Anime characters x readers

Bokuto Kootaro x reader

Sziasztok! Kaptam ma egy kérést(pontosabban kettőt) Bokutoval, két teljesen különböző témával, így úgy döntöttem vicces lenne összevonni a kettőt. Szóval ez az első része a dolognak(teljesen cuki, néhol fura). A második rész viszont már egy szaftosabb dolog, úgyhogy arra szeretnék megkérni MINDENKIT, hogy saját felelősségre olvassa és ha nem is tetszik neki/nem ért vele egyet, legyen kedves ne a rész alatt finyogjon és fikázza a munkám. Volt már rá példa, egy másik könyvemnél, amit töröltem azóta, hogy degradáló és bántó kommenteket kaptam, ráadásul egy írótárstól, aki pontosan tudja milyen nehéz tud lenni az írás. Szóval, ha mondandód van, ami sértő illetve megalázó és semmiképp sem akarod magadban tartani, légy olyan kedves és privátban írd le a problémád. Szó se róla, értékelem a kritikát mindkét irányból egészen addig, ameddig nem sérti az emberi méltóságomat.

Mint a Fukorodani lány röpicsapatának kapitánya rengeteg felelősség hárul rád. Edzőmeccsek(mert a lányoknak nem jár menedzser), edzések megtartása(mert edző se jár), beszédek, kedvcsinálók és hát igen.....foglalkozni a fiúkkal is, mert kedves évfolyam társad, Bokuto egy érzelmi roncs, Akaashi meg nem tud mindent egyszerre csinálni. Nem tudtad elképzelni se, hogy miből vannak az idegei(bár a csapattársad és legjobb barátnőd (lb/n) szerint a platina a nyerő). Épp a pénteki edzés kellős közepén, rontott be a 2.tornaterem ajtaján egy elég zilált kinézetű Akaashi Keiji. Mivel most volt egy komoly edzőmeccsük, ezért sejtetted, hogy nem pillecukorért jött át.
-(T/N)-lihegte-Olyan problémánk van, amivel már mi se tudunk mit kezdeni.  Az edzőmeccsen, amit a Datekoval játszunk, pár miliméterrel vétett el egy labdát és levágott egy országos méretű hisztit majd bevonult az öltözőbe és magára kulcsolta az ajtót.-nos, az ütő is megállt benned, hogy mi történhetett. Sokat látott embernek vallottad magad, de ez most újdonságként hatott számodra. Elnézést kérve a lányaidtól, követted a fekete feladót, egészen az emeleten lévő öltözőkig.
-Nos, én itt magadra is hagylak Hiszti Krisztivel-mondta a szetter, majd sarkon fordult és elment. Biztos nem haza hiszen bent volt minden cuccuk az öltözőben, amiben most egy elég zaklatott szélső ütő duzzogott.
-Kotaro-kezdted óvatosan-Én vagyok az (T/N). Beengedsz?-kérdezted lágyan, hiszen nem tudtad mikor robban a bomba.
-Hagyj békén te is!-kiabált ki. Mivel tudtad, hogy elég makacs ahhoz, hogy bent maradjon, másféleképpen kell bejutnod. Gondolkoztál egy darabig, majd eszedbe jutott, hogy az öltözőnek van egy ablaka meg ott fut az eresz is. Öhm igen, fogtad magad és felmásztál az ereszen és dörgettél az ablakon, csak azért, hogy rendbe szedd a szürke hajút. Nos, először nem akart beengedni, de számba vette azokat az embereket, akik megfojtanák, ha leesnél, beengedett.
-Elárulnád, miért vagy ilyen önző?-kérdezted csípőre tett kézzel.
-Nem is vagyok önző.-duzzogott tovább a sarokban.
