BNHA Boyfriend Composition

Első randi...

Deku:
Reggel az osztályba érve ugyan azt csináltad,mint amit általában szoktál;Leülsz a helyedre,és a fejed a táskádnak hajtod. Ma Deku furcsa mód korán ért be. Amint megpillantottad az ajtóba betoppant Dekut, egy kis szemkontaktus után,halvány pírrel az arcotokon visszahajtottad a fejed,Deku pedig beljebb jött a terembe. Pár perc után unatkoztál,és felemelted a fejed a táskádról. Balra fordítottad a fejed,ahhol megláttad Dekut. Nagyon fura volt. Szorongott. Olyan volt,mintha félt volna.

Aggódtál érte,ugyanis még nem láttad ilyennek. Ígyhát odamentél hozzá,és legguggoltál a padja elé. Könyöködet a padra helyezted,majd ráhajtottad fejed.
-Hé Deku! Mi a baj?-kérdezted barátságosan.
-M-mi lenne?-kérdezte ijedten.
-Olyan furán viselkedsz.-mondtad,amire lehajtotta a fejét és vett egy nagy levegőt. Felállt,oda lépett melléd,és felhúzott a földről.
-[T.N]-chan...lenne kedved velem...suli után...eljönni...valahova?-kérdezte szüneteket tartva,miközben az ujjaival babrált. Elmosolyodtál a zavarban lévő Dekun,így bólintottál egyet,és karjaid közé vetted.
-Persze!-mondtad csukott szemekkel. Ekkor benyúlt a zsebébe,és erősen kutatni kezdett valami után. Elengedted,és érdekelődve nézted,hogy mit húz ki a zsebéből. Belenyomta a kezedbe,majd elolvastad mi volt az.Mozi jegyek voltak. A kedvenc filmed premierjére.
-Deku.-mondtad,majd ajkaidra haraptál,és magadhoz ölelted megint a brokkolit.

Suli után haza futottál készülődni,majd a megbeszélt helyen elindultatok moziba. Vettetek kaját,üdítőt,mindenféle egészségtelen mozis kaját,majd beültetek a filmre. A film nagyon jó volt. Egy romantikus,szomorú film volt. A film közepén hozzá bújtál Dekuhoz,ő pedig ujjaitokat össze kulcsolta. Jobb első randiról nem is álmodhattál volna.

Todoroki:

Egyik hétvégén otthon üldögéltél,a kedvenc animédet nézve. Egyszercsak megszólalt a csengő. Amikor már másodjára csöngettek,egy kicsit idegesen és gyorsan az ajtóhoz futottál.
-T-todoroki?
-[T.N]-chan.-mosolygott rád gyengéden
-Tudnál jönni egy kicsit?-mondta,majd megragadta óvatosan a csuklódat,és elkezdett téged valahova húzni.
-T-todoroki. Hova megyünk? Egyáltalán nem vagyok utcai szerelésben.
-Gyönyörű vagy!-kapta hátra egy pillanatra a fejét,amire elpirultál mint egy paradicsom. Egy közeli parkhoz vezetett téged. Egy pokróc volt a földre terítve,rajta két csésze teával,és egy teás kannával.

-Aww...Todoroki-kun!-könnyesedtek szemeid,majd megölelted Todorokit,aki gyengéden derekadra helyezte kezeit,amitől szíved elkezdett hevesebben verni.Egy cseresznye fa mellett terítette le a pokrócot,ahhol tökéletesen lehetett látni a naplementét.
-Ez gyönyörű.-engedted el óvatosan,amire kezedet megint megragadta,és a pokróchoz mentetek
-Kihűl a tea.-mondta,majd önteni kezdte a csészébe a teát. Gyönyörű volt. Nagyon jó volt a hangulat. Nem volt olyan pillanat,amikor csak ültetek és néztetek magatok elé,ugyanis folyton beszélgettetek. Amint elfogyott a tea,a nap narancssárgára váltott,majd Todoroki közelebb csúszott hozzád.
Rápillantottál az arcára,amely a naplementére nézett. Gyorsan dobtál egy puszit az arcára amire láttad,hogy kipirult. Vállára hajtottad a fejed,a keze meg a derekadon landolt. Együtt néztétek a naplementét ameddig lehetett.

Bakugo:

A suliból vándoroltál haza,amikor egyszercsak egyre hangosabb és élesebb lépteket hallottál magad mögött.
-O-oi!-mondta a hang,amire megfordultál.
-Bakugo?-léptél hozzá közelebb,majd megláttad a halvány pírt az arcán.
-Mi a baj?-kérdezted,amire megrázta a fejét,majd elindult valahová.

