Páratlan páros

A múlt

- Na, akkor elmondod mi volt ez?

- Ühüm. - bólogattam majd ismét elengedtük egymást. - Üljünk le! - javasoltam és meg indult. Csak most néztem igazán körbe. 4 kis virág volt. Olyanok voltak, mint a még ki nem nyílt tavirózsa mely a kékes kövön volt. Minden kékes volt. Még mindig egy barlangban voltunk csak valószínűleg egy teljesen másik helyen. Világoskék világító gombák is voltak meg egy vízesés, ami egy ki tóval folytatódott. Elment a vízhez és levette papucsát meg zokniját. Leült a kőre a patakba lógatva lábát. Lassan mellé sétáltam és ugyanezt tettem. Ahogy lábam a vízbe tettem gyorsan visszarántottam és átkaroltam magam. Kirázott a hideg, mert hideg (:3)

Hirtelen éreztem, ahogy egyensúlyomból kibillenