Èletem èrtelme💜❤

#2

Jungkookal hetek/hónapok elteltével nagyon joba lettem de annyira hogy szinte ő a bestfriendem. Nagyon cuki es megígérte hogy jövö héten bemutatja személyesen a banda tagjait.(alig várom)Ès mostmár az is tuti hogy koreában fogom leélni az életem,itt mindenki kedves ès a hely is gyönyörű egyszerűen nem tudom kifejezni hogy mennyire tetszik nekem itt az élet.most jut eszembe hogy el kell mennem bevásárolni...(össze szedtem a cuccaim ès megyek ki az ajton)mikor a bolthoz èrtem láttam egy csajt kinek a szatyra kiszakadt.oda rohantam hogy segitsek
neki.
-koszonom.(mondta)mindig kiszakad es nem tudok mit csinalni vele.
(Èn át nyújtottam az en egyik nagyobb zacskóm remélve hogy az majd nem szakad ki...)
-nem kell koszonom majd keresek vagy veszek másikat.(mondta halkan)
-nem kell nekem ugyis van mèg.
-nagyon koszonom a segitseget.
-semmi.
-basszus most jövök rà hogy a sushihoz nem vettem rákot.:( (mondta lustán :))
(Megkérdeztem hogy elkísérhetem e mert nekem is kellet mennem bevásárolni)
-persze nagyon koszonom.
Igy a vásárlás kozben beszélgettünk is es kiderült hogy o sem seouli hanem busan-i.sokat voltunk eggyut utanna es joba lettunk .(igy megszereztem a masodik baratom)
                      ..Fel évvel kèsobb..

Végre tèl.ès kaptam a munkaban egy kis teli szünetet is.jungkookkal elmentem egyet egy meleg fürdöbe úszni.ez a nap életem egyik legjobb napja lehetett (volna).kookie egy csomo titkot mondott el magaról.de megigertem hogy nem mondom el senkinek igy nem mondhatom el bocsanat...èn is elmondtam neki ès most màr annyira megismert hogy kb olyan volt ès annyit jelentett nekem mint ha a tesóm lett volna.ahogy mentünk ki fele találkoztunk EunSoo-val ès a barátjàval kim Kihryun-nal.(valamiért az a fiu sose volt szimpi nekem...)
-sziasztok.(momdtam)
Elsonek nem vettek észre de utánna ok is vissza köszöntek.kookieval indultunk kifele mikor láttuk hogy ho is meg jég is esik kint mivel nálam csak egy meleg pulcsi volt nem tudtam haza sétálni.jungkook felajánlotta a kabátját.ès most az egyszer el is fogadtam.
-köszönöm.
-semmi. ^^
Ès ahogy mentünk haza ugy véletlen elcsúsztam ès kicsúsztam az utcára egy kocsi elé.de a helyett hogy engem elütött volna a helyet Jungkook befutott elém es a kocsi szerencsére nem ment át rajtunk.de Jungkook beverte a fejét.
-úristen jk jól vagy? (Kérdeztem ilyedt arccal)elájult..nem tudtam mit csinálni.nem jutott eszembe semmi jk-vel törödtem es probáltam fel emelni.(a kocsis segítség nelkül elhajtott)ott áltam jungkookal a kezemben szakadó ho ès jég esésben az ut kozepèn.zokogva ráborultam.szerencsére egy nő làtta hogy gond történt igy mentőt hivott ès segitett.abban a pillanatban csak kookie volt a fejemben..ahogy a mentok betették a kocsiba ugy sírtam ès féltem egyszerre.mikor utánna beültem mellé a kocsiba,rám szóltak hogy nem jöhetek.Èn felháborodva fel áltam.ès olyan erős hangon beszéltem komolyan az emberekkel amennyire csak tudtam.
-ő itt akinek lehetnek komoly bajai is per pillanat ő a legjobb barátom,az életem nélküle èn nem élek ès ö se nèlkülem szóval foglyák be a szàjjuk ès ne adják föl a gyógyítását addig amég úgy vissza nem kapom ahogy volt!!!!.:( mondtam rohadt mérgesen.az emberek leültek,bezárták az ajtókat ès mintha parancs lett volna az amit mondtam(mert az is volt)kezelték jk-t amennyire lehetett.èn szomoru könnyekkel teli arcal ültem ès nem birtam a szemem levenni jungkookrol.probáltam át gondolni mi ès hogy tőrtènt .de az agyam le állt,ès csak arra tudtam meg mindig gondolni hogy mi lesz jungkookal.beviszik a korházba ahol kookie felébred ès mondja hogy megkérték hogy ezen az estén aludjon a korházban.ès mondta hogy nyugodtan mennyek el...elsonek majdnem mondtam hogy de èn vele maradok.de meggondoltam magam mert nem akartam vitázni,mondtam hogy barmi van hivjon fel azonnal.megígérte életére így kicsit megnyugodtam.megkérdeztem azert hogy jobbanvan e?!
-kicsit,azt mondták holnapra minden okés lesz ès elmehetünk oda ahova csak szeretnénk.
Elmondtam neki hogy mennyire fontos nekem ès tényleg jelezzen ha baj van.igy mikor ki sètáltam az ajton kicsit fura érzésem volt nélküle.igy vissza futottam hozza ès elmondtam hogy itt alszok vele,a földön.az a mosoly ami az arcán volt olyan édes ès megható volt egyszerre.megfogtam a kezet hogy ne érezze magát egyedül:

Ennek a fejezetnek is most itt a vége.köszönöm hogy elolvastátok.kovi resz nemsokara 1heten belul.