! Sajnálom! Nem akartam. Sajnálom! - mi a fene lelte ezt a gyereket? Előjövök a rejtekhelyemről és megindulok felé, de szinte olyan mintha nem látna. A Malfoy-ok is furcsán néznek. Szinte mintha sokkos állapotban lenne. - Lucius szerezz nyugtató bájitalt! - parancsolom, mire az összes Malfoy megindul. Mintha nem lehetne egyedül megoldani egy ilyen egyszerű feladatot. Megforgatom a szemem. De valami még sincs rendben. Ahogy állnak, mintha... - Imperius.

- Pontosan Voldemort - szólal meg a fiú hangja és rám emeli a tekintetét, de ez nem Harry Potter. - Nem akartam mások előtt beszélni veled magunkról és tudom mihelyst végzek te is egyet fogsz érteni, de ez sok energiámba került ezért most sietnem kell - hadarja mosolyogva. - Egy: tényleg nem Harry Potter vagyok, hanem az egyik horcrux-od. Kérlek ezen most lépj túl és később gondolkodj! - már épp kezdtek volna a gondolatok áramlani az elmémben mikor ezt mondta. - 15 évembe telt, hogy tíz perc kintlétre elegendő energiám legyen. Ez az átok miatt feleződött. Már csak kb. 3 percem van. Kettő: mindannyiunkat becsaptak, hogy hogyan majd rájössz. Meghagyom neked a felfedezés örömét. Három: jobb ha nem veszed készpénznek Harry szavait. Meg van átkozva és ezt nagyon pocsékul próbálta Lucius Malfoy tudtára adni. Összefoglalva: mindent, amit eddig mondott fordítva kell értelmezned. Szerencsére az az öreg bolond nem gondolt rám, így eltudom simítani ezt a kis félreértést. Most a maradék egy percben kérdezhetsz - lesokkolódtam. Ha ez igaz, az egész vacsora... Össze kell szednem magam, kérdéseket kell feltennem.

- Miért mondtad el ezt nekem? Hagyhattad volna, hogy megöljem mihelyst vége ennek a kis találkozónak - én vagyok, biztos van valami hátsó szándék.

- Ez egyszerű. A sötét varázslók tartsanak össze, valamint... Nem akarok meghalni. Vigyázz a fiúra! Sokan sértették meg, ne törd még inkább össze. Azt hiszem itt az időm. A nyugtatóra pedig nincs szükség. Elaltattam, ha visszaállítod a pohár eredeti állapotát nem lesz baj azzal sem, hogy minden áron ki szeretné fizetni. Viszlát én! - ezzel előredől a feje és a következő pillanatban már egy értetlen tekintetű Potter mered rám. Mi a fenét csináljak most?

- Öhmm. Mégis ki maga? - kérdezi Potter, mivel most glamour van rajtam. Megmondjam neki vagy...

- Uram, a nyugtató főzet - jelenik meg Lucius pont a legrosszabbkor.

- Köszönöm. Valószínűleg nem lesz rá szükség Mr.Potter eléggé megnyugodott - leülök az asztal mellé és a fiú is elfoglalja a helyét.

- Bocsánatot kérek, hogy bajt okoztam Mr.Malfoy - suttogja. Szinte nem is hallottam. Újra felém fordul. - Megmondaná ki ön és hogy került ide? - ugyanolyan halkan kérdezi.

- Elnézést kérek faragatlanságom miatt Mr.Potter. Mirties Skrydis vagyok, gyógyító. Mától fogva az ön egészségének megtartása a feladatom. Örülök a találkozásnak! - mit meg nem adnék, ha most láthatnám Lucius arcát, lehet inkább neki van szüksége arra a bájitalra.