eklatáns flagellálás

i.

nevetésem ordítássá változik majd egyszer
mosolyom szelíd könnyezésbe
nem vagy itt; hiányos nélküled még a Naprendszer is
s belemerülsz a feledések végeláthatatlan tengerébe.

minden olyan nyugtató és harmonikus, ha veled vagyok
antonimában a hiányoddal
mert ha te nem vagy, a Nap sem dönt úgy, hogy beragyogja
a rövidke csókunkat vegyítve fájdalommal.

de próbálok amikor csak lehet optimista maradni
nem mintha ez a könyv amiatt készült volna
és ha bár cseppet szomorú is az egész
a versek a téma felvidítója.

(nem érdekel a szótagszám)