Horizont ~Jikook ff~

4. Negyedik Fejezet - Először

Jungkook POV.

Sosem éreztem még magam ennyire szabadnak. A jacht nagy sebességben szelte a gyönyörű hullámokat. A szél befújt sötétbarna fürtjeim közé és láthatatlan kezével hátrasimította őket. Az egyre fentebb járó nap sugari kinyújtóztak hogy elérjenek hófehér bőröm miden egyes centiméteréhez. A meleg átjárta egész testem, kinyújtottam karjaimat és lehunytam a szempilláim melynek következtében sötétség lett körülöttem és csak a hullámok harcának hangjára öszpontosítottam.

Mély levegő.

Éreztem ahogy a tüdőm megtelik a tiszta tengeri levegővel. A sós víz illatával. Majd meghallottam a sirályok hangját. Szabadságom jelképeinek örömmel rikácsoló hangját. Ez pedig csak egyet jelenthet. Nem messze, valamerre szárazföld van.

Életem legnagyobb mosolya ült ki arcomra mikor meghallottam Yoongi hangját.

- ITT VAGYUNK! - Kiabálta hogy mindenki érthesse akárhol is tartózkodott a jacht-on.
Kinyitottam szemeim és a látványtól még a lélegzetem is elállt. Talán a sors mégsem akar nekem rosszat?

Jimin POV.

Mégis mi a fene? Mégsosem láttam ekkora jacht-ot, na jó az egyetlen jacht-ot amit láttam azt is az egyik tankönyvben amikor még suliba jártam. Kinek van ekkora hajóra pénze? És ha van is rá miért pont ide jönne vele? Ennek semmi értelme.

Bambulásomból egy szempár szakított félbe. Egy sötétbarna szempár mely kíváncsiságot tükrözve tekintett rám. Ott állt fent a hatalmas vízi járgány tetején. Onnan nézett le rám. Nem tudtam megmozdulni. Lefagytam. Sötétbarna hajkoronája leért fülcimpájáig melyben egy ezüst fülbevaló volt. Nagy boci szemek, kis nyuszi ajkak, izmos testalkat. Miután alaposan végigmértem és szemem újra összetalálkozott az övével elkaptam a fejem. Éreztem ahogy egyre forróbb lesz az arcom. Biztos rák vörös lettem.

Ne már Jimin te nem szoktál ilyen lenni! Nem vagy az a pirulós fajta! Most mi történt veled? Gondolatban egy nagy pofont adva magamnak rohantam be a nagyimmal közös kis házunkba majd gyorsan becsaptam az ajtót és lihegve még mindig piros fejjel nekidőltem annak.

Vajon ki lehetett az a fiú? Egy biztos azt a szempárt nem fogom elfelejteni.

Miután az arcom újra a régi hőmérsékletére változott, a kajával a kezemben bementem mamám kis szobájába. Az ablak előtti kis asztalnál ült. Kezében a régi fotóalbum melyet még a papámtól kapott. Rengeteg régebbi fotó van benne, anyukámról és apukámról. Úgy tűnt nem vette észre ahogy bejöttem. Egy könnycsepp lecsordult arcán melyet gyorsan le is törölt onnan. Megköszörültem torkomat majd köszöntem.
- Szia mama! Éhes vagy? Jin a kedvencedet küldte! - Mondtam a küszöbön állva. Ahogy meghallott engem gyorsan becsapta a fotóalbumot és felém fordult egy nagy mosollyal az arcán.
- Aah. Szia Minnie milyen volt a napod? Minden rendben? - Kérdezte mivel meglátta aggódó arckifejezésem.
- Én is ezt szeretném tőled kérdezni. - Mondtam majd reakciójára figyeltem.
- Nincs semmi baj Minnie, de tényleg, csak tudod ezek a képek mindig megsiratnak. - Mosolyogva fogta meg az albumot majd rakta vissza a helyére.
- De ha valami bajvan kérlek szólj! Te vagy az egyetlen ember aki megmaradt nekem a családomból! Nem akarlak téged is elveszteni! - Lépkettem oda hozzá, gyorsan ledobtam a kaját az asztalra majd karjaim közé vontam gyenge testét.
- Nem fogsz elveszíteni. Mi vigyázunk egymásra. Megígértük, nem emlékszel? - Nyújtotta oda kis ujját nekem.
- De, emlékszem. - Kuncogtam el magam.
- Na de mostmár együnk! Jin főztjét nem lehet elpazarolni!

Jungkook POV.

E-ez mi volt? M-miért ilyen forró az arcom?

Gyorsan berohantam a hatalmas kabinomba, magamra zártam az ajtót és rávetettem magam az ágyra. Lehunytam a szemem és megpróbáltam másra gondolni.
Megpróbáltam nem azokra a gyönyörű fekete szemekre gondolni... vagy arra a pisze orra......Megpróbáltam nem ő rá gondolni. Megpróbáltam nem arra gondolni ahogy megcsillant a barna lesötétebb árnyalatában pompázó haján a fény, vagy ahogy telt piros ajkai ragyogtak. Én tényleg megpróbáltam! De elvesztettem a kűzdelmet.

Úgy gondoltam az lesz a legjobb ha kiadom magamból ezt az egészet. Úgy döntöttem lenyugtatom magam egy kis rajzolással mert az általában segít. Hogy mennyire rosszul gondoltam! Előkaptam egy papírt és egy grafit ceruzát. Utána pedig már minden az irányításom nélkül történt. A kezem magától kezdett működni. Már csak arra eszméltem fel ahogy a pár percel ezelőtt látott arc virít a papíron. Egy ideig még szugeráltan alkotásom majd egy kopogásra lettem figyelmes.
- Jungkook! Holnap bemegyünk a szigetre! Te és én majd szétnézünk kicsit mert a szüleid nem jönnek, viszont most pihenj mert te nem sokat aludtál! Holnap megbeszéljük a programot! - Kiabálta Namjoon majd hallottam távolodó lépteinek hangját.

Szerettem volna ha jönnek a szüleim, de számítottam rá hogy ez lesz.

Viszont ha már bemegyünk a szigetre remélem látnifogom őt.

____________________________

Először is megint szeretnék bocsánatot kérni az esetleges hibákért☹️ mindig későn fejezem be pedig már ilyenkor majd le ragadnak a szemeim😆 ha az eddigi részek tetszenek remélem ez is fog💜