-B-bakugo? Hová mész? Oi! Állj már meg!-követted a sünit,aki még mindig pirral az arcán és zsebre dugott kézzel sétálgatott csendben. Majd egyszercsak megállt.
-Oi! Baku..-ekkor félbe hagytad mondatodat,és az előttetek lévő épületre néztél.
-Egy shakes? Miért jöttünk ide?.
-Chh...annyit áradozol róla,hogy mennyire szereted.-forgatta szemeit Bakugo,amire egyre közelebb léptél hozzá,majd szorosan megölelted. A szíved heves verésnek indult,amikor az ő karjai is gyengéden a hátadhoz értek. Egy furcsa érzés keletkezett benned,majd elpirultál. Majd a körübelül 1 fejjel nagyobb Bakugo mellkasába fúrtad a fejed. Azt gondoltad,hogy nem is kell neked shake! Meg kaptad,amire egész életedben vágytál.

Kirishima:

Egyik nap megbeszéltetek egy találkozót az osztállyal,amit Kirishima szervezett. Széles mosollyal az arcodon léptél a helyszínre,majd az oszlopnak dőlt Kirishimát pillantottad meg.
-Szia! A többiek?-kérdezted,majd felpillantott és rád mosolygott
-Áá..[T.N]-chan.-köszönt,majd megölelt. Azonnal elpirultál karjaiban heverve,ugyanis mindig is voltak valamiféle érzelmeid Kiri iránt.

-Ameddig nincsenek itt nem megyünk be valahová?
-Nem udvariatlan ez egy kicsit?-kérdezted,majd karjaidat a hátad mögött a derekadnál összefogtad.
-Nem lesz baj. Gyere!-intett,majd elindult a játék terem felé. Felcsillantak szemeid,ugyanis imádtad a játék termeket,amit Kirishima is nagyon jól tudott. Csillogó szemekkel rontottatok be oda,majd egyből egymás ellen kezdtetek játszani. Csak úgy repült az idő,de nagyon jól éreztétek magatokat. Majd amikor már besötétedett,egy nagy játszás után kijöttetek onnan.

-Baszki! A többiek!-mondtad,majd azonnal előkaptad a telefonod,hogy bocsánatot kérhess.
-Hé! Nem kell aggódnod. Senki más nem jött volna. Az igazság az,hogy csak téged hívtalak-mondta pirult arccal.
-K-kirishima!-léptél hozzá közelebb,majd átölelted. Gyorsan viszonozta ezt,kezei rögtön a derekadon is landoltak. Egy csodás randi után hazafelé indultatok.

Denki:

Ma volt valentin nap,és konstatáltad magadnak,hogy megint egyedül fogod megünnepelni azt. Berohantál az iskolába pár perc késéssel,majd az 1. szünet után mikor bejöttél,egy virágcsokor,és egy levél termett asztalodra. Kiri,Denki és Uraraka voltak bent a terembe. Először az asztalodon lévő ajándékra néztél,majd ràjuk. Mindhármojuk vállat vont. Ekkor leültél a helyedre,és a levelet kezdted olvasni. A levèlben ez állt:

"Kedves [T.N]-chan!
Fogadd szeretettel ezt az apróságot valentin-nap alkalmából. Suli után lenne kedved velem eltölteni egy délutánt?
Szeretettel:Denki"

az üzenet elolvasása után csak magad elé bámultál,és próbáltad elrejteni a pírt az arcodon. Utána felálltál,és a középső asztalon ülő Pikachu felé tartottad irányodat,aki magabiztos lépteidtől megijedt,és leugrott az asztalról. Pedig nem vagy ijesztő:(. Megölelted,és a fülébe súgtál egy igent,amitől mégjobban magához szorított.

A hosszú suli nap után Denkivel a suli előtt megvártátok egymást,ugyanis a nagy tömegben nem nagyon találtátok egymást.
-[T.N]-chan!-bökte meg gyengéden a vállaidat,amire hátrakaptad a fejed,és elindultatok. Igazábol semmit nem csináltatok,csak beszélgettetek. Nagyon jól éreztétek magatokat,és naplementéig sétálgattatok. Miután hazaértél a virág csokrot egy cserépbe helyezted,és egy párnát szorongatva mosolyogva Denkire gondoltál.