Galaxis Őrzői- Szörnyeteg az ismert és ismeretlen galaxisban.

Harmadik fejezet

A nap felkelő sugarai kellemes melegségbe vonta be New York kertvárosi részét. Egy macska szaladt át az úttesten, kölyke a szájában volt, búgó motor zaja töltötte be az utcát, az állat megállt, hogy felnézzen a közelgő terepjáróra. Néhány suhanc élvezte ki a reggeli tiszta utat és száguldozás adta lehetőséget. Egy koppanás és fájdalmas nyávogás, szegény állat belei kifolytak az úttestre, a kölyke méterekkel odébb volt az út szélén. A kismacska felnyitotta szemeit melyek még vakon tekintettek a nagyvilágra és éles nyávogásba kezdett, hívva anyját miszerint ő éhes és panaszkodik, mert nincs mellette szülője. Egy fiatal anyuka ereszti ki utcára a szeptemberben harmadik osztályt kezdő gyermekét, csókot nyom az arcára. A kisfiú dacosan letörli a puszikat, majd egy nagy mosolyt ereszt meg aggódó édesanyja irányába. Előlről hiányzik két tejfoga. Múlthéten összeverekedett néhány felsőbb éves sráccal a környéken. Bal szeme alatt egy lila folt húzódik.

- Vigyázz magadra Benjamin, ebédre legyetek itt tiszta kézzel. – nézett egyetlen csemetéjére szeretet teljesen az anyuka.

- Rendben anya. – fogta kissé nyafogósra a fiatal, majd meglátta, ahogy barátai közelednek, intett édesanyjának és már szaladt is hogy újabb kalandokban vegyen részt iskolás társaival. Ma meg akarták hódítani a kozmoszt, tegnap a sivatagban voltak túlélők, holnap pedig a dzsungelbe mennek el felfedezni dolgokat és veszélyes kalandokba keverednek majd. A gyermeki fantázia és ártatlanság hatalmas erő. Az édesanya, Monic, nézte gyermeke és barátai távolodó alakját, majd elindult, hogy férjét felkeltse és reggelit készítsen számára.

A gyermekek egész nap játszottak, végigjárták a szomszédos utcákat, keresve fadarabokat és egyéb kidobott szemetet, amit majd felhasználhatnak űrbéli csatájukra. Így esett az, hogy a Hope és Carrow utca sarkánál rátaláltak a szegény cicára. Amanda volt az egyetlen lány közülük, ő vette rá a többieket, hogy vigyék a kis állatot délben Ben-ékhez és gondoskodjanak róla közösen.

Így hát el is vitték délben a kiscicát. Monic nem volt túl engedékeny először, hiszen ezt a párjával Johnatannal is megkel majd beszélni. Szerettek volna mindig is egy kisállatot, de a férfi allergiás volt az állati szőrre. Szerencsére gyermekük nem örökölte az allergiát, de egy macska nagy felelősség és a szőrét hullajtja.

- Ha apád hazaér megbeszéljük. Menj és kérdezd meg szemben Martha nénitől, hogy ő nem tudná e gondját viselni. – mosolyodik el a nő. Tudja, hogy a szembe szomszéd Martha egy hónappal ezelőtt elvesztette férjét egy tragédia következtében és hogy tegnap volt a temetés. Nem akarta, hogy zárkózottá válljon a hölgy, úgy gondolta ő neki jól jönne egy kiscica, amire vigyázhat. Ben és barátai ebéd után tervezték az indulást. Monic készített össze néhány puncs kockát, tudta, hogy Martha szereti ezt az édességet. Így talán jobban meg tudják melengetni a gyerekek az idős asszony szívét és gondozni fogja a macskát.

- Tessék, adjátok oda Martha néninek. – adta át a kis tároló dobozt fia kezébe és megsimogatta annak fejét. Ben és a többiek boldogan szaladtak ki az ajtón, majd alapos körülnézés után már folytatták útjukat is a szembe szomszédhoz.

Monic a kiscicára nézett, amit egy elnyűtt pulóverre helyeztek a gyerekek. Odalépett a macskához és kedveskedve megsimogatta. Még vakon tekintett a világra, nem tudta, hogy kitől jön ez a kedves meleg érintés, de ösztönei kapcsoltak és csendes dorombolásba kezdett. Egészen addig cirógatta és babusgatta míg meg nem hallotta gyermeke és barátai sikolyait.

Játék közben is szoktak sikítozni de tudta, hogy most baj van. Méghozzá nagyon nagy.

Felállt, majd egyszerűe otthagyta a kiscicát, kirohant a bejárati ajtón, át az úttesten, az éppen kiálló Walter család rá dudált mert majdnem mögéjük került az asszony. Egy gyors bocsánat kérést elrebegve szaladt tovább Martha házához. A bejárati ajtó nyitott volt, alvadt véres léptek jelezték hogy valaki ki jött.