Érzések nélkül ☆VKook

4 Fura érzések

~ Jungkook szemszögéből~

- Mikor oda raktam a levelet, rögtön vissza akartam venni. Végül egy sóhaj kiséretében ott hagytam, várva a csodára. Álmomban már legjobb barátok vagyunk. S Én többet érzek. Te jó ég Jeon Jungkook mikre gondolsz?! S a nagy gondolkozás közben észre sem vettem hogy valakinek neki mentem. Nincs akkora szerencsém..- Ne haragudj! - Nyújtottam Taehyung felé kezemet hogy fel segítsem. Ő...Csak nézett rám mint ha nem tudná mit szeretnék. Végül kicsit pirulva kezére fogtam s fel segítettem. - Nem h-haragszom...Köszönöm. - Nézett rám Taehyung egy ferde mosolyt erőltetve magára. Olyan fura, olyan egyedi...Miért érzem ezt? - Semmiség! Én köszönöm...- Mosolyogtam rá. - Jungkook...Igen. - Szólalt meg Taehyung. Véletlen hangosan ki mondtam hogy lenne e a férjem?!  Nem...Arra nem mondana igent. - Mi? - Néztem iedt tekintettel rá. - Leszek a barátod..És...Mit jelent amúgy az hogy meg ismerni..? - Nézet rám kíváncsian. Mire kisé le döbbentem.

~Taehyung szemszöge ~

- Néztem Jungkook szemébe, s mivel nem is tudom mi ez az érzés? Rá kérdeztem mi is az a meg ismerni? Ő pedig kíváncsi arcal nézett rám s száját szóra nyitotta. - Tudod...Hogy is mondjam. Mikor valakit érdekel milyen is vagy igazán. - Válaszolta Jungkook.  Kezdtem meg érteni amit mondot, ám ekkor Jimin jött oda hozzánk. S rá nézett a földön heverő levélre. Már éppen nyúlt volna érte hogy fel vegye s meg néze. Ám sietve fel vettem és a táskám legmélyébe rejtettem. Jimin pedig kíváncsian nézett rám. Én pedig ugyan olyan tekintettel néztem rá. Mi is az az érzés?  - Mi volt az a levél, miért raktad el oly gyorsan?-  Kérdezett rá Jimin. - Ez az Én levelem. Semmi közöd hozzá. Sajnálom Jimin! - Hajtottam le a fejem.  Majd Jungkook kezére fogva el indultam egyenesen, de még gyors hátra néztem s intettem Jiminek. Majd gyorsan el rángattam Jungkookot a parkba és le ültünk, s csak akkor vettem észre vörös arcát.  - Miért vörös az arcod? - Néztem Jungkookra. - Csak...Ó itt csak ketten vagyunk! - Nézett körbe Jungkook. Mint ha témát terelne. Mire Én furán néztem rá. Nem értem őt...Még is meg akarom ismerni? Majd Jungkook fel állt s elém guggolt. Elsőre nem értettem mit szeretne ám mikor közeledni kezdett az arcomhoz, ösztönösen el fordultam és más irányba néztem. Hirtelen fel állt Jungkook. - Annyira sajnálom! Nem tudom mi ütött belém. - Nézett rám vörös arcal majd el sétált. És Én hagytam el menni..

♡♡♡♡♡♡♡♡♡♡♡♡♡♡♡♡♡♡♡

Sajnáljuk hogy most csak ennyit írtunk! Remélem meg értitek. Igérjűk a következő részt nagyon hosszúra meg írjuk!

By DzsV~