Üvegfalak.

5. fejezet

Másnap reggel indultunk hát a parkba, szokásunkhoz híven. Egy sms-t kaptam: Ma se tudok menni. Bocsi: Stace. A főnök üzenetét meglepően könnyen adtam át neki: Mivel eddig nem jöttél dolgozni, attól tartok már nem fogsz tudni. Sajnálom: Lia. Egyáltalán nem bántam vagy ilyesmi... Ezek után?...

A néni megint kijött a parkba, viszont most a szokásos szatyra nélkül. Leült a padra, majd odahívott minket:
-Mesélni szeretnék nektek, ha nem bánjátok - Fejünket nem jelzést adva ráztuk. - Tudjátok, van egy padlásom, a házam fölött. Tele van mindenféle régiséggel. Egy fotóalbumot keresek, viszont már túl idős vagyok, így nem tudok már felmenni a létrán, illetve nagy a por és elég sötét is van. Esetleg segítenétek megkeresni?
-Persze, örömmel.
-Nagyon szívesen.
-A fotóalbumokon kívül bármit megtarthattok magatoknak. Nekem nincs rájuk már szükségem.
-Köszönjük szépen. Mikor menjünk?
-Ha lejárt a munkaidőtök. Megvárom.

Munka után tehát elindultunk a nénihez. A háza egy közepes méretű fehér színű ház volt. Adott egy-egy pár kesztyűt, majd megmutatta a padlást. Egy hosszú, keskeny létra vezetett fel. Matt ment elorey én pedig követtem. Elég sötét volt, mindössze egy kis izzó fénye volt segítségünkre. Zseblámpával keresgéltük a fotó albumot. Mindenféle polcot láttunk, telis tele alig használt játékokkal, ruhákkal, a földön pedig mindenféle doboz volt. Felkiáltott nekünk a néni:
-Bármit ami megtetszik vigyétek csak! Nekem már semmi sem kell. Csak az album.
A dobozokban pedig minden volt, többek között az elveszett album is. Le is adtuk a néninek, aki hálásan megköszönte, majd mi továbbra is fent maradtunk keresgélni értékeket. A dobozok elég sok mindent rejtettek magukban, többek között: órákat, ékszereket, kalapokat, iratokat, naplókat, játékokat, és miegymást. Találtam egy szinte új, használatlan Matchbox készletet. Úgy döntöttem elviszem az öcsémnek, a húgomst pedig egy babaházzal lepem meg. Magamnak találtam egy nagyon szép órát, ami első ránézésre is már nagyon megtetszett. Matt egy evőeszköz készletet vitt haza, a szüleinek, illetve pár babát a húgának, magának pedig egy könyvet, és egy hatalmas lámpát választott. Én a szüleimnek egy porcelán készletet gondoltam vinni, feltéve ha ezt is megengedi a néni. Mosolyogva várt minket a létra aljánál, és még egyszer megköszönte hogy megtaláltuk az albumát. Mosolygva helyeselt arra hogy elvihetjük e a talált dolgokat. Haza vittük őket, és boldogan meséltünk el mindent a szüleinknek.

Este váratlanul hívott Matt.
-Szia!
-Szia Lia, hallod nagyon durva dolog történt!
-És mi az az ennyire dur-
-A lámpa amit választottam... Elemet akartam benne cserélni, és ahogy kinyitottam a fedelét, egy nagyon picire össze hajtott papírt találtam benne. Úgy néz ki mint egy tervrajz...
-Hoogy micsoda? Egy tervrajz? Holnap kérdezzük meg a nénit hogy mi lehet ez.
-Rendben, én is erre gondoltam.