Lehetetlen lehetséges

A legjobb megoldás

"Az orvos gyógyít, a beteg szenved, de egyik szerep sincs elkönyvelve."

Pov Harry

- Elnézést kérek faragatlanságom miatt Mr.Potter. Mirties Skrydis vagyok, gyógyító. Mától fogva az ön egészségének megtartása a feladatom. Örülök a találkozásnak! - gyógyító... Akkor elájultam? Nem, nem olyan érzés volt. Mi történhetett? Mindenesetre most van egy gyógyító a szolgálatomban... Egy gyógyító! Miért akarná az ellenségem, hogy bárki is foglalkozzon az egészségemmel? Itt valami gyanús és rá fogok jönni mi.

- Szóval maga azért jött, hogy megvizsgáljon. Bocsásson meg, de ez nem igazán hihető, mikor az ellenségeimnél vagyok - szerencsére most nem kellett foglalkoznom a megfogalmazással, mert tényleg ezt gondoltam.

- Nagy örömömre szolgál, hogy hallhatom bízik bennem - mondta az orvos nagy mosollyal az ajkán. Mi a fene történhetett? Miből gondolja, hogy bízok benne?

- Egyáltalán nem bízok magában! Még a hülye is látná mennyire furcsa, hogy hirtelen megjelenik egy orvos pont mikor szükség van rá! - kiabáltam rá. Kivételesen szerencsésnek mondhatom magam, mert tényleg ezeket gondoltam. Nem maradhatok tovább egy percig se. - Most távoznék.

- Örömmel hallom, Mr.Potter! - mondta levakarhatatlan vigyorral. Talán őrült? Miért lett olyan boldog mikor kiabáltam vele? Döbbenten néztem rá. - Most, hogy ön is kijelentette a maradás iránti igényét nem hiszem, hogy nemet mondhatnánk ugye, Mr.Malfoy? - fordult az ajtóba fagyott házigazdám felé, aki úgy nézett ki mintha ebben a pillanatban oldották volna fel róla a sóbálvány átkot.

- Természetesen, ha így látja legjobbnak uram... Máris megyek és előkészíttetek egy szobát a...

- Az enyém mellett - szólt közbe... Hogy is hívták? Skri? Shik? Talán Skrydis. Egyébként, hogy értette, hogy a szobája mellett? Itt lakik a Malfoyoknál?

- Maga itt lakik? - mondtam ki hangosan is a kérdést. Szétnéztem a szobában. Mr.Malfoy valahova eltűnt míg ennek az orvosnak a nevén gondolkodtam.

- Igen. Házi gyógyító vagyok, így itt élek, hogy mindig kéznél legyek. Ennek ellenére mától, már csak önre kell ügyelnem Mr.Potter. Mindent megteszek, hogy orvosoljam a problémáit.

- A problémáim? - nem jöhetett rá igaz? De ha mégis...

- A problémái - ismételt meg, majd kis szünetet követően folytatta. - Igazán kényelmetlen lehet mindig az ellenkezőjét mondania, mint amit gondol. Remélem minél hamarabb beszélhetünk teljesen őszintén egymással - ebben a pillanatban újra megjelent a ház ura. - Kérem Mr.Potter pihenjen le. Ma még el kell intéznem pár dolgot, de holnap reggel alaposan megvizsgálom magát - fejezte be egy vérfagyasztó mosollyal az arcán, és mielőtt bármit mondhattam volna elment.

- Kövessen Mr.Potter, megmutatom a szobáját - jelentette ki Lucius Malfoy, de nem figyeltem annyira, hogy biztos legyek benne. Elmém megakadt az előbbi pár percben. Hogyan jöhetett rá az az orvos, hogy mi történt velem? Mikor került a szobába? És végül, de nem utolsó sorban a legfontosabb kérdés: Tényleg orvos? Kissé nehéz elhinnem, előbb mondanám álruhás halálfalónak, aki holnap reggel mérget kever a teámba.

