eklatáns flagellálás

ix.

volt egy ház az őrjöngő folyó partján
néha a víz az oldalára szökött
akkor egy nagy folt jelezte a magányt,
s egy döglött békát a falára köpött.

de nem volt benne senki, csak a magány
milliónyi bűzlő hulla képében,
meg vagy ezer béka a hátsó falán;
ezt mutatták éjszaka a tévében

valami nevenincs adón, én pedig
megborzongtam az éjsötét szobában.
nyeltem egyet, lehunytam a szemeimet
és nem éreztem semmi mást, csak magányt.

nem volt csoda; tényleg egyedül voltam,
mind háromszázhatvanöt napon per év
még ha bár nem is élőn, hanem holtan
sosem éreztem semmi mást, csak magányt.