Harry Potter és a béka

1 fejezet: Hát így történt

Harry egy tóparton sétált, messze a Dursley háztól. Néha meg-meg szorítgatta a zsebében lévő pálcáját.

Biztos ami biztos..

A fiú alig várta hogy végre vissza menjen a Roxfortba, távol a rokonaitól.

-Rokonok...-suttogta, majd felkapott egy követt és erőteljesen beledobta a vízbe. Lerogyott a földre majd átkarolva lábait a tónak a csillogását nézte. Körül-belül 7 óra lehetett ha nem több, így a nap már igen lemenőben volt.
Körülnézett, majd megbizonyosodva arról hogy senki sincs a közelben, elengedte magát-

Elengedett egy könnycseppet.

Majd még egyett. És Még egyett. Végül eluralkodott rajta a sírás.
Vissza emlékezett a történtekre. Cedric, Voldemort, a szülei, Draco Malfoy és a hihetetlenül selymesnek tűnő haja..

Várjunk csak.

Malfoy? És a haja?

Hogy jön most ő ide? Jó, az a fiú az ősellensége és utálják egymást, de a problémák közé hogy a francba jön Malfoy haja?

A fiú össze zavarodott.
Jobbnak látta vissza menni, így fel is állt, azonban a pálcája kiesett a zsebéből és beleesett a vízbe, majd elmerült a tó vízében.

A fiú kétségbe esett.
Szíverése az egekben volt, és jól tudta, ha nincs pálca, nincs varázslat, ha nincs varázslat, nincs védelem a veszély ellen.

Tehát vetkőzni kezdett. Ledobta magáról a cipőjét, majd a felsőjét is vette volna le amikor...

- Hé! Hé! HÉ! Mit csinálsz, normális vagy?! Ne vetkőzz itt előttem!
A fiú ledermett, majd körbe nézett de nem látott senkit.

- Itt lent te féleszű!-lenézett majd egy békát látott meg, egy kis kövön.

- Mi a rák?- A fiú csak ennyit tudott kinyögni, mire egy szemforgatást kapott a békától.

- Mi az hogy rák? Azért van a szemüveg hogy láss vele, nem vetted észre hogy béka vagyok?-mondta a béka gúnyosan.

- Mindegy is. Nincs időm veled foglalkozni..-majd megint vette le volna a felsőjét azonban a béka kétségbeesetten brekegni kezdett.

-Várj! Felhozom neked!-mondta, majd belevetette magát a vízbe.

A fiú köpni-nyelni nem tudott. Megjelenik egy béka, aki beszél, sértegeti majd felajánlja neki hogy felhozza, és megse várva válaszát már cselekedik is.
Azért az ilyen nem mindennapi.

Várjunk.
Egy béka, aki beszél...

Harryt arcon csapta a felismerés, miszerint ez a béka, ha jól gondolja, egy animágus.

És ekkor, megjelenik a béka, szájában a pálcával.

- Tessék.-adta oda neki a pálcát. Majd kicsit lesöpörve magáról a vizet bosszúsan nézett a fiúra.- Tudod te milyen hideg ez a víz? Valami köszönömöt igazán megérdemelnék, nem gondolod?

A fiú a békára szegeszte a pálcáját.

- Animágus vagy...fedd fel magad!

- Hogy mi? NEM nem vagyok animágus! Nem tudom magam felfedni idióta! Pff! Idióta Potter-suttogta el a végét, amit a fiú tisztán hallott.

- Ismersz engem?- Lepődött meg, és azonnal elfelejtette elöbbi nézeteit mikor meglátta a szürkéskék szemeket. Egy békának nem lehetnek szürkéskék szemei!

- A kis túlélő- morogta a béka.

- Oh...hogy értetted azt, hogy nem vagy animágus?

A béka nem válaszolt. Legalább is nem azonnal.

- Tudod, én ezelőtt ember voltam, de egy boszorkány elátkozott, amire nem tudom a megfelelő varázslatot- illetve tudom- vagyis nem tudom megcsinálni egyedül..-hebegte.

Mi?

- Szóval elátkoztak, és nem tudod az ellen átkot?- kérdezte Harry. Tiszta hercegnő és a béka...

- Tudom! Csak...áh-sóhajtott egyet majd a fiú szemeibe nézett- az átkot csak az igaz szerelem törheti meg.

Harry pislogott párat, majd elnevette magát.

- Ne nevessél!- kiabálta a béka, majd felugrott a fiú lábára, aki idő közben már leült.

- Tiszta hercegnő és a béka!-nevetett, majd egy könnyet le is törölt a szemeiről- hát, kösz a segítséget. És sok szerencsét a keresésben.

- Az a nagy harci  helyzett Potter, hogy már megtaláltam.-vigyorgott

- Mi?-pislogott Harry.

- Felhoztam neked a pálcád, amit te elfogadtál...a pálca itt jelen esetbe jeggyűrű..-vigyorgott tovább a béka.

- Amit én elfogadtam..-Harry szemei kitágultak- akkor...akkor mi-

- Igen. Jegyesek vagyunk.

HEEEEEEEEEY
Hát, íme az első rész remélem tetszet stb stb~

*suttogva* de azért tényleg tetszet?