Minden esetre a lábam magától haladt és mire észbe kaptam egy ismeretlen szoba közepén álltam és a ház urának már hűlt helye sem maradt. Körbefordultam és az egyik sarokban már ott volt a bőröndöm. Késő lenne megszökni? ... Bár még mindig jobb, mintha Draco ruháit kellene használnom. Nem mintha túl nehéz lett volna egy bűnözőkből álló bandának megtalálnia hol szálltam meg. Légy pozitív Harry Potter, innentől kezdve... mi is vezérelt, hogy ide jöjjek? Fene a Griffendéles vérembe. Itt mindenki meg akar ölni... bár még élek. Most akkor tényleg pozitívan: legalább az ajtó nincs zárva. Kinéztem a folyosóra, de sehol senkit nem láttam. Vajon melyik oldalról lett a szomszédom az "orvos"? Nincs semmi megkülönböztető jel az ajtókon, talán vissza se találnák a saját szobámba, ha elmennék körbenézni.

Inkább a szobában maradtam. Rám tört a fáradtság, túl sok stressz ért a mai napon. Nem igaz, hogy egy napot sem tudok nyugodtan eltölteni anélkül, hogy bajba kerülnék. Ezt nevezik pechnek. Jobb, ha alszok a történtekre egyet és majd később gondolkodom a történteken. Most, hogy az az "orvos" tudja mi bajom van még jobban át kell gondoljak mindent, amit mondok. Agyilag hulla leszek minden nap végére, ha ténylegesen segít és beszélget velem. De mégis honnan tudhatta? Ezzel a gondolattal aludtam el.

Mikor kinyitottam a szemem a Privet Drive 4. előtt álltam. Az utca olyan volt mint mindig, egyhangú és unalmas, mégis a szomszéd ház valamiért nem stimmelt. Közelebb mentem megnézni mi lehet a gond. Ugyanaz az unalmas ház mint mindig, semmi furcsa, de valami... A Privet Drive 5. ajtaja kinyílt. Belül teljes sötétség volt. Oldalra hajtott fejjel kukucskáltam be az ajtón úgy, hogy csak a fejem látsszon arra az esetre, ha van bent valaki. Semmi. Talán vissza kellett volna fordulnom, de hajtott a kíváncsiság. Az az érzés, amit minden ember ismer, a félelemmel vegyített izgatottság, amit a sötétségben lapuló szörnyek gondolata okoz. Nem fordulhattam vissza. Bementem az ajtón.

A ház belülről hasonlított a nagynénémék házára mégis látszott, hogy egy ideje nem él itt senki. Por borította a padlót és pókhálókkal voltak teli a sarkok. Ezen kívül teljesen átlagosnak látszott a ház. Felmentem az emeletre és körbenéztem a szobákban. A földszinttel ellentétben itt mintha nem rég takarítottak volna. A szobák használatra készen álltak, a fürdő tiszta volt és sokkal szebb állapotú mint a Privet Drive 4.-ben. Mégis laknának itt? Nem lehettem benne biztos, de mivel semmi jelet nem találtam a tényleges életre a tiszta szobákon kívül elindultam kifelé.

A hangsúly az indultamon van, mert amint leértem a lépcsőn megdermedtem. A sok port mintha a föld nyelte volna el. A helyiség csillogott a tisztaságtól. Fél szemmel benéztem a konyhába és ott is hasonló volt a helyzet. Hirtelen gyengéd szellőt éreztem a nappali felől. Megfordultam, hogy megnézzem mi lehet az. Az ablak nyitva volt, de a figyelmem nem ez keltette fel. A sötét szoba közepén két árnyékos alak ült az ott levő kanapén. Egy halk kuncogást hallottam a bal oldali alak felől, majd a jobb oldali megszólalt.

- Nézd csak kedvesem, milyen aranyos nászajándékot sodort felénk az élet - kuncogott a jobb oldali is, mire felsikoltottam...

- Keljen fel Mr.Potter! Ez csak egy álom! Keljen fel! - csak alig hallottam ezt a hangot, túl hangos volt a sikításom. - Azt mondtam kelj fel Harry Potter! - az árnyékos alakok felálltak és egy lépést tettek felém. - Kelj fel Harry! - hirtelen felültem az ágyamban ijedten kapkodva a levegőt, de csak egy pillanatig, mert rögtön ez után zavarba jöttem. A furcsa "orvos" Mirties Skrydis ruhájába kapaszkodtam.