Harry Potter és a béka

3 fejezet: Valaki..

Hajnal volt, mikor Harry könnyek között ébredt. Újra azt álmodta mint a baleset óta mindig. Voldemort, Féregfark, ahogyan hidegvérrel megöli Cedricet, majd ahogy jöttek a halálfalók, és körbeállták őket. De ez az álom más volt. Itt Voldemort a képébe röhögött, majd azt kiabálta:

"Miattad halt meg Harry! Csakis miattad! Megmenhetted volna!"

Harry szaporán vette a levegőt, majd a torkában lévő gombóc egyre csak nőtt, és nőtt, és végül nem bírta tovább.
Előtört belőle a zokogás.

Szorosan magához szorította a párnáját. Ha nem buzdítom hogy együtt fogjuk meg...ha ott hagytam volna azoknak a növényeknek...ha...ha..

Már gondolkodni sem tudott, csak 3 szó járt a fejében.
Miattad halt meg.

A nagy zokogásra felébredt Draco. Először a nedves nyakat érezte, ami nem is zavarta volna..csak hát az a nyak sós volt. Majd meghallotta a sírós hangokat. Azonnal felpattant Harry arcához, majd szólongatni kezdte.

- Potter? Potter? Nyisd ki a szemed! Potter, mi a baj?- kérdezte lágyan, ám kétségbeesetten- Harry?

Harry felnézett. Látta, ahogyan a kis béka, a mellső lábait az orrára helyezi, majd gyengéden simogatni kezdte, jelezve hogy nincs egyedül.

- Harry, nyugodj meg.- mondta lágyan.

Harry ajkai megremegtek, majd óvatosan kezei közé vette a kis békát.

- Mi...miattam...halt meg- mondta rekedten, majd szemeiből mégjobban potyogni kezdtek a könnyek- Megakadályozhattam volna!

Draco Harry arcára simította lábait majd átkarolva őt-már mint azt a kis részt amit beterített- nyugtatni kezdte őt.

Akkor már értem-gondolta Draco- Ezért sírt akkor is.

Harry egy idő után megnyugodott. Hálás volt a békának hogy ilyenkor legalább egy valaki, mégha az egy kis béka is, mellette van.

Valaki...

- Tudom hogy mi lesz a neved.- mondta, mire a béka érdeklődően ránézett, ezzel megcsillantva szürkéskék szemeit ami egy emberre emlékeztette- Draco.

***

A hetek csak úgy teltek, majd elérkeztek Harry születésnapjához.
A fiú nem igazán várta, hiszen ki ünnepelne vele? A barátai egyátalán nem írtak neki, ami kissé szíven ütötte őt. Sirius se kereste, bár az eléggé nehéz is lett volna.
Talán Draco.
Apropó Draco. Miután elmondta neki, hogy hogyan fogja nevezni, furán viselkedett. Olyan volt, mintha félt volna valamitől.
Pedig csak egy emberről nevezte el.
Egy emberről...akinek szürkéskék szemei megbabonázzák őt.
Harry szemei kutágultak majd megrázta fejét és próbálta kiűzni őt a gondolatai közűl. Ám az egyre erősödött, majd azt vette észre hogy róla fantáziál.

- Hali! Min töröd a fejed?- ugrott mellé  Draco

- Hm...vajon Draconak milyen puha és selymes lehet a haja? Úgy beletúrnék..- mondta Harry álmodozón, majd realizálta mit is mondott az előbb- VAGYIS- MI- ÉN..én akarom mondani..-A kis békát igen meglepte Harry viselkedése. Ugyanis a fiú vöröslő arcát tenyerei közé fogta, majd úgy kezdett el motyogni- Mármint nem rólad Draco, neked nincs is hajad...vagyis izé..

Draco elvigyorodott, majd piszkálni kezdte a fiút

- Milyen Draco? Selymes hajjal? Legalább szép szemei vannak?- ment egyre közelebb a fiúhoz aki ettől, ki tudja miért csak még jobban elvörösödött.

- Hát, tőle kaptad a neved. Mikor belenéztem a szemeidbe egyből őt láttam, gondoltam, miért ne?-motyogta- Ja és igen, selymesnek tűnik, sőt biztos vagyok benne hogy az is... bár még sose érintettem meg, hiszen ellenségek vagyunk..bár már néha kezdem azt érezni hogy az ellenségeskedést felváltja valami más. Legalább is az én részemről.-mondta a végét kicsit szomorkásan.

Draco feje tetején egy villanykörte izzott fel.

- De hát engem kellene szeretni kicsi Harry...-csóválta a fejét, mire a fekete hajú félredöntött fejjel, kérdően nézett rá- Tudod...jegyesek vagyunk...

Harryt, mintha egy vödörnyi hideg vízzel öntötték le volna.

- Uh...tényleg..ne haragudj..

- De..talán segíthetek neked..- intett a kezével hogy jöjjön közelebb, mire a béka a fiú fülébe suttogott.- Én vagyok az igazi Draco Malfoy.

Harry szemei kikerekedtek, majd ijedten elhátrált a békától.

- H-hogy mi?- dadogta. Nem akarta elhinni, hogy azokután amiket mondott Draconak, Dracoról...

Egy pillanat.

Draconak. Dracoról.

A szemeik színe egyezik. A kis arrogáns, beképzelt stílusuk is egyezik. Csak a béka egy kicsit kedvesebb..

Hogy eddig hogy nem vette észre!

-Draco! Tényleg te vagy az?- Kérdezte Harry. Amiket mondott..róla...meg hát...jegyesek!- Merlinre, jegyesek vagyunk! É-én azt hittem...

- Harry-ejtette ki lágyan a hangját Draco- Igen. Én vagyok az. Csak...békaként. Egyébként boldog szülinapot!