Vampire secret (Twilight fan fiction)

~4~

Vadászat után, fel vettem egy sima, baba rózsaszín pólót és egy farmer nadrágot. Be ültem a kocsiba és el indultam. Le parkoltam az iskola parkolójába és be mentem az igazgatóhoz. Ott a titkárnője várt.
– Segithetek? -kerdeszte a nő.
– A nevem Hannah McKinom. Új vagyok.
–Á! Persze! Tessék, eszt add oda minden tanárodnak, és a nap végén add ide. Az órarended, és a könyveid. - nekem nyulytott pár konyvet egy darab lapot és néhány papírt. Be raktam a táskába a könyveket és gyorsan át olvastam az óra rendet.
– Viszlát.-koszontem kedvesen és ki léptem. Az első órám az tesi, asztán történelem, irodalom majd ebéd és biológia, kémia és matek. El mosolyodtam. Az első három ora a kedvenc óráim egyike, de az utolsó órákat utáltam. Be léptem az iskolába és rá jöttem két dologra: 1 mindenki engem bámult es 2 nem tudtam hol található a tesi terem. Oda mentem egy szimpatikus lányhoz.
–Bocsi, új vagyok, nem tudod meg mutatni hol van a test egyzés terem?
–De, persze, nekem oda kell mennem, beszélni a tanárral. Amúgy a nevem Alecssis.
–Köszi, az én nevem Hannah.
–Amúgy honnan jöttél? - kérdeszte Alecssis.
– Washington államból jövök.- válaszoltam én.
Hamar oda értünk a torna teremhez. Mind a ketten be mentünk a tanár úr irodájába. Alecssis be kopogott és be mentünk. 
–Tanár úr a nevem Hannah McKinom új vagyok.
–Aha, ma nem kell sportolnod hisz nincs felszerelésed de jövő héten várlak.
Be mentünk a torna terembe és a tanár úr, akiről ki derült hogy a neve Mr. Dimon, be mutatott a diákoknak. Le ültetett a lócára és én figyeltem.
A történelem óra kissé unalmas volt hisz mrs. Elenor a IX-edik századrol beszélt. Már ezerszer olvastam és tanultam arról a századrol de még éltem is akkor szoval egy csomó részletét tudok.
Az irodalom óra ugyan olyan unalmas volt, hogy lehet el is aludtam volna, ha ez lehetséges lett volna.
Mikor az órának vége lett, egy fiatal fiú oda jött hozzám. Az újja gézbe volt tekerve. A fiút már láttam és a sérülését is az órán, de akkor a kötése nem volt át itatva vérrel és nem eresztem úgy hogy most röktön meg támadom.
–Szia, a nevem Kole.
–Szia,- nem vettem levegőt hisz így könnyebb leküzdeni a szomjam.- a nevem Hannah. Nem tudod meg mondani hol van az étkező?
– De, gyere.-valaszolta vidáman a fiú.
Kezdtem uralni a szomjamat.
Hamar rá jöttem hogy Kole eléggé -nagyon- beszédes es az egész utat beszéddel töltötte.
A menza egy nagy terem tele 10 vagy 5 személyes asztalokal. Le ültünk egy csoprthoz ahol még volt 3 üres hely. Ott ült Alecssis is es amikor le ültem, be mutatkoztam. Az egyik lányt Amelie-nak hivtak, a mellette ülő göndör hajú fiú Alex, a másik fiúk, Jason és Shown, mellettük Amber Camilla es Christin. Le ültünk melélyük és el keztek beszélni nekem a városról.
Szinte mind meg ették a kaját de én nem ettem semmit azzal a hazugságal hogy nem vagyok éhes. Ez  részben nem hazugság hisz tényleg nem voltam éhes, de én soha sem vagyok az.
Akkor meg eresztem egy égető  pillantását a tarkómon. Hátra fordultam és pilantásom találkozott azzal a fiú tökéletes kék szemeivel aki még vágta az ujját a könyvtárban. Eresztem ahogy szemem színe át  változik sargává. Mindig ez van ha túl jó kedvemben vagyok.