Guardians of Magix

Üdvözlünk Alfeaban

Az elkövetkezendő pár napot Siria a földi tündér otthonában töltötte. Annak ellenére, hogy nem igazán kedvelte ezt a bolygót, élvezte az itt létet - legalábbis Bridgett így gondolta. A vörös lány teljesen értetlen volt, még Siria magyarázatai ellenére sem értette azt, hogy mi történt vele. Pedig egész életében érezte, hogy ő valahogy más, mint a többi lány a gimiben. Mindig is különlegesnek érezte magát, de nem gondolta volna, hogy egy szép napon igaza is lesz. 

Bridgett rengeteg dolgot kérdezett a szőke lánytól, aki készségesen választ is adott mindenre - akármilyen furcsa, vagy esetleg buta is volt a kérdés. Azonban ő is sokat kérdezett, hisz, mint ahogy azt hangoztatta is, meglepte őt, hogy a Földön élnek még tündérek. Nála jobban csak a vörös lány szüleit, Mike-ot és Vanessa-t lepte meg a hír. Bridgett úgy gondolta, hogy szülei teljesen ki fognak akadni, de a vártnál sokkal jobban fogadták Siria bejelentését, miszerint a lányuk tündér, és ha azt szeretnék, hogy egy igazi tündérré válhasson, akkor vele kell mennie az Alfea Tündériskolába. A fiatal lány nehézkesen ment bele abba, hogy egy bentlakásos iskolába költözzön. De be kellett látnia, hogy így lesz neki a legjobb. No persze emellett természetesen rettenetesen kíváncsi volt, és mindent meg akart tudni a tündérekről és a világukról. 

Bridgett kissé szomorkásan nézett végig szobáján, ami ruhái és személyes tárgyai nélkül rettenetesen üresnek tűnt. Kopogást hallott, így azonnal hátra kapta fejét. Siria állt az ajtóban, lazán a keretnek dőlt. 

- Készen állsz? - kérdezte egy mosoly kíséretében. Brie aprót bólintott. Úgy érezte, mintha hatalmas súlyt dobott le volna vállairól. Felemelő érzést nyújtott számára, hogy tényleg eldöntötte; Alfeaba megy. A két lány - no meg persze Kiko - sietősen mentek le az emeletre, ahol a vörös tündérlány szülei már könnyes szemekkel várták őket. 

- Hát eljött ez a nap - szipogott hatalmasat Vanessa - A kislányunk felnőtt! - mosolyodott el szélesen. Bridgett nem bírta tovább, hangos zokogásban tört ki és szüle nyakába vetette magát.

 - Úgy szeretlek titeket! - mondta két szipogás közt.

 - Vigyázz magadra kincsem! - simította meg Brie vörös tincseit Mike. Bridgett néhány rövid perc után elvált a fiatal házaspártól, majd bólintva Siriara nézett. 

- Nagyon szépen köszönöm, hogy vendégül láttak engem! - mosolygott a szőke lány - Ígérem, vigyázni fogok a lányukra! - az ujján lévő gyűrűvel kezdett babrálni. Amint leszedte vékony ujjáról, a magasba dobta és szülőbolygója nevét kiáltotta. Fénylő jogarként hullt a szőke apró kezébe 

- Na, akkor indulás! - kacsintott, majd ismét kimondta otthona nevét. Bridgett először csak egy villanást látott, ám amint ismét kinyitotta szemeit, egy magenta színű örvényben találta magát. Tátott szájjal bámulta az átjárót, hisz nem hitte volna, hogy ilyen fantasztikus élményben lesz része. Az érkezés kissé fájdalmas volt számára, hisz nem igazán volt rá felkészülve. Fenékkel a porba esett, ami eléggé fájt neki. Siria kecsesen, két lábon landolt.

 - Üdvözöllek Alfeaban! - húzta fel a vöröst a földről. Brie ajkai ismét elváltak egymástól. Egy csodaszép kastélyt pillantott meg. Díszes kapu vezetett be a hatalmas udvarra, melynek közepén egy régi kút állt. Rengeteg diák tolongott már a macskaköves utakon, hisz minél előbb el akarták foglalni szobáikat. 

- Ez fantasztikus... - csak ennyit tudott kinyögni.

 - Igen, elég menő! - nevetett fel Ria - Na de, siessünk, ha időben el szeretnénk kezdeni készülődni! - ragadta meg a továbbra is bámészkodó lány kacsóját. 

- Készülődni? - lepődött meg Brie - Mégis mire?

 - Oh, de buta vagyok, el is felejtettem! - csapta homlokon magát - Itt nálunk hagyomány, legelső hét végén évnyitóbált tartunk, amire az iskola összes tanulója hivatalos! És természetesen a Vörösforrás diákjai is itt lesznek, szóval nem fogunk unatkozni! - Brie mintha egy pillanatra csillogást vélt volna felfedezni Ria hatalmas mogyoróbarna szemeiben.

