Az ütő megállt bennem... bántani akartam... Elmosolyodott.
- Azt mondtad, hogy utálsz és hogy nem szeretsz és nem is szerettél soha engem.- nevetett fel miközben ömlöttek a könnyei.
-Bántottalak?- szomorodtam el. Aggódtam hogy mást is tettem vele.
-Igen. Szíven akartál szúrni. - Nevetni kezdett.-De nem haragszok, hiszen kimondtad amit akartál én csak védekezni tudtam ellened. Clockwork állított le végül téged. - Felhúzta a pulcsija ujját. Véres kötések borítoták a kezeit.
-Ez én voltam?- álltam fel melőle és hátat fordítottam neki. Bántottam őt... Átölelt igyekeztem lenyugodni. A kötéseitől megszabadult így sok sebe újra felszakadt a vére illata lengte be a környéket.-Ellie ne... Ne gyere közelebb.- Féltem magamtól mennyit bántottam már... Az vörös cseppek a pulcsimon kötöttek ki mert továbbra is ölelt elléptem tőle, hogy ne érezzem a mámorító illatot amire minden gyilkos harap. Csak ott akartam hagyni mindent, ki kell szellőztetnem a fejem...
-Miért mert undorodsz a művedtől Brian? Ezért ne?- kapta el a karom annak reményében hogy valami reakciót kap de csak sóhajtottam. Kezdett felhúzni amit csinált.-Istenem de naiv voltam hogy bíztam benned hisz te is csak egy gyilkológép vagy.- engedett el, ezzel sikerül felidegesínie. Dühös voltam.
-Ellie... - szembefordultam vele és a kését a szívembe mélyesztette, majd kihúzta a kést és láttam ahogy a vérem folyni kezd a mély sebből. Elsötétült minden miközben a piros démoni szemek kék sírós könnyekben úszó tekintetté változtak.*Visszaemlékezés a gimis évekre*
(Brian és Ellie egy suliba felvételiztek és együtt lógnak újra de az a kimaradt 2 év amit külön töltötek sosem tér vissza)
-Brian várj meg kérlek!-kiáltott utánnam egy ismerős lány.
-Ugyan már Ellie a bálozás nem az én világom kopj már le.- hergeltem magam.
-Miért nem hallgatsz már végre meg?- kiabált sírva. Túl érzékeny könnyen megsértődik.
- Ell... hé-öleltem szorosan.- ne már ne sírj hallod?-
-De nekem ez fontos -szipogta ami után kegyetlenség lett volna nemet mondanom neki. Direkt szadizott.-kérlek csak most az egyszer tedd meg értem.- nézett kiskutya szemekkel. Nem tudom miért megemeltem az állát és az ajkait összérintettem az enyémekkel. Magyarul megcsókoltam. El akart lökni de magamhoz szorítottam. Egy fél perc után viszonozta. A könnyei nem folytak tovább. Kikerekedett szemmel, nézett rám.
- E-ezt miért? Vagy hogy?-eszmélt fel.
-Sajnálom be akartam vallani mindent Ellie én...- nem hagyta hogy befejezzem boldogan ölelt magához.
Ezután eszembe jutott a sok bénázás amikor táncolni tanultam. Valamint az a hófehér ruha amiben keringőzött. Gyönyörű volt benne mint egy kecses menyasszony.Egyre több közös emlékem amit együtt éltem meg vele. És legutoljára a tekintete amikor a kést állította belém.
*visszaemlékezés vége*Ellie szemszöge:
Baszki, Brian kellj fel . Próbáltam visszavinni a házba.
-Valaki segítsen.-kiáltottam. Masky jött ki egy fegyverrel. Rám szegezte.
-Szeretett téged érted erre te ?-üvöltött rám. Ettől zavarba jöttem teljesen még ha nem igaz akkor is elég jó volna ha igaza lenne.
-Tim erre semmi idő segíts rajta könyörgöm.- kiabáltam el magam végül. A könnyeim utat törtek maguknak.
-Jó csak ne picsogj már az nem passzol hozzád. Ő egy erős lányról mesélt nekem szóval fejezd ezt be végre. - sóhajtott fel. Egy üveg piával és kötszerrel jött vissza. A piát a sebre öntötte miközben engem arra kért hogy fogjam meg Hoodie kezét amíg beköti a sebét. Engedelmeskedtem neki. Folyamatosan a pulzusát figyeltem.
-Segíts felvinni és maradj vele.- emeltük meg. Mire felvittük megszakadtunk.- So te vagy az a csaj aki keringőzni vitte őt.-nevetett fel.
-Honnan tudsz ennyit rólam?-mosolyodtam el kicsit zavarban.
- A gáz perceinkről beszélgettünk, és olyan mintha a bátyám lenne.- komolyodott majd vigyorogva folytatta.- Meg azt mondta, hogy jól csókolsz. Kipróbáljuk? - ez a mondat után nyakon vágtam és elnevettük magunkat a kezembe adott egy üveg piát és az ajtó felé indult. Majd megtorpant.
- Az nem sebre van eks de fenékig kislány.-majd kiment.
*1 órával és egy üveg piával később*:
Már nem is tudom hol vagyok. Briant nézem egyszer csak felült de visszarogyott és fájdalmas arcot vágott. Köhögni kezdett.
A kedvenc mama pótló polipunkkal lelkiztünk egyet majd a szobánk felé mentem.
-Menj ki Ellie!- kiabált rám.
-Brian engedd, hogy megmagyarázzam. Könyörgöm.-
-Ellie ezen nincs mit magyarázni hibáztam és te is nem kell semmit mondanod. -mosolygott. - Ölelj meg te kis hülye aztán végre és hagyj itt kicsit.- nézett fájdalmasan. Asszem Tim ezért adta a piát.
(12 avagy 18+)
Levettem a pólóm. A derekára ültem és az arcába hajoltam most nem ellenkezett.
-Ellie mennyit ittál?- nézett aggódva rám.
Brian szemszöge:
Csillogott a szeme. Ivott. De a fájdalmam és a piszkos fantáziám nem engedett ellenkezni. Póló nélkül ült a derekamon. A csókolgatott miközben a pólóm alá nyúlva a sebemre vigyázva vette le rólam az anyagot. A nyakamat puszilgatta néha egy-egy ponton kiszívta az említett részt . Ez a lány elveszi az eszem. A nadrágomhoz nyúlt én pedig magamhoz húztam és a melltartóját kikapcsolva a szoba végébe dobtam valamint csókokkal hintettem be a ruha takarásától szabadított részt.
-Ellie szeretlek.-súgtam a fülébe.
(UwU a többi a mocskos fantáziádra van bízva)
Másnap reggel:
Mellette ébredtem. Jól estett még a fájdalmaim ellnére is. Nem hagyott el. Nagyon fontos. De ezek után nem nézhetek többé a szemébe, felkaptam a ruháim és csendben elhagytam a szobát. Bűntudatom van és eléggé bánom azt ami köztünk történt. Nem kellett volna így lennie. Maskynak szóltam hogy vigyázzon rá. Ha gáz van a régi házamba leszek. A számom is tudtaÉs végül én hagytam el őt...
Ez a rész ennyi volt a köviig puszi
ESTÁS LEYENDO
Régi szerelem
FanficEgy küldetés... Egy régi szerelem és bonyodalmai. Vajon Hoodie számára is csak egyszerű küldetés, vagy ez annál több lesz? Miként fordul fel egy gyilkos élete ha a múltja visszatér? Mi változhat benne egy mestere által kapott parancs miatt? Képes le...