Szeretlek....(TodoDeku)

Én mindig megvédelek! (Part 1)

-Todoroki Szemszögéből-

Todoroki Shoto vagyok, és egy Hősképző iskolába járok. Mindenkinek kollégiumba kell élnie. Az én szobám pont Midoriya mellett van. Ő mellette Bakugoé, utána Kirishimáé.... Stb.

*Hétfőn*
Reggel felkeltem, gyorsan felöltöztem, és elindultam az iskolába. Midoriya már hamarabb bent volt. Mindig korábban ér be, és később megy el.
Ahogy bementem az ajtón, köszöntem. Ekkor Midoriya a nagy jegyzetelés közben felnézett a füzetéből, és visszaköszönt nekem. De most olyan más volt. Vörös árnyalatú volt a szeme. Szerintem sírt.

Leültem az asztalomhoz, közben végig figyeltem Őt. Aztán hirtelen belépett Bakugo is. Midoriya egy picit megszeppent. Leül Bakugo az asztalához. A táskája a széknek volt támasztva. Vagyis már korábban bent volt.
Kezdtek egyre többen megérkezni, majd elkezdődött az óra.

*órák után*
Midoriyát sehol se találom. De ha jól láttam az előbb, Uraraka is elindult haza, pedig együtt szoktak menni.
Indulás előtt elakartam menni a mosdóba, mert a kollégium sétával kb 30percre van a sulitól.
Beléptem a mosdóba, és egy nagy csattanásra lettem figyelmes. Az egyik fülke ajtaja kinyílt, és kiesett az ajtóból háttal Midoriya. A haja össze volt borzolva, az inge kigombolva, a nyaka meg ki volt szívva. Utána meg ugyanabból a fülkéből kilépett Bakugo, rámnézett szúró tekintettel, majd kiment.
Én odasiettem Midoriyahoz, de elájult, mert nagyon erősen beverte a fejét a falba. Levettem a kabátom, ráterítettem a hátára, a kezembe vettem, és elindultam vele haza. Már senki nem volt az iskolába.
A hazafele vezető úton eléggé fáztam, mivel tél volt. De attól féltem a legjobban, h megfàzik Midoriya.

Mikor a kollégiumba értünk, akkor az én szobámba vittem, mert nem akartam egyedül hagyni. Ráfektettem az ágyamra. Lehetett hallani a halk szuszogását. Nagyon aranyos volt.

Elmentem zuhanyozni. Mikor jövök vissza, halkan csuknám be az ajtót de a folyósón lévő huzat miatt becsapódott. Erre Midoriya is felkelt.
Megdörzsölte a könnyes szemét, és rámnézett. Odamentem hozzá.
-Jól vagy? - kérdeztem tőle aggódóan
-Todoroki? Mi történt? -Majd felült az ágyon, a takarót magára tekerve
-Beverted a fejed, de hazahoztalak. - Olyan közel kerültem hozzá, hogy meg akartam csókolni. Senki se tudja, hogy meleg vagyok. De én Szeretem őt..... -De mostmár nincs semmi baj.... Itt vagyok -És rámosolyogtam.
Erre eléggé észrevehetően meglepődött Midoriya, majd ő is elmosolyodott. Egyre jobban megakartam csókolni.... De nem tehetem.... Mert lehet, hogy elveszíteném.
-Mi történt köztetek Bakugoval? - Majd odaültem mellé az ágyra.
-Hát... Tudod.... Lehet, hogy ezt nem szabadna elmondanom, de megbízok benned.
Erre a mondatára nagyon meglepődtem. De örültem, h megbízik bennem
Folytatta Midoriya -Tudod... Bakugo... Meleg... És engem szokott kihasználni a vágyaira... Már kiskorunk óta.... De engem nem zavar. Örülök, hogy tudok neki segíteni valamiben. -Majd leszegezi a tekintetét a Földre.
Szerintem félt a válaszomtól. De... Én nem tudtam erre mit mondani.

Egyszerre éreztem meglepődöttséget és dühöt is. Ránéztem Midoriyara, és egy könnycsepp csordult le az arcán...
A testem szinte magától mozdult és megöleltem.

Már nem bírtam magammal. Ránéztem a könnyes arcára, és letöröltem róla egy könycseppet.
Majd megcsókoltam. Látszott Midoriya-n a meglepődöttség, majd befogta az arcom és visszacsókolt. Én ráborítottam az ágyra, és lassan benyúltam a pólója a alá. Megszakítottam a csókot, és megnyaltam a fülét. Ezt Midoriya egy hal nyögéssel kísérte.

Hirtelen kopogásra lettünk figyelmesek, de egyből nyílt is már az ajtó. Vagyis... Ezt már nem mondthatom nyitásnak, mert majdnem kitört az ajtóm.
Bakugo rontott be hozzánk. Látta, h Midoriya pólója alatt van a kezem. Odalépett hozzám, majd megfogta a kezem. Neki lökött a falnak, majd ránézett Midoriyara. Látszódott rajta a félelem.
-Tudtam, hogy itt vagy! Már mindenhol kerestetek.... - ordított rá - Megint kellesz nekem- majd megfogta a kezét, és magával vitte.

Én utánuk mentem, berontottam Bakugo szobájába, majd az tárul a szemem elé, hogy Bakugo nekinyomta a falnak Midoriyát és úgy csókolja őt, hogy nem kap levegőt. Erre én ököllel egy nagyot beütöttem neki.
-Mit képzelsz? Hogy mered őt bántani???? -tettem fel a térdést Bakugonak.
-Mi az, hogy bántom? Csak leakarok vele feküdni-mondta úgy Bakugo, mintha természetes lenne.
Erre én megint beütöttem neki eggyet, erre ő is vissza, majd elkezdtünk bunyózni. Éreztem, hogy egy akkorát ütöttem neki, hogy betört az orra. Egy picit rosszul éreztem magam, de azt akartam, hogy megbűnhődjön mindenért, amit Midoriyával művelt.

Belépett Aizawa-sensei, és leállított minket. Mint a ketten bünetést kaptunk (nekünk kelett az egész kollégiumot takarítani)
Mindenki elment a szobájába és elaludtunk.
*Másnap reggel*
Beértem a suliba. Midoriya most nem volt bent. De a táskája igen. És Bakugo se volt bent, csak a táskája. Beléptem a terembe, de egyből rohantam a mosdó felé, mert ez nagyon gyanús volt. De nem találtam ott senkit. Odajött hozzám Mineta és közölte velem, h Aizawa-sensei már a tanáriba.

Mikor bementem, ott volt Midoriya és Bakugo is. Először megnyugodtam, utána meg rájöttem, hogy biztos a tegnapról lesz szó.