- Avada Kedavra! - Kiáltom el magam és minden erőmet össze kell szednem, hogy ne sírjam el magam. A varázslatom eltalálja az előttem álló férfit, akinek ajkain mosoly csillog. Hirtelen olyan érzés fog el, mintha valaki ketté próbálna szakítani. Hát ezért nem lehet megölni a társad. A csata ezzel a mondatommal véget ér. A halálfalók szinte azonnal szétszélednek, az áruló népség. Látom, ahogy Nagini megjelenik és rátekeredik gazdájára, majd vele együtt eltűnik. A fény oldala ünnepelni kezd, csak én vagyok az, aki nem tud ünnepelni.
Egy héttel a csata után a Riddle kúriában, ami az új otthonom, abban a szobában, ami annyi emléket rejt magában, a nagy baldachinos ágyon ott fekszik a lelki társam, mellette Naginivel, én pedig ott ülök halott alakja mellett.
- Miért nem használnak? Marvolo, azt mondtad használni fognak! Azt ígérted örökre velem maradsz! Miért hazudtál? Marvolo... - A könnyeim megállíthatatlanul folynak, kétségbe vagyok esve. Azt mondta a horcruxaival vissza tud térni, de akárhányszor mondom el az igét nem történik semmi. Sírva simítok végig gyönyörű arcán, a glamúrok már rég nincsenek rajta. Így olyan, mintha egyszerűen aludna. Érzem, ahogy Nagini felkúszik a vállamra. Most már csak mi vagyunk egymásnak.
Lassan egy éve, hogy Marvolo meghalt, én pedig egyre elkeseredettebb vagyok. Ma például szinte tombolva rontottam be a még mindig ép halotthoz.
- El tudod ezt képzelni? Volt képük odajönni hozzám és mosolyogva közölni, hogy Hermione terhes! Nekem meg mosolyognom kellett, meg gratulálni! A végén még azt akarják, hogy én ejtsem teherbe Ginyt! Még mit nem! Marvolo! Miért nem kelsz fel? Miért nem mentesz meg? Nem azt mondtad, hogy lehetek terhes a te gyermekeddel? - Teljesen összetörve esek térdre az ágy mellett és kezembe fogom a kezét, ahogy sírni kezdek. - Úgy hiányzol Marvolo!
YOU ARE READING
Avada Kedavra (HP One-shot)
Fanfiction"- Ha bárki tud bármiről, ami ezt a frigyet megakadályozhatná az szóljon most, vagy hallgasson örökké. - Lehunyom a szemem, megpecsételődött a sorsom, végleg kisemmizett a fény oldala. - Én tudok! - Hirtelen felpattannak a szemeim, ez a hang. Nem, a...