Bevésődve

4

Másnap

Mi sem jobb, mint vasárnap reggel az alfád üvöltözésére kelni. Egy ideig még szenvedtem és próbáltam visszaaludni, de aztán rájöttem, hogy nekem ordibál és rohadtul nincs jó kedvében. Álmosan félmeztelenül kóvályogtam le, ahol Victor már várt. Az ebédlő asztalnál ült és éppen egy kávét fogadott el anyámtól. Rám nézett, majd intett a fejével. Amíg én levágódtam elé anyám és a húgom szélsebesen vágtattak ki az ajtón. Már az elejétől tudni lehetett, hogy fontos, de én vasárnap reggel félkómásan még azt sem tudom eldönteni, hogy melyik bolygón élek.

-Én nagy reményeket fűztem hozzád Rafael. -na jól kezdődik. -Saját fiamként neveltelek Carter halála után. -az apámat ne keverjük bele semmilyen vitába. -Téged szántalak utódomnak, aki a falka élére állhatna. -mond már mi van az istenit. -De neked egy nő sem lett volna jó a falkából. -erre azonnal kiéberedtem. Ne, ne, ne, ne. Ez nem lehet igaz. -Nem mehetsz többé a közelébe. -mintha kitépték volna a szívemet, életemben nem éreztem még ekkora fájdalmat. Könnyes szemekkel néztem Victoréba. -Neked....? -pár másodpercre rá már értette, de nem akarta elhinni. -Mégis mikor? -lesz egyre mérgesebb.

-Már az első pillanattól kezdve. -mondom elcsukó hanggal. Legyen akármekkora szégyen, hogy férfi létemre mindjárt sírva fakadok, de nem bírom. -Kérlek... -nyelek egyet -, ne tedd ezt velem. Előbb halnék meg, mintsem, hogy soha többé ne lássam.

-A kurva életbe. -káromkodik egy hatalmasat. -Ha nem tudnám milyen ez, már nem lennél itt. -reménykedve nézek rá. -Két feltétellel engedem, egy: be kell harapnod őt, kettő: egy életre választottál társat, ebből kifolyólag vele éled le az életed vagy sehogy. -az asztalra borultam megkönnyebbültségemben, de csak most realizálódott bennem, hogy mit mondott. Hirtelen kaptam fel a fejemet.

-Ha nem egyezik bele nem teszem meg. Vállalom a halált, ha nem, hisz onnantól kezdve nekem nincs miért élnem, ha elutasít. -szemébe mondtam minden szavam. Nem hazudtam, miért is tettem volna.

-Rendben. Hozd el. Ma. -váratlanul ért, most azonnal mindent vagy semmit helyzetet állított elém. Beleegyezésül bólintottam és már indultam is. Félek. Nagyon. Nem leszek képes tovább élni a tudattal, hogy nem kellek neki. De reménykedek. Amikor emberként vagyunk érzem, hogy nem vagyok neki közömbös, legalábbis hiszem. De nem tudom, hogy elfogadna-e. Hisz ő ember, én meg nem és aztán még kérjem is arra, hogy adja fel emberi mivoltját, sőt mindent értem, értünk. A lehető leglassabb tempóban kullogtam már a bundás verzióban. Tegnap még minden szép volt. Tegnap még minden a helyén volt. Nagy elmélkedésemet valami istentelen bűz zavarta meg. Nem kellett sokat gondolkodnom, azonnal tudtam, hogy betolakodók. Vonyítottam a többieknek, de valószínűleg már ők is érzékelték. Victor és a férfiak nem sokkal később már mellettem várták a jövevényeket. Démonok. Fúj. Viszont valami nem stimmel. Teljesen kimerülve többjük sebesültem érkezett. Már ugrottunk volna nekik, de egy hang meggátolt minket.

-Várjatok! -állt eléjük egy boszorkány kitárt karokkal. Megálltunk és vártunk a magyarázatra. -Köszönöm. -bólint nekünk. -Vadászok, egyre többen. Vadásznak ránk, mindünkre. Kénytelenek voltunk keletre jönni. -közben befutottak a vámpírok is ugyanolyan csapzottan, mint a démonkák. Victor ember alakot öltött mi pedig követtük. Sejtelmesen nézett a boszorkára, hogy folytassa. -A teljes nyugati farkas klánt lemészárolták. Valaki besúg nekik, mindenkit a fészkeknél támadnak, de nem tudjuk, hogyan találtak ránk.

