Luke Castellan lánya

9.

FÉRJHEZ!? ÉN!?

Kalliszta

- Jó reggelt! - köszöntöttem, mosolyal az arcomon.

- Neked is Kalliszta! - felelte szórakozottan, mire elúszott egy pillanatra a gondfelhő feje körül. - Hogy aludtál?

- Remekül. És te Percy?

- Jól. - mondta hamiskás mosollyal. - A reggelem viszont már közelébe sem volt a jónak.

-Mi történt?

- Levél érkezet, egyiptom másik szegletéből.

- Levél? Nincs internetük? - próbáltam oldani a hangulatott.

- Biztos úgy gondoltak, hogy ez bizalmasabb mint, hogy egy internetesportálon beszéljük meg.

- Értem - szólaltam meg feszengve - Mi áll benne?

- Kérelem.

-Mire?

- Házasságra.

- Okés, de nekem mi közöm van ehez?

- Te állsz benne megnevezetként, mint menyasszony.

- Hogy mondod???? - futotta döbbenetem ennyire.

- Lénisz ház kiván betársulni köznék.
Mivel te ugye bár az én lányom vagy.

- De... Ugye nem fogadod el?

- Nem tudom, gondolkoznom kell.

Hivatalosan beszél, biztos más is volt még abban a levélben....

- Nem állt más a levélben? - valószínűleg megérezte gyanúmat, mert elfordította tekintetét. Majd szigorúan rám szólt:

- Kalliszta... Mindent a maga idejében!

- Rendben.

- Menj, - sóhajtotta - reggelizz meg.

Ellenkeztem volna, de a gyomrom nem. Éhes voltam.

- Okés, de ha van valami...

- Akkor szólok. - folytotta belém a mondatot.

Távoztam a szobából és az étkező felé siettem.