-De igen az vagy. Ott hagyni másik öt embert, plusz még egy másik iskola röpicsapatát és edzőjét igenis önző dolog.-kezdtél mérges lenni. De amikor láttad, hogy még inkább szomorú lett, kezdtél megijedni.
-Ne csináld már. Nem hiszem, hogy akkora baj az az egy labda!-kezdted újra a dolgot. Erre elkezdett krokodilkönnyeket hullatni.
-De igenis az! Borzasztó játékos vagyok, arról nem is beszélve, hogy hazudtam a szüleimnek és ez a vasárnapi ebédnél ki is fog derülni!-kezdett kétségbeesni.
-A labda és a játékos témát majd megvitatjuk máskor, most inkább a szülő kérdésre koncentráljunk.-ráncoltad a szemöldököd.
-Hát az úgy volt, hogy tegnap vacsora közben arra terelődött a téma, hogy kapcsolatok. És ugye szóba jött a szerelmi szál és megkérdezték, hogy mikor találkozhatnak a barátnőmmel, én meg rávágtam, hogy vasárnap áthívom ebédelni és akkor.-mesélte el a sztorit. Valami feszítő érzés keletkezett a mellkasodban, hiszen régóta tetszett neked Bokuto és két nap múlva bemutatja a barátnőjét a szüleinek. Akkor már tuti nincs esélyed, mert elég komoly lehet a dolog.
-És mi a baj? Nem jó a barátnődnek az időpont?-kiváncsiskodtál.
-Az a rohadt nagy baj, hogy nem létezik!-fakadt ki.
-Oh-nyögted ki-Az kellemetlen.
-(T/N) EZ NEM KELLEMETLEN, EZ TRAGIKUS!!-kezdett el visítozni.
-Jól van, jól van és nincs valaki, akit meg tudnál kérni vagy hasonló?-kérdezted. Mire kifújt pár tincset a hajából, amiből olyan szinten kijött a zselé, hogy természetesen, lefelé állt.
-Nem tudom. Nem vagyok olyan jóban senkivel, hacsaaaaaak....-nézett rád.
-Felejtsd el Kotaro! Nincs az a pénz! Erre nem tudsz rávenni. Felejtsd el!-tiltakoztál azonnal.
-Könyörgöm! Csak egy ebéd meg utána maradsz még egy órát, aztán következő héten szakítunk! Nem nagy cucc!-olyan könyörgő kiskutya szemekkel nézett rád, hogy majdnem beadtad a derekad.
-Eszednél vagy? Könyörgöm, full kínos lesz utána az egész barátságunk!-vitatkoztál.
-Kérlek. Csak ennyit kérek. Semmi többet.-mondta halkan és kétségbeesetten. Amikor nagyot sóhajtottál, elmosolyodott. Tudta, hogy sikerült meggyőznie téged.
-Csak egy. Semmi több. Viszont cserébe kimész, befejezed a meccset és nem hisztizel. Utána meg elviszel kajálni és megbeszéljük a részleteket.-vázoltad fel a tervet, mire ő szofogadóan bólintott.
-És Kotaro-szóltál utána, erre ő megfordult az ajtóból.-Nem vagy rossz játékos. A legjobb vagy, akit ismerek. És ha vesztetek is...hatan vagytok a pályán. Nem csak te egyedül. Közösen győztök és közösen vesztetek. Erre emlékezz mindig.-mondtad. Mire ő elmosolyodott és visszalépett eléd. Dobogó szívvel néztél fel a nálad egy fejjel bőven magasabb srácra. És bár nem tudhattad, az ő szíve is pont ilyen ütemben zakatolt. Közel húzott magához és megölelt, miközben a fejét a nyakadba fúrta. Hiába izzadtál meg edzés közben, még mindig érezhető volt a parfümöd, ami bárhol és bármikor megnyugtatta Bokutot.
-Hálás vagyok neked, olyan dolgokért is, amiknek a feléről se tudsz, hogy megtetted.-búgta a nyakadba. Erre te csak elmosolyodtál és a kezed a tarkójára tetted és ott simogattad az puha felületet. Ott álltatok még egy ideig, majd mindkettőtök egy mosollyal az arcán tért vissza a maga edzésére.