Fehér Gyilkos

1. fejezet Emlékek

Shirogane Kazue vagyok, egy átlagos 15 éves lány. Az emberek szörnyetegnek tartanak, hiszen a Kaguya az anyám és egy démon lakik a testemben. Hogy is fogalmazzak nehéz életem van. A 7-es csapat tagja vagyok, és hát a társaim sem szerencsésebbek mint én. Naruto árva, Sasuke klánját lemészárolták tehát ő is, Kakashi-sensei pedig ugyan olyan sorsra jutott mint én. 3 évvel ezelőtt sikeresen meg tudtam akadályozni hogy Sasuke elhagyja Konohát, aminek következményére Orochimarcsi drága, rohamozza a falut csapataival.

Este van. Edzésröl tartunk hazafelé a csapattal. A lámpák a szokásosnál sokkal jobban pislákolnak. Elég para.

-S-s-srácok sz-sz-szerintem kukkol minket egy szellem - mondta naruto Sasuke hátára vetődve.

-Szálj már le rólam ember! - majd lelökte a hátáro a szőkét - Ne legyél már ennyire beszari!

-Nem ez nem szellem. Azt érzékelném.- mondtam halál nyugodtan

-D-de akkor mi?- mondta a szőke még mindig halálra ilyedve.

-Csak rossz az áram ennyi.- Sasuke tévedett, mivel 2 mp mulva öt hangrajteki ninja ugrott elő a semmiböl.

-AHAN!! AZ ÁRAM MI? SASUKE?!- mordult fel a szőke, majd árnyék klónokat hozott létre- Árnyékklón jutsu!- de ezekkel nem ment semmire.

-hn szerencse hogy telihold van.- azzal véridomítással lenyomtam őket a földre és fejbeszúrták magukat kunaival.

-WOW Kazue-chan! Ez elképesztő volt!- ujjongott Naruto - De mond csak... ha nem jutsukal harcolsz akkor nem fogy el a chakrád?

-De fogy, csak nem olyan gyorsan mint ha jutsukat használnék.- kezdtem el magyarázkodni, amikor hirtelen valami fényességet láttam és megjelent előttem az anap....

Az a nap amikor apám meghalt. Pontosabban feláldozta magát anyámnak, mert ha nem teszi akkor anyám elpusztítja konohátt.

Szép időnk volt akkor. Apával és Sasukével épp játszottunk a mezőn. Fogóztunk mint mindig.

-Úgy sem kapsz eeeel - vidám gyerekhangom ütöte meg a fülem.

-Ne becsül alá apádat te lány! - Futottunk apa elől ahogy csak birtunk.

-Sasuke váljunk szét! Úgy apának kevesebb esélye lessz elkapni!

-Biztos??- azzal apa elénk ugrott

És ekko megrengett a föld. Anyám előtört a föld alól és Ghoul erejét aktiválva lefogott engem és Sasukét. Apám mindent megtett, hogy megmentsen minket. Ekkor anyám felajánlott egy alkut.

-Add az életed és békénhagyok mindenkit!

Apámnak mint avatár, kötelessége volt megvédenie a falut. Tudta hogy esélye sincs egy Okumura ellen, igy hát hagyta hogy megölje őt.

Ekkor hirtelen egy másik helyszinre értem. Az Uchiha klán mészárláshoz. Ezt nem akartam látni. Nem akartam végignézni ujra ahogy megölik a második családom. Befogtam a fülem és a szemem de hiába mindent hallotam és látam. Láttam ahogy a kis Sasuke beront az ajtón és a földre esik. Láttam ahogyan Itachi átdöfi Fugaku és Mikoto szívét. De szerencsére nemsokára ujbol helyszint váltottam. Most végre jól esett amit láttam. Sasukét láttam ahogy visszafordul Konoha határában, és ezt mondja nekem: