Veled?(Bts/ff.Taehyung ~Reader)[befejezett]

8.rész

Két óra mulva feljött és szó nélkül le feküdt az ágyra. Én ültem mellette és néztem.
- Ki mehetek?
- A mosdoba? Igen.- mondja nyugodtan.
- Nem Taehyung! A levegőre, az utcára.
- Ilyen hangnemmel ne beszélj velem.- kel fel.- Nem mehetsz.
- Mért nem? Azt montad bizol bennem.-     Fordulok felé.
- Igen bizom. De ki tudja egyet gondolsz és mész.
- De nem fogok.- sétálok elé és meg fogom mind két kezét.- Létszîves, ha itt maradok be depiizek és saját magamat nyirom ki. - pár percig gondolkozik majd bolint.
- Öltöz fel melegen.- sohajt egyet.
- Köszönöm.- puszilom gyorsan szájon és szaladoka szekrényhez.
Nem kérdezem mitcsinált, mert úgy látszik hogy ettöl ideges, és olyankor félek. Jobban szerettem mikor ilyen aranyos.
Fel vettem egy mackonadrágot, egy hosszú ujú puloverel és rá egy kabátot. Lábaimra egy bakancsot húztam.
Ő egy fekete mackonadrágot, zöld puloverrel és rá egy fekete kabát, persze ő is bakancsot huzot. Nem mondom, de nagyon jól néz ki benne.
- Kész vagyok.- ugrok elé hirtelen, nagyon izgatott vagyok. De meg se rezent.
- Akor, mehetünk. - fog kezemre. Le megyünk a lépcsőn és ki megyünk a házból. Bezárja és megint megfogja a kezem, csak ezuttal össze is kulcsolja őket. Esik a hó és én ezt imádom.
- Hova megyünk?- nézek rá.
- Mivel faggy van, és nem kénne sétálni, kocsival menjünk el a vásárba és van egy meglepetésem.
- Rendben.- csillant fel a szemem.
Be is ültünk a kocsiba, és mentünk.
A vásárba oda érve, kiszálltunk és végig mellette volttam. Vett kesztyüt és sálat is, magának meg nekem is, mert azt el felejtettünk fel venni. Ittunk forró teát, és néztünk minden félét.
- Tae, mikor jön a meglepetés?
- Nem soká.
- Utálom a meglepetéseket.
- Türelmetlen vagy.
- Nem is igaz.
- De hogy nem.- sértödöten el huztam kezem, ő nevetve tovább ment, lehajolva egy hógolyot gyurva megdobtam. Felém fordul lassan.
- Arra fut egy kis gyerek volt.- mutatok egy irányba.
- Gyerre ide.- hajol le.
- Én?- mutatok magamra. Látom hogy gyurni kezdi a hogolyot ezért el kezdek futni, csak hogy fut utánam.- Ne! Létszi!- futok nevetve, de utól ér ás a hátamnál fogva elkap, kezeivel le fog és a fejemre nyomja nevetve. - Ez nagyon hideg!- kezdek kapálozni. Elenged és sértödötten meg fordulok, de ahogy meg láttom mosolyát meg is enyhülök. - Ki kel engesztelned. Te a fejemre nyomtad.
- Te meg hazudtál.
- Hát de tényleg egy kis gyerek volt.- akadok ki.- Nézd ott jön.- hátra néz én gyorsan elé megyek. Mikor vissza fordul, gyorsan ajkaira hajolok. Ez a csók kicsit hosszabbra sikeredet mint amire terveztem. - Egyenlöre meg teszi.
- Hihetetlen vagy. - fogja meg derekam és húzni kezd egy írányba.
Ahogy megláttam hogy hova hozott, egyet felsikitottam örömömben. Persze jot nevetet rajtam.
- Olyan rég voltam már.- megyek fel izgatottan a jégre, hiszen korcsolyázni hozott.
- Tetszik?- jön mellém és kulcsolja össze kezeink.
- Imádom.- nézek rá.
Megállok, ezért ő is és kérdően néz rám. Közelebb megyek és tarkojánál megfogva huzom le egy csókra, amit ő elmélyit. Mikor kinyitom a szemem, mosolyogva vállok el töle, ahogy ő is tölem. Felnézek az égre, mert megint elkezdet havazni. Nevetve megindulok.
- Kapj el!- gyorsulok fel, és ő siet utánam.
Ebben a pillanatban, marhára nem érdekel mit csinál ő és miért. Csak ennek a pillanatnak akkarok élni. Ahogy ő itt van velem, és szerelmesnek érezhetem magam.