Azorom

Egy párbaj jelenet

...A férfi térdre rogyott, kardját maga mellé ejtve. Körülötte a pernye és hamu úgy hullott az égből, mintha csak hó lett volna. Egyre nehezebben kapott levegőt. Tüdejét égette a belélegzett füst, ami köhögésre késztette. Látása egyre homályosabb lett. Izmai görcsösen megfeszültek. Tudta, nem halhat meg, nem futhat el, most nem adhatja fel, tovább kell küzdenie.

Sártól és vértől mocskos páncélja ezüsttel volt kiverve, mellvértjét egy ezüst korona ábrája díszítette, hátán egy vörös köpeny foszlányait lengette a szél. Bal vállvértje hiányzott, ahogy a sisakja is. Rövid szakálla és szintén rövid haja tele volt hamuval és vérrel. Szeme most csukva volt. Próbált megnyugodni, és erőt meríteni a továbbiakhoz. Tudta, hogy az Árnyak nem kegyelmeznek senkinek. Ha itt marad biztosan meghal. Most kinyitotta szemét és az éjszakai égre tekintett, amin egy zöld színű fényes pont ékeskedett, akárcsak egy drágakő. Csak egyetlen csillag fénye volt képes áttörni a temérdek füstön, méghozzá Khairosé.

- Add, hogy még életben legyen, és én képes legyek megvédeni – sziszegte összeszorított fogai között a férfi, miközben a csillagot bámulta.

Valaki a közelben felé szaladt. Hallotta az egyre hangosabban, a sárban tocsogó léptek zaját. Az Árnyak léptét nem hallotta volna, tehát ez egy ember lehet. A kérdés csak az, hogy egy Fakó-e, vagy a védők oldalán harcol és a Gárda tagja. Mindenesetre a férfi kardjáért nyúlt. Azt a földbe szúrta, és arra támaszkodva egyenesedett föl. Kissé megszédült ugyan, de egyensúlyát képes volt megtartani. Köhögött párat, térdét berogyasztotta és kardját két kézzel fogva maga elé tartotta, amelyik irányból az érkezőt várta. A léptek egyre csak közeledtek. úgy tűnt, hogy egyedül jön.

Az érkező körvonalai már kivehetőek voltak. Járása esetlen volt. Lába majdnem összecsuklott, mikor lépett. Ő is olyan páncélt viselt, mint a férfi, valamint az ő sisakja is hiányzott. Zihált és prüszkölt, szemei könnybe lábadtak. A férfi először azt hitte, hogy az érkező a füsttől könnyezik, de észrevette, hogy hiányzott annak jobb alkarja.

- Wyon! – ismerte fel saját apródját a férfi.

Wyon tett még néhány lépést, majd megbotlott egy holttestben, és arccal a sárba esett. A férfi kardját leengedte, és odasietett hozzá. Letérdelt mellé, és Wyon fejét saját combjára fektette, hogy az arccal az ég felé nézzen.

- Wyon! - szólt hozzá a férfi – A Gárda eljutott a folyóig?

A fiú nem felelt, csak az eget bámulta, bal kezével pedig vérző sebét szorongatta.

- Wyon! Ez nagyon fontos! – kiáltott rá a férfi, miközben letépte saját köpenyének foszlányait a kapcsokról, és a fiú sebét kötötte el vele. - A Gárda eljutott a...

- Nem – felelte Wyon a könnyeivel küszködve. – Még a molnár házáig se jutottunk el – a szavakat nehezen ejtette ki. - Rajtunk ütöttek. Az első vágás engem ért, összeestem. A társaimat a szemem láttára vágták le. A többiek behátráltak egy istállóba. Amikor engem otthagytak, felkeltem és csak futottam ahogy tudtam. Otthagytam őket meghalni – zokogott a fiú.

- Nem tehettél semmit – nyugtatta meg a férfi, miközben szorosan rögzítette a szakadt köpenyt a fiú karján.

- Hol van ... - kezdte a kérdést a fiú, de a férfi a szavába vágott:

- Biztonságban, miatta most ne aggódj.

- Magára hagytam, akárcsak a Gárdát – jelentette ki a fijú magába roskadva.