-Mehettetek volna északra és délre is. -veti oda Victor.

-Igen mehettünk volna, de északon és délen nincs egy szövetséges vadászunk. Ha valahogy megtudjuk oldani, hogy elszállásoljatok minket, nem lennénk hálátlanok. Mindenben partnerek és engedelmesek vagyunk. -erre a mondatára a másik két jövevény faj elkezdett hőbörögni. -Csendet. Azt mondtam, hogy engedelmesek leszünk. Nem otthon vagytok. Vagy behódoltok vagy meghaltak. -erélyesen szólt a népek maradványaira, akik erre befogták. Victor nagyot sóhajtott, szinte idáig hallottam, ahogy fogaskerekei ezerrel forognak mérlegelve, hogy mi is legyen.

-Lehetséges, de itt sose volt vadász.

-De igen, csak nem akarja a fejeteket. A neve James Moore. -itt megállt bennem az ütő. Nem, ez nem lehet. -Az egész családfája vadász volt, de már az ő szülei óta, nem kergetnek minket. Ki vannak képezve, be vannak jelentve, mint hivatalos vadász família, de még annak idején tárgyalást kezdeményeztek velünk. Magnus megegyezett velük, hogy békén hagyják egymást a családjaik. Ez itt az ő felség területük emberek szempontjából.

-Ezt értem, de ezzel a mi nyakunkra is ráhozzátok a vadászokat.

-Igen, ez így van. -erre mi már távozni készültünk, de utánunk kiabált. -Magnus Bane és a Főnix lánya egy igaz boszorkány. -ismét előtte voltunk. -Fiatal, de tehetséges. Az én tanításaim alatt van. Terveim szerint mi csak csalik leszünk....

-Meg vagy húzatva nőszemély?! -kiált rá Victor.

-Ez maradt! -kiált vissza. -Nem akarunk tömeg mészárlást már így is elég halott van, nem gondolod? Kérlek, csak egy esélyt adj az ötletnek. -ekkor egy férfi sétált a köreinkbe.

-Nem akartam megzavarni semmit, de bármit is akartok egy hónapotok van rá. -mutat fel egy papírt, ami egy üzenet lehet.

-James. -örül meg a boszorkány.

-Arwen. -bólint neki. -Megcsapolták a készleteinket. Hozzád, keltre menekült a maradék. Szükségünk van egy hónapra, míg összeszedjük magunkat, addig te se lépj, ha nem muszáj. -olvasta fel a szöveget. -A tervet én is szeretném tudni, ha lehet máskülönben nem sok hasznom lesz. -életemben nem gondoltam volna, hogy ezt egy vadász szájából fogom hallani. Ekkor egy hatalmas fehér fény jelenik meg. A fény halványulásával egy lány jelenik meg. Ruhája, haja, szeme, szempillája, szemöldöke, mint a hó és a bőre is oly sápadt, mintha vámpír lenne.

-Suilad! (Üdv!) -mondja a lány.

-Êl síla erin lû e-govaded vín Aeriel. (Csillag ragyogta be találkozásunk óráját Aeriel.) -feleli Arwen, mire a lány bólint.

-Rendben. Én és Aeriel nálad szállnánk meg, ha nem bánod. -szegezte a kérdést Jamesnek, ami inkább hangzott kijelentésnek mintsem kérdésnek.

-Rátok bízom őket. -ezt már Victornak mondja a maradékra utalva.

-Rendben. Rafael -szólít fel engem. -, te velük mész és vigyázol rájuk lesz, ami lesz. -gondolom ő neki is lejött, hogy Nova is a képbe került. Ritka szar ez a helyzet, de legalább én az Angyalkámmal lehetek közben. Kezdtek szétszéledni a népek.

-Cin in mel. (Szerelmes vagy.) -szólal meg ismét a lány. A boszorkányok nyelve ingen összetett és érthetetlen. Bizonyára nem nekem szánta úgy hogy elengedem a fülem mellet.

-Ú- seemlui. (Nem illik.) -felel neki az idősebb boszorkány.

-*Amman? (Miért?)

-Meg kell tanulnod emberi nyelvet. Heniodh i beth lammen? (Érted, amit mondok?)

-Le henion. (Értem.)

Idő közben megérkeztünk. Észre sem vettem, hogy végig én mentem elől. Remélem James nem említi meg. Várjunk. Most tudatosultak bennem az elhangzottak. Az egész família vadász. Akkor ő is...? "A szüleimnek sokat kell dolgozniuk." Ne.