Harry Potter és a béka

4 fejezet: Menj a francba!

"-Harry-ejtette ki lágyan a hangját Draco- Igen. Én vagyok az. Csak...békaként. Egyébként boldog szülinapot!"

Harry megütközve nézett le a kis békára.

- Nem...nem...nem! Nem lehetsz te Draco, vagyis AZ A Draco! És.. és még akkor.. Én..- Harry összefüggéstelenül hebegett. Nem lehet igaz, hogy az aki megkérte, elvárja hogy szeresse, az Draco Malfoy!

- Már pedig én vagyok. A selymes hajammal.-ugrott közelebb- A szürkéskék szemeimmel.-ugrott még egyet, és ráugrott Harry orrára.- Én vagyok az, drága.

Álom. Tuti hogy álom. Csak meg kell hogy csípje magát, és máris felébred az ágyában arra hogy a kis béka szemezik vele. SŐT, azon a napon ébred fel, mikor még nem is találkozott vele. Vagy akkor, mielőtt az megtörténik a tragédia..

Megrázta a fejét. Nem, semmiképpen sem gondolhat most arra. A csipkedési ötletét meg azonnal elvetette, hiszen az elmúlt hetekben szinte folyamatosan ezt csinálta.

Harry levette magáról a kis békát, annak nagy bosszúságára. Sóhajtott egyet hogy lehidagjon és átgondolja az előbb elhangzott dolgokat.

-Szóval...te vagy Draco Malfoy. AZ a Draco Malfoy.

- Igen.-hangzott a válasz.

- Egy Boszorkány pedig elvarázsolt, és az átok megtöréséhez csak az igaz szerelem kell.- hadarta Harry.

- Mi?- Draco nagyokat pislogott a szemüvegesre. Teljesen kiment a fejéből ez a kis buta mese, amivel beetette a kis túlélőt.

Harry, mint ha meg se hallotta volna, folytatta.

- Tehát..ha ott a tónál azt mondtad "megtaláltad" az igaz szerelmedet...akkor...te szerelmes vagy belém?

Nem jött válasz. Nyomasztó csend telepedett közéjük. Majd halk, pár másodperc múlva hangos nevetés hangzott fel.

Méghozzá Dracotól.

- Jaj Potter! Hogy én szerelmes lettem beléd? Ugyan, ne nevettes! Azt hiszed hagytam hogy valami fruska elátkozzon engem? Maga a gondolat is... nevetséges!-hahotázott a béka.

Harry ledermedt. Becsapva érezte magát. De hiszen..akkor mi volt ez az egész? Mi van ezzel a pár héttel? Össze rándult a gyomra, szíve sajogni kezdett. Arra ment ki a játék, hogy össze törje?

- De hiszen jegyesek vagyunk!- fakadt ki- Itt voltál, vígasztalál, udvaroltál, és most arra akarsz kilyukadni hogy...az egész csak egy nagy humbug volt?- Harry szeméből már potyoktak a könnyek.

Basszus. Draco nem ezt akarta. Arra gondolt, kicsit felhúzza az agyát a Griffendélesnek, semmiképpen sem az volt a szándéka hogy megbántsa.
Na jó, az utóbbinak talán, de nem gondolta volna hogy így reagál rá!

- Harry én-

- Tudod mit? Nem akarom hallani- Azzal Harry felállt, megfogta a békát majd oda ment az ablakhoz. Kinyitotta, arcát megcsapta a hideg éjszakai levegő.- Menj a francba!

És kihajintotta Dracot az ablakon.