~ Jungkook szemszögéből~- Mikor oda raktam a levelet, rögtön vissza akartam venni. Végül egy sóhaj kiséretében ott hagytam, várva a csodára. Álmomban már legjobb barátok vagyunk. S Én többet érzek. Te jó ég Jeon Jungkook mikre gondolsz?! S a nagy gondolkozás közben észre sem vettem hogy valakinek neki mentem. Nincs akkora szerencsém..- Ne haragudj! - Nyújtottam Taehyung felé kezemet hogy fel segítsem. Ő...Csak nézett rám mint ha nem tudná mit szeretnék. Végül kicsit pirulva kezére fogtam s fel segítettem. - Nem h-haragszom...Köszönöm. - Nézett rám Taehyung egy ferde mosolyt erőltetve magára. Olyan fura, olyan egyedi...Miért érzem ezt? - Semmiség! Én köszönöm...- Mosolyogtam rá. - Jungkook...Igen. - Szólalt meg Taehyung. Véletlen hangosan ki mondtam hogy lenne e a férjem?! Nem...Arra nem mondana igent. - Mi? - Néztem iedt tekintettel rá. - Leszek a barátod..És...Mit jelent amúgy az hogy meg ismerni..? - Nézet rám kíváncsian. Mire kisé le döbbentem.
~Taehyung szemszöge ~
- Néztem Jungkook szemébe, s mivel nem is tudom mi ez az érzés? Rá kérdeztem mi is az a meg ismerni? Ő pedig kíváncsi arcal nézett rám s száját szóra nyitotta. - Tudod...Hogy is mondjam. Mikor valakit érdekel milyen is vagy igazán. - Válaszolta Jungkook. Kezdtem meg érteni amit mondot, ám ekkor Jimin jött oda hozzánk. S rá nézett a földön heverő levélre. Már éppen nyúlt volna érte hogy fel vegye s meg néze. Ám sietve fel vettem és a táskám legmélyébe rejtettem. Jimin pedig kíváncsian nézett rám. Én pedig ugyan olyan tekintettel néztem rá. Mi is az az érzés? - Mi volt az a levél, miért raktad el oly gyorsan?- Kérdezett rá Jimin. - Ez az Én levelem. Semmi közöd hozzá. Sajnálom Jimin! - Hajtottam le a fejem. Majd Jungkook kezére fogva el indultam egyenesen, de még gyors hátra néztem s intettem Jiminek. Majd gyorsan el rángattam Jungkookot a parkba és le ültünk, s csak akkor vettem észre vörös arcát. - Miért vörös az arcod? - Néztem Jungkookra. - Csak...Ó itt csak ketten vagyunk! - Nézett körbe Jungkook. Mint ha témát terelne. Mire Én furán néztem rá. Nem értem őt...Még is meg akarom ismerni? Majd Jungkook fel állt s elém guggolt. Elsőre nem értettem mit szeretne ám mikor közeledni kezdett az arcomhoz, ösztönösen el fordultam és más irányba néztem. Hirtelen fel állt Jungkook. - Annyira sajnálom! Nem tudom mi ütött belém. - Nézett rám vörös arcal majd el sétált. És Én hagytam el menni..
♡♡♡♡♡♡♡♡♡♡♡♡♡♡♡♡♡♡♡
Sajnáljuk hogy most csak ennyit írtunk! Remélem meg értitek. Igérjűk a következő részt nagyon hosszúra meg írjuk!
By DzsV~
YOU ARE READING
Érzések nélkül ☆VKook
FanfictionEgy fiú név szerint Kim Taehyung, kinek nincsenek érzései. Nem boldog, nem szomorú, nem mérges, nem szerelmes, nem szeret. Nem tudja milyen érezni. Milyen érzésből mosolyogni. Vajon valaha képes lesz érezni? Vajon mi történt vele? Hiszen minden emb...