Egy fekete ruhás lány balladája

Volt egy fiatal leány,
Aki sok fájdalom volt.
Színes ruhát eldobta,
Mert úgy nézett ki mint,
Rossz bohóc.

Korom feketét viselt,
Amivel komolyan nézett.
De csak így fogadják,
Más képen volt a lelki.

Egy nap sok férfinak
Mondott ízé szexre akartak.
Még is egy férfi akad,
Aki semmit nem akart tőle.

Értékes az élet,
Akibe nem keresünk,
Abba megtaláljuk,
Pont mint lány.

Estek tudtak beszélni,
Amely csodás érzés adott neki.
Mikor a lány látni szeretne volna,
Akkor kapta meg a sorstól azt,
Amit nem várt.

A férfi akit már tiszta szívéből
Szerette oly őt, hogy életét
Eldobta volna ha megmentse.
Viszont ami ember tervez....

A férfinak volt egy kedvese,
Aki sokkal szebb volt mint a lány.
Szerencsétlen, hiszen vele az élet,
Ne bánt kesztyűs kézzel.

Fojtón vár a férfira,
Vágya az ő csókára.
Hogy szeresse őt,
De nem jött.

Fiatal szíve érte sír,
Érte gondol, szenved.
Sokszor gondol hogyan mondja el,
Hogy egy bűnös tudat, fájdalmas búcsú.

Vagy egy őszinte szerelmes lány ként,
Aki úgy érzi hogy megérti őt.
Elmondta egy szomorú vasárnap,
Be vallotta mit érzik iránta.

Ebben elbúcsúzott tőle,
El mert nem találkoztak soha az életbe.
Egy volt egy fekete ruhás nő,
Aki tiszta szívéből szeret egy férfit.

Remény oly gonosz manó ként,
Hiú méreg szennyezi naiv lelkét.
Álmok ami csak róla szó neki,
Az is öli azt naiv kis lelkét.

Egy volt egy fekete ruhás nő,
Aki tiszta szívéből szeret egy férfit.
Amely ritka manapság,
Ebbe romlott világunkba