A merés - TodoDeku

Te Voltál?

Deku pov:

-Jó reggelt, Midoriyám! - Borzolt a hajamba majd egy puszit adott az én Icy-Hotom.

-Mmmm- Nyavajogtam majd felülve megpillantottam egy nagyon kedves embernek az arcát, a szoba társam arcát... Aki nekem sokkal többet jelent mint egy legjobb barát...- Todo!

-Hmm? - Nézett gyorsan rám - Valami baj van? Nem fáj semmid?

-N-nem... Csak annyit akartam hogy köszönöm a tegnapit...Nagyon óvatos voltál és tudom hogy ez kínos hogy ilyet kért...

-Jaj Midoriya! Hagyd a köszöngetést. Szívesen tettem eleget a kérésednek... - Szakított félbe. Kicsit furcsának találtam ezt a mondatot de elengettem és csak egy nagyot mosolyogtam.

-Most elmegyek fürödni, oké?

-Csak nyugodtan! Addig én csinálok valami reggelit, meg egy kis rendet a tegnapi után- vakarta kínosan a tarkoját. Tudtam hogy a kis akciónk kicsit zavarba hozta, de örülök hogy nekem sikerült ezt megtennem. Megfogtam a ruháimat a szekrényből majd bementem a fürdőszobába. Leraktam a ruháim és el kezdtem vetkőzni. Megengedtem a vizet, majd beleültem. Jól elmerültem és az eszem csak is Todorokin járt.

/Hogy lehet valaki olyan kedves mint ő. És persze aranyos. Nagyon szeretem mikor elpirul/

Egy kis idő elteltével csak annyit hallottam hogy nyitódik az ajtó és egy Todoroki lép be...

-TODO MENJ KI! - kiabáltam rá az ijedségtől. - Perverz!... - mondtam majd felelszméltem hogy mit is mondtam az előbb és még is bántam.

-Még hogy én perverz? Nem én nézek pornót a gépemen... - Mondta Todoroki halkan de így is hallottam. Erre a kijelentésére azonnal kiszáltam a kádból, felvettem egy alsót és egy nadrágot majd rohantam hozzá.

-Hogy mégis mit mondtál? - kérdeztem idegesen majd a falhoz szorítottam hogy ne tudjon menekülni. - Na had halljam! Szóval te voltál? Magyarázatot kérek! Most! - beszéltem már egyre idegesebben mikor végre megszólalt.

-Jó, jó. Szóval tegnap mikor bementem a szobádba akkor láttam hogy titkolsz valamit. Úgyhogy meg akartam nézni de... D-de nem tudtam hogy mi az ok?... - hajtotta le a fejét. Tudtam hogy rosszul esett neki ahogyan beszéltem.

-Todo. Sajnálom hogy ilyen voltam de nem kellett volna bele nézned... É-és ez most azért elég kínos.

-Ne kérj bocsánatot. Megértem hogy mérges vagy. Bocsánat! - nézte tovább a földet. Na itt ezt már nem bírtam, felemeltem a fejét az állánál fogva, és magam felé fordítottam. Mikor mélyen a szemeibe néztem, már ott elvesztem és azonnal megcsókoltam. Nem tudom hogy ezt miért csináltam... Már vágytam hogy újra megcsókoljam...Igaz, hivatalosan nem vagyunk együtt de én nem tudok még várni.

-Todoroki! K-kérdezhetek még valamit?

-Igen? Kérdezd csak! - mosolygott.

-Akarsz vel...-a kérdésemet a mikró csipogása zavarta meg.

/Tökéletes időzítés Izuku Midoriya! /

-Mit szerettél volna Deku? - kérdezett vissza a konyhából Todo. Most már így nem akartam vissza kérdezni, úgyhogy hagytam... Majd megkérdezem...

-M-mindegy. Inkább együnk mert éhes lettem...

-Ha ezt akarod. - Mondta nem valami lelkesen majd elém rakott egy tányér kimchit.

/Most mi a baj? Na jó. Miután megeszem a kajámat, utána meg kell néznem valamit/

Meg is ettem az ételt, hát mit ne mondjak nagyon finom volt amit Todoroki csinált. Terveim szerint be is mentem a szobámba és megnéztem a laptopomat. Fel volt nyitva, és teljesen más helyen volt mint ahol hagytam... Szerintem mostmár jogosan gyanúsíthatom Todot.

-Khm. Todoroki gyere egy kicsit.

-Igen mi a baj? - Lépett be a szobámba. Rám nézett értetlen fejjel. - Mi az mondd már!

-Te használtad a gépem?

-Nem! Esküszöm hogy nem! - tette a kezét a melkasára. Hittem neki. Ő soha sem hazudott eddig nekem.

/De akkor ki volt ha nem ő? /

-Akkor ki volt?

[...]