Bevésődve

Kezdet

Sziasztok! Nos azt hiszem eljött az ideje, hogy vegyek egy nagy levegőt és elmeséljem a történetemet vagyis a mi történetünket.

Kezdetek

Békés éjszakánk volt. Teli hold, az az éjszaka, amikor minden nyugott és nem kell attól félnünk, hogy bárki is idetévedhet, lelephezhet minket. Aha gondoltam én magamban, mert miért ne tette volna? Hisz az összes többi éj ilyen volt. Aztán már csak azt vettem észre, hogy az egész falka idegeskedik és rohan egy irányba, mintha népvándorlást tartanánk. Szépen utolsóként odaügettem én is a többiek után, amikor megláttam ŐT. Csupa nagybetűsen. A vérem felpezsdült, a szívem hevesen kezdett verni és azt hittem menten elkezdek vérengzeni, amiért mindenki Őt nézi. Amíg ez lepörgött bennem, a falka kicsit megrezzent, ugyanis az ájult lány hirtelen ébredezni kezdett. Szép lassan és nyugodtan feltápászkodott ülőhelyzetbe, majd meglepetten, körbenézett rajtunk. Te jó isten, mint egy földre szállt angyal, a hatalmas lagúna kék szemeivel, a csodás ajkaival melyek csak egy hatalmas és meleg mosolyban terültek el, teljes békességet sugárzott. Majd megjelent Victor. Szemei izzottak és gyilkos aurával indult meg felé. Megindult bennem a félelem. Nem bánthatja Őt. Úgy érzem akár a saját alfámmal is szembe mernék szegülni, akit szinte apámként tisztelek és szeretek csak miatta. Az angyal viszont meg sem rezzent a legnagyobb nyugodtsággal fordult Victor felé, majd meghajolt előtte tisztelete jeléül. Nem hogy én vagy Victor meglepődtünk, de az egész falka velünk együtt. Egy pillanatnyi gondolkodás után az alfánk leült, majd ő is meghajolt, ami még nagyobb megdöbbenés volt mindenki számára. Az angyalka felemeltem fejét s ismét egy óriási, barátságos mosoly terült el az arcán. Pár pillanattal később meghallottuk Victor hangját;

-Kísérje valaki haza, nem jelent ránk veszélyt. -parancsolja méltóságteljes hangján.

Nem haboztam, azonnal jeleztem, hogy majd én visszavezetem Őt. Megindultam felé és segítettem neki felállni, aztán finoman megragadtam a ruhájánál fogva és elkezdtem kivinni őt ez erdőből. Még csak egy 10 métert sikerült menni mikor Victor, majd a falka összes tagjának a vonyítása csendült fel a csendes éjszakában. Az angyal visszafordult és intett nekik búcsúzóul.

Miközben vezettem Őt jobban felmértem. Hisz nem kellett örökké a ruhájánál fogva cibálnom, egy idő után éreztem, hogy elengedhetem így csak jött mellettem a gyönyörű angyal. Nem valami nagy termet -bár igaz, hogy mi sem vagyunk átlagos farkas méretek-, vékony, mellette viszont szép keblekkel és csípővel rendelkezett. Nem lehet tőlem sokkal fiatalabb. Csodálatos hosszú aranyló, ámdebár kissé bronzos haja és a végtelenül aranyos szeplői igazán megfogják az embert. Az aurája pedig egy csepp félelmet sem áraszt. Olyan nyugodt, hogy szinte már egy felhő is lehetne. Közeledtünk az erdő széléhez, amikor hirtelen megállt. Én is lefékeztem és felénéztem.

-Arra. -mondta bársonyos hangján, miközben mutatta a kezével az irányt.

Felcserélték a szerepeket és most Ő vezetett engem. Nem sokára egy hatalmas faházhoz értünk, ami még azért bőven az erdőben volt, de korántsem fenyegetően közel. Az angyalka elém sétált és pöppet lehajolt, hogy a szemembe nézhessen:

-Köszönöm. -szólalt meg ismét isteni dallamként csengő hangján, ami bőszen megdobogtatta a szívemet.

Felment a szobájába, ami pont rám nézett. Még egy ideig vártam és figyeltem Őt. Hallottam, hogy a szívdobogása egyre nyugodtabb é egyenletesen szuszog így tudtam, hogy elaludt. Elindultam és is haza.

Hazaérvén csak egyvalamire tudtam gondolni: Rá. A szívem azonnal táncot lejt Rá még ha csak gondolatban látom is Őt. Nem értettem, hogy miért reagálok így, hisz még csak most láttam először. Bódító illatát még most is érzem az oromban, és látom magam előtt ahogy kecsesen ring a csípője menet közben. Felmentem a szobámba, levettetem magamat az ágyamba, majd az egy, megvilágosító gondolattal aludtam el: BEVÉSŐDÖTT nekem!