- Fenéket hagytad őket cserben – tekintete még mindig a seben járt -, csak nyugodj meg és gyűjts erőt. Minél hamarabb el kell innen tűnnünk

- Fidusz – szólította nevén a férfit -, szerinted Ő megbocsát nekem? – a fiú Khairos felé nézett, aminek fénye áthatolt a gomolygó füstön.

- Neked ne bocsátana meg? – mosolyodott el Fidus miközben Wyonra emelte tekintetét.

A következő pillanatban a férfi egy kard suhanását hallotta maga mögött. Időben vette észre, így az a saját kardjáért vetődött. A csapás pont elvétette Fidust, aki a következő pillanatban már talpon is volt, és támadójára szegezte fegyverét. Egy Árnnyal állt szemben. Nem volt magasabb, mint Fidus. Szürke, karcsú páncélt viselt, egy szintén szürke csuklyát és egy fehér maszkot. Szemei zölden izzottak. Kardja kecsesen vékony, és áttetsző volt, akárcsak az üveg.

Mindketten mozgásban maradtak, és lassan körbe sétáltak, egymás mozdulatait fürkészve. Ahogy sétáltak, a férfi páncélja zörgött, ahogy annak a többszáz összeillesztett lemeze egymásnak verődött. Léptei alatt a sár is tocsogott. Ezzel szemben sem az Árny léptei, sem páncélja nem adott ki hangot. Tőlük nem messze Wyon nyögött fel néha, és összeszorított fogai között sziszegett a fájdalomtól. Távolabb az égő házak gerendáinak ropogását, a tűz pattogását, és a beomló tetőszerkezetek hangját lehetett felismerni. Ezeken a zajokon is túlról, valahonnan messziről sikítások, üvöltések és fegyverek csörgésének zaját hozta magával a szél.

Az Árny kardja meglendült, de Fidus időben hárította a vágást. A következő csapás még gyorsabb volt, ezt a férfi már nem tudta kivédeni, és az üveg szerű kard vége a mellvért jobb oldalát érte. Fidus felnyögött, és most ő támadott. Első vágása az Árny feje felé ment, de az odébb hajolt. Második vágása közelebb járt hozzá, de az Árny kardjával hárított. Akkora erővel ütközött egymásnak a két penge, hogy szikrát szórtak. A két kard egymásnak feszült. Mindketten próbálták a másikat eltaszítani, de egyikőjüknek se sikerült.

Aztán Fidus hátrébb ugrott, majd hirtelen kardját jobb válla fölé emelte, és az Árny fejét megcélozva neki rontott. Az Árny Fidus védtelen oldalát célozta meg, pont ahogyan arra a férfi számított. Fidus, kardját az ellenfél csapásának kivédéséhez meglendítette. A két penge ismét hatalmasat pendült. Azonban Fidus a csapást követően nem állt meg, hanem vállával az Árnynak csapódott, aki próbált lábával hátrébb lépni, hogy ellensúlyozza a lökést, de az sarkával megakadt egy holttestben, ezért hátra esett. A férfinek sikerült megtartania egyensúlyát, és az éppen felkelni készülő, közben pedig kardjáért nyúló Árny felé sújtott. Az addigra éppen felkelt, oldalra ugrott, és kardjával hárította a vágást, viszont így védtelen maradt az oldala. Fidus talpával megrúgta az Árny térdét, de olyan erővel, hogy az megreccsent. Fidus nem ismert olyat, aki ezt a fájdalmat kibírta volna, de az Árny egy hangot sem adott ki, csak némán féltérdre rogyott. A férfi kardjával újra lesújtott. Az Árny ezt is kivédte, de kezéből kicsavarodott a kard. Fidus most a kardot bal combjától lendítette meg. A vágás az Árnyat az arcán érte, teste elernyedt és sárba terült.

Fidus kardja végéről folyékony, sűrű, szürke fémes színű anyag csöpögött. Hangosan vette a levegőt, hiszen a fárasztó küzdelem mellett, még mindig füst lepte be a várost, és a tüdejét. Ahogy levegőt vett, fájdalom nyílalt jobb mellébe. Mellvértjére tekintett, és látta, hogy az egy arasznyi vonalban fel van hasítva, a résből pedig vér csordogál. Szerencsére nem volt mély a sebe. Most Wyonra emelte tekintetét. A fiú még életben volt...