 - Specialisták? - kérdezett vissza. Ria hangosan felsóhajtott, még őt is meglepte Bridgett tudatlansága. 

- Helyes fiúk kockahassal és mágikus fegyverekkel! - adott tömör választ, s közben berángatta a lányt a kapun. Egészen a kastély bejáratáig tolakodtak, mikor is egy középkorú mogorva nő megállította őket. 

- Áh, Miss Solaris! - húzta fel kissé orrcimpáit - Látom idén is megtisztel minket a jelenlétével! 

- Ez természetes, Griselda kisasszony! - erőltetett magára egy mosolyt a szőke tündér. - Na és ki az ifjú hölgy? - érdeklődött a kisasszony, miközben kihúzta magát. Bridgett már épp felelni akart, ám Siria azonnal válaszolt helyette.

 - Ő itt a barátnőm Bridgett Dominque, néhány napja küldtem egy levelet, amiben tájékoztattam az igazgatóasszonyt az érkezéséről! - magyarázta a lány. Griselda összehúzta szemöldökét, majd a kezében lévő papírokat kezdet átnézni. Megigazította szemüvegét, majd aprót bólintott. 

- Menjenek a tavalyi szobájába, Miss Solaris! - sóhajtott fel. Bridgett meg se tudta köszönni Griseldanak a segítséget, Siria azonnal maga után húzta egyenesen a második emeltre. Egy hatalmas ajtó előtt álltak meg, amin hat név szerepelt, köztük az övék is. 

- Remélem idén is egyedül fogok a szobámban lakni! - nyitott be a kétszárnyú ajtón. Egy tágas előszobában találták magukat. A falak halványrózsaszínek voltak. Egy kényelmes heverő meg persze pár fotel állt egy üvegasztal körül. Nagyon hangulatos volt, Brie már látta lelki szemei előtt, ahogy új lakótársaival esténként majd itt fognak csacsogni. Három ajtó nyílt a szobából, Brienek pedig azonnal megakadt a szeme saját nevén. Egy másik lány neve is ott szerepelt, azonban nem olvasta el, hogy ki is az. Halkan kopogott, majd benyitott leendő szobájába. Ekkora káoszt még földi szobájában sem látott, amekkora abban a kétszemélyes hálóban volt. Mindenfelé növények voltak szétszórva, és a rumli közepén egy fiatal lány ácsorgott. Aki a növényeivel veszekedett.

- Öhm, szia! - köszönt neki vidáman Brie. A barna lány azonnal felkapta fejét, és amint meglátta a vörös lányt, széles mosoly terült szét arcán. 

- Szia, te biztosan Bridgett lehetsz! - lépett közelebb hozzá - Én Fleur Linnea vagyok! - nyújtotta felé a kezét. 

- Nagyon örvendek! - rázta meg Fleur kezét a vörös.

 - Egyébként ne haragudj a kupiért, azonnal elpakolok! - szabadkozott a lány. 

- Ugyan, engem nem zavarnak! - legyintett Brie. Csörömpölést hallottak meg a szomszédos szobából, közvetlenül a robaj után pedig kiáltozásokat. A két lány egymásra pillantott, majd azonnal a másik szobába indultak. Az előszobában Siria is csatlakozott hozzájuk, így már hárman mentek át lakosztályuk másik három lakójához. Ha Brie úgy gondolta, hogy az ő szobájukban rendetlenség volt, akkor ebben a szobában bomba robbant. Egy ázsiai lány az ágy tetejéről kiabált le lilahajú szobatársának, a harmadik, sötét bőrű tündér pedig zavartan nézte őket. Brie, Ria és Fleur nem igazán tudta, hogy mit kéne tenniük, így ők is csendben hallgatták a két vitatkozó lányt. 

- Minuet, Tara, ne veszekedjetek! - túrt bele göndör hajába a szoba harmadik lakója. A két lány meglepődve pillantott a harmadikra. - Mindjárt más! - mosolyodott el a sötét bőrű tündér, majd Brie és a többiek felé nézett - Sziasztok! Anahita vagyok! Ők pedig itt Tara, és Minuet! - mutatta be szobatársait is. 

- Nagyon örvendek! - mosolygott rá a vörös tündér - Én Bridgett vagyok, ő Siria, ő pedig Fleur! - A bemutatkozás után végül Tara és Minuet is lecsillapodott, és a hat lány önfeledt csacsogásba kezdett. Rögtön tudták, hogy egy életre szóló barátság alakult ki köztük már abban a néhány órában, amit beszélgetéssel töltöttek. Hajnalig tudták volna folytatni a társalgát, azonban egy fontos dolog hátra volt még; semelyikük sem pakolt ki. Mádnap reggel pedig kezdődött az iskola.