A merés - TodoDeku

A Legjobb Barátok

Figyelem! Ez a rész 18+os jeleneteket tartalmaz! Aki nem bírja az lépjen a következő részre!

Todoroki pov.:

-Todo! Vacsora! - Hallottam meg Deku aranyos hangját, mire egyből felpattantam és rohantam a konyhába. - Oh ennyire éhes vagy?

-Igen, és nem akármire...

-Tessék? Mondtál valamit? - pillantott föl miközben szedte ki a sütiket a tányérra

-S-semmit...

- Rendben! Akkor egyél kérlek! Kell az éves neked!

-Köszönöm, de te nem eszel? - kérdeztem aggódva.

-Nem... Én nem vagyok éhes most.

-De neked is enned kell Midoriya! Gyere! - közelebb húztam, egyenesen az ölembe és a szájába raktam egy sütit. Félve nézett majd kezét a nyakamra helyezve húzott közelebb... Ráharaptam a süti másik oldalára és egyszerre kezdtük el enni két oldalról. Mikor már majdnem összeért a szánk, Deku hirtelen közelebb húzott, ezzel egy csókba invitálva. Kicsit meglepődtem, majd ezzel mit sem törődve, folytattam a csókot vele. Átfogtam a derekánál és éreztem ahogy ő is jobban a nyakam köré fogja a kezeit. Miután elváltunk, a nagy és csillogó zöld szemeibe néztem, és vágyat láttam. Nem tudtam hogy ez miféle vágy lehet, de amíg nem akarja elmondani, addig nem akarom megkérdezni hogy még mit szeretne tőlem. Miután gyorsan realizálodott benne hogy még mindig az ölemben ül, gyorsan próbált kiugrani a karjai közül de mivel még mindig fogtam ezért ez nem nagyon sikerült neki.

-M-Midoriya?! Ha bármi baj van akkor mondd el nyugodtan! Oké? Én itt vagyok neked és rám mindig számíthatsz!

-K-köszönöm Todoroki!

-Nagyon szívesen. Na de most gyere! - Kaptam fel az ölembe majd bevittem a szobájába.

-N-ne Todoroki! T-tegyél le!

-Soha! - Lefektettem az ágyára fölé hajoltam és egy puszit nyomtam az arcára. Mikor távozni akartam megfogta a ruhám ujját és húzni kezdett magához.

-T-todoroki?! T-tudsz segíteni?

-Persze! De miben? - kérdeztem aggódtan. Kicsit lejjebb mutatott egészen az alhasáig majd rájöttem hogy mi a baj... - oh... Úgy érted hogy segítsek?

-I-Igen... Tudom ez nagyon kínos, megtennéd nekem?

-Nem kínos... Megteszem persze... De csak ha nem félsz!

-N-nem persze! - nyelt egy nagyot.

-Nyugi! Semmi baj nem lesz amíg itt vagyok. És itt is leszek neked! Akkor csináljuk?

-I-Igen! - Már nem is válaszoltam csak csináltam mindent. Először rátapadtam az ajkaira, majd lerántottam róla mindent...Mikor már csak az alsója maradt akkor tudtam hogy ő is akar így látni ahogy én őt úgyhogy nem is tétováztam, lekaptam magamról is mindent. Mikor ismét lenéztem, láttam hogy Deku kicsit megdermedt odalent, így odahajoltam és rálehetlem egyet. A cselekedete után Dekunak egy nagy nyögés hagyta el a száját amitől csak én is jobban beindultam...Odahajoltam a nyakához és lassan szívni kezdtem egy-egy helyen, majd mindenhol megpusziltam. Éreztem hogy ki rázta a hideg az egyre nagyobb sóhajok és nyögések hallatán. Tudtam hogy most cselekdnem kell vagy a kis Midoriya odalent nem bírja tovább...

-Todoroki csinálj már valamit mer nem bíroooom! - sóhajtozott Deku, mire lerángattam róla az alsóját és eldobtam a szoba másik felébe. Lenéztem majd egyből a számba vettem álló hímtagját. Lassan mozgatta a fejem hogy nyögéseket csaljak ki belőle. Nem kellett sok hogy meghalljam Deku édes hangját majd kérte hogy gyorsabban csináljam aminek eleget is tettem. Mikor tudtam hogy lassan el megy, akkor kivettem a számból majd két ujjam a szájába helyeztem. Lassan szopni kezdte majd mikor mindennel megvoltunk, akkor elkezdtük rendesen csinálni. Először lassabban majd gyorsabban mire mind a ketten elmentünk.

-Thodo! Khöszöhnöm! - sóhajtozott majd rajtam fekudve aludt el.

[...]