Páratlan páros

Régi és új kitörés

 Futottam, ahogy csak tudtam. Semmi se állíthatott meg. Se az üvöltözések, se az ellenfelek. Láttam egy keskeny úton egy hó kupacot. Egy kis cuki kutya fej bukkant ki belőle, de át ugrottam.
- Frisk.. - szólt Flowey halkan és féltve, de nem törődtem vele. Házak kezdtek feltűnni. Mindenhol szörnyek. Mindenhol. Nincs menekvés. Meghalok. Nincs... Nincs.. hirtelen arccal a hóba estem. Remegve kezdtem összegömbölyödni, hogy felüljek. Lábaimon ülve tartottam arcom kezembe. Könnyeim potyogtak. Mi van velem...
- Kölyök? - hallottam valaki hangját mellettem. Hirtelen felkaptam fejem és ránéztem. Sans volt ott. Értetlenkedve figyelt. Aggódott.. ő... NEM. Hirtelen felpattantam. - Mi törté...
- A te testvéred történt! - akadtam ki - Mindenki támad! Nem tudtok a seggeteket ülni ti.. ti..
- Hé.. - Szemöldökét összevonta. Kezét vállamra tette, de kezem ökölbe szorítottam és karját lecsaptam magamról.
- Miért kell így... - remegtem a dühtől... Aztán eszembe jutott...
Gyorsan megfordultam és letöröltem könnyeim. Nagyot sóhajtottam majd eltűntek érzelmeim. Tekintettemben a meggyötört, érzelemmentes lelketlenség volt kivehető. Kezem zsebre dugtam és a csontváz felé fordultam mintha mi sem történ volna.
- Jól vagy? - kérdezte furcsállva ezt az egészet.
- Igen! - vontam vállat - Bocs az előbbiért!
- Hm.. hát oké... Van kedved bejönni? Itt lakom! - mutatott maga mögé a házra hüvelykujjával. Azt hiszem, nem tudta mit reagáljon.. ahogy mindenki más is.. mint mindig...
- Nem! - mondtam majd tovább indultam.
- Nekem mindegy! - mondta majd bement házba.
- Frisk.. át fogsz fagyni.. - szólt Flowey
- Nem érdekel! - mondtam meg sem állva - A cél a fontos! - mondtam átfagyott testtel. Már nem éreztem a lábaim.. nem éreztem semmit... Vagyis ezt akartam.. ahogy az átfagyott lábban a fájdalom megmaradt.. úgy bennem is.

A burok már felesleges