Az Ötödik Tekergő /SZÜNETEL/

2. fejezet

A beosztást követően Tessa-t Lily Evans kísérte a klubhelyiségbe, majd mutatta meg az ágyát. A lány a vörös hajúval és egy szőke, kissé elkényeztetett lánnyal került egy szobába. A lakoma után a szőkeségről megtudta, hogy Jane-nek hívják, aranyvérű, odáig van James-ért - ezen majdnem hangosan felnevetett - És utálja Sirius-t - Itt amikor Tessa enyhe gúnnyal a hangjában megjegyezte, hogy ez nem túl előnyös, amennyiben közel akar kerülni testvéréhez a lány behisztizett és nagy dráma kíséretében távozott. Hogy hova, azt se Lily, se a Potter lány nem tudta, de mikor végre megszabadultak Jane nyávogásától megkönnyebbülve sóhajtottak fel, szinte egyszerre. A két lány egy keveset még beszélgetett, de utána elaludtak, ugyanis már mindketten nagyon kimerültek voltak.

Másnap reggel a Potter lány vidáman ébredt, és vidáman vette elő ruháit. Besietett a fürdőbe, majd egy szürke szoknyában, bakancsban, és talárban lépett ki onnan. Hosszú, barna haját kiengedve hagyta, csak néhány kisebb fonat díszítette, barna szemei boldogan csillogtak. Nem várta meg barátnőjét, mert még aludt és nem akarta felébreszteni hajnali hétkor. Leugrált a lépcsőn és vidáman sietett a Nagyterembe, ahol egyedül Remus-t találta csak meg. Ugrándozva sietett a fiúhoz, majd lehuppant vele szemben és vigyorogva köszöntötte.
- Jó reggelt – mosolygott fesztelenül, a fiú pedig viszonozta a gesztust.
- Neked is – Remus egy könyvet tartott az egyik kezében, barna haja szemébe lógott, másik kezében pedig egy csokis süteményt tartott.
- Hogy aludtál? – érdeklődött a lány, miközben szedett magának egy pirítóst és megvajazta majd beleharapott.
- Köszönöm, jól. Te? – a fiú letette könyvét, hogy tudjon a lánnyal beszélgetni.
- Szintén, csak hamar kidobott az ágy, meg amúgy is korán kelő típus vagyok, amivel az őrületbe tudom kergetni néha Jamie-t – nevetett fel halkan – Mit olvasol? – váltott témát hirtelen, a fiú pedig elmosolyodott.
- Egy mugli költő művét, a Hamlet-et – kezdett bele – Egy dán királyfiról szól...
- Tudom, olvastam. Nagyon szeretem Shakespeare műveit. Annyi jó mugli költő és író van – míg erről mesélt házvezető tanáruk lépett mögéjük.
- Jó reggelt Ms Potter, Mr Lupin. Az órarendjeik – adta át nekik az említett tárgyakat, majd magukra hagyta őket.
- Miket vettél fel? – érdeklődött Remus, a két fiatal pedig elkezdték megtárgyalni a tantárgyak előnyeit, hátrányait, és minden egyebet.

- Jó reggelt Tessie – lépett húga mögé James, Sirius pedig letelepedett Remus mellé, onnan kémlelte a testvérpárt.
- Szia James – ölelte meg testvérét – Bocsánat, de mennem kell. Majd órán találkozunk – intett búcsút, majd magára hagyta a három fiút, akikhez nem sokkal később csatlakozott Peter Pettigrew, a negyedik jómadár.

- Szia Lily – üdvözölte a vörös hajú lányt, aki éppen lefelé sétált a lépcsőn – Jane – a szőke hajú Lily mellett fölényesen sétált, akár egy igazi elkényeztetett hercegnő – Jó étvágyat – mosolygott rájuk, majd felsietett a szobájukba, összepakolni az aznapra szükséges felszerelését. Tíz perccel később már a mágiatörténet teremben üldögélt, lábát lógatva az egyik padon, magában dúdolgatva.
- Helló Tessa – vigyorgott rá egy vele egykorú, mardekáros fiú – Hogyhogy a Roxfortba jársz? – az őt megszólító magas volt, szénakazal hajú és kék szemű, és lenéző tekintettel méregetett mindenkit – Mit szólnál, ha újra minden a régi lenne – a mindig vidám lány elkomorodott és majdnem behúzott neki egyet – Nincs kedved csinálni valamit együtt? – kacsintott rá, de ekkor valaki átkarolta a lányt és megtámasztotta az állát a lány vállán.
- Nincs neki, kopj le – a fiú dühösen elviharzott, Tessa pedig Sirius felé fordut.
- Igazán nem kellett volna, ura voltam a helyzetnek – pirított rá, majd elpirulva konstatálta, hogy a Black sarj még mindig öleli őt – Black, engedj el – próbált szabadulni, majd mikor teljesen megfordult szembe találta magát egy szürke szempárral. Arcuk vészesen közel volt egymáshoz, majd mikor Sirius nem figyelt arra, hogy tartsa a lányt, mert éppen elveszett a szemeiben, Tessa ellökte magától és hátrált – Ezt többet meg ne próbáld – a lány nem akart sírni, nem szabadott sírnia, így elfordult és magára hagyta a döbbent fiút helyére sietett, messze mindkét évfolyamtársától. Nem sokkal később Lily csatlakozott hozzá, így az egyik oldalára ő került, másik oldalán Remus foglalt helyet és próbálta felvidítani a búskomor lányt.

Sirius tőle nem messze ült és folyton felé fordult, ám mikor elkezdődött az óra letett róla és inkább James mellett, a padra dőlve nézett ki a fejéből. Az egész osztály hasonló tüneteket mutatott, még a nagy tanulópáros is, Tessa és Remus is. Felváltva jegyzeteltek, amikor pedig éppen a másik figyelt, fáradtan dőltek neki a másik vállának. Ez egy bevált módszer lett hetedik év végéig.

A dupla mágiatörténet után siettek a szintén dupla bűbájtanra, ahol Remus Peter-rel, James Sirius-sal és Tessa Lily-vel alkotott párt, ugyanis itt a hollóháttal voltak együtt, így nem tudott a vörös hajú Perselus mellett ülni. Az óra nagyon izgalmas volt, az Invito bűbájt kezdték el tanulni a névsor olvasás és egy rövid teszt után, mellyel a professzor mérte fel Tessa tudását. Az Evans és a Potter lány felváltva hívtak magukhoz apróságokat, Remus az óra második felénél pedig ő is csatlakozott hozzájuk. Az óra végén a két lány csevegve sétált a Nagyterem felé.

- Négykor a könyvtárban – búcsúzott Tessa és elindult a klubhelyiség felé. Dudorászva sétált éppen az egyik hosszú folyosón sétált, amikor hirtelen valaki megragadta és a száját befogva rántotta be egy titkos folyosóra. Felnézett a fiúra és meglepve konstatálta kivel áll szemben.