One and Only |Jikook FF.|

1.| Jimin |

Sosem volt erősségem a tanulás. Valahogy nem a jó jegyeimről ismernek. Ha tehetném ezt a napot is végig lógnám, de nem akarom, hogy kicsapjanak a suliból. Nem mintha érdekelne, de jó lenne egy biztos jövő felé menni.

Most is épp Mr.Lee óráján ülök. Fogalmam sincs, hogy miért jöttem be matekra. Tökre nem éri meg.

-Park Jimin,ha nem akar megbukni nagyon gyorsan javítani kell-nézett rám Mr.Lee, majd gyorsan az osztály strébere felé nézett. Sejtettem, hogy lesz.-JungKook, esetleg tudnál neki segíteni?
-Persze, ha ő is szeretné-mosolyodik el. Miért kell belemennie.

Mr.Lee rám nézett. Bólintottam együtt óvatosan. Hiába, nincs mit tenni. Nem akarok megbukni. Akkor nincs kocsi, én pedig mindennél jobban vágyom egyre. De persze, a szüleim csak bukás nélkül engedik meg.

Órák után kisétáltam az ajtón, mikor valaki elkapta a vállam. Ijedtemben fel ugrottam.
-Nyugi, csak én vagyok.-mosolygott le rám JungKook.- Csak annyit szerettem volna kérdezni, hogy mikor tudnánk matekozni?
-Hát ha neked jó akkor most. Holnap délután nem érek rá, szombaton bulizók, vasárnap másnapos leszek.-vonok vállat.
-Oh, rendben-bólint.

Az oldalamon a nálam fiatalabb fiúval léptem be a lakásomban. Szerencsére egyedül lakom. Időben sikerült elszakadnom a szüleimtől, hála egy nagy vitának. Ők úgy tudják, hogy még mindig gyűlölöm őket. Viszont egyáltalán nem foglalkoztat már a dolog.

-Tudod, Jimin. Ha már segítek neked matekozni, illene ha te is segítenél nekem-ül a kanapéra.
-Mármint?-Nézek rá a válaszát várva.
-Még nem gondoltam át. Csak szerettem volna ha tudnád, hogy nekem is kell tenned egy szívességet.

Fogalmam sincs, hogy mit akar kérni. De azért meglepett. Az emberek nem szoktak tőlem semmit sem kérni, mert "megbízhatatlan" vagyok. Szóval most különösebben örültem annak, hogy Jungkook nem ilyennnek lát.

...

- Na érted már?-néz rám. Szegény feje már egy ideje magyaráz nekem, de nem tudom levenni a szemem az izmos combjairól. Várj..Mi?

-Igen, azt hiszem-mosolyodom el.
-Rendben, akkor jövő héten még átvesszük ezt és ezt az anyagot-mutogat a jegyzeteim között.
-Jó, viszont lassan menned kéne-néztem az órámra. Elég késő volt már.
-Jimin, emlékszel, mikor azt mondtam, hogy szeretnék én is egy szívességet tőled?-nézett a szemembe.
-Igen, persze. Miben kell segítenek?

Hírtelen az ölébe rántott és a fülemhez hajolt.
-Jimin, elégíts ki engem, amikor akarom, ahogy akarom. Kettő hónapig.-suttogta a megszokottnál mélyebb hangon.