Egy új kezdet...vagy mégse?

2.1.

Mivel két kezem a hátam mögé volt téve, és úgy volt hátradőlve, ezért Luis kissé rámdőlt, testét testemre eresztette majd a csillagos ég és a teli Hold fényének megvilágítása alatt vérvörös száját enyémre tapasztotta. Eközben én jobb karomat nyaka köré tekertem, viszont mivel egy kézzel nehéz volt megtartani magam ezért hátraestünk együtt a fűre. Így csókolóztunk az éjszaka közepén.

És felébredtem...értetlenül néztem szét.
-Mi a büdös franc? - mondtam, majd kifutottam a fürdőszobába.
Számon még mindig mintha éreztem volna képzeletbeli barátom, Luis száját...
Ez az egész csak egy álom volt...

Az iskolakezdés napja volt, csakmint az álmomban. Reggeli szájízem fogkefémmel kimosva, lecsattogtam a konyhába, ahol két darab tükörtojás várt engemet amit édesanyám tett ki, mielőtt elment volna dolgozni. Nekiláttam a reggelinek, közben felléptem a közösségi hálóra. Messenger csoportunkban új osztálytársaim izgatottan küldözgették reggeli készülődős képeiket, velem ellentétben én folyton csak néztem, sosem írtam még a csoportban, félénkségemből adódóan.

A nyár elég hamar eltelt, a sok kirándulás miatt az idő csak úgy elrepült. Nyár elején kiderült, hogy egy volt osztálytársam sem lesz velem egy osztályban, aminek elsősorban egy kissé örültem is, mivel egy kihívásnak tartom, hogy megismerjem a többieket és beilleszkedjek, viszont másodsorban szomorú voltam, hogy nem lesz egy valaki akihez bármikor odamehetek baj esetén. Most pedig egy új mérföldkő előtt állok, meg kell mutassam magamnak hogy nem vagyok egy selejt, és hogy bármire képes vagyok, ha akarom.

Elkészülve elindultam az iskola felé, amerre több korosztály nyüzsgött valamerre, ki valamilyen járműben , ki gyalog. Egy ködös reggelünk volt, ezért az autók lassan araszoltak lefelé a központ fele. Fülembe fülhallgatómat betéve ballagtam lefelé az úton, közeledve az úticélomhoz. Megérkezvén bementem a nagy sárga épületbe, ahol enyhén szólva eltévedtem. Több osztályt elhagyva megláttam egy nagy lépcsőt, ahonnan ismerős arcokat láttam lefelé nevetgélve jönni. Az egyik lányt tiszta véletlenül felismertem, mert óvodástársam volt még anno, aki szintén felismert engem és mosolyogva köszöntött mondván hogy nem is tudta, hogy osztálytársak leszünk. Ezt követően  bemutatkoztam a többieknek is, akikkel együtt kimentünk az udvarra, ahol lezajlott a megnyitó.

Ezután együtt felsétáltunk az osztályba, ahol az osztályfőnökünk várt, aki egy mosolygós természetű, aranyos 40-es éveiben járó nő. Mindenki elfoglalta a helyét a négyes padokban, ki ismeretlenek mellé, ki volt osztálytárs mellé. Én a legelső padban sikerült helyet kapnom. Amint letettem táskámat hátra fordulva egyenként végigpásztáztam leendő osztálytársaimon. Páran mosolyogva rám pillantottak, páran meg csak beszélgettek a többiekkel. Balról jobbra haladva a második padsorban megpillantottam egy kissé feltűnően jól kinéző leendő osztálytársam. Fekete inget viselt, egy nagyon jó anyagú kockás nadrággal, stílusa hasonlított egy modellére, megfogott az egyedisége egyből. Merengésem az osztályfőnök asszony rekecses, mély hangja szakította meg és így elkezdődött az első tanórám az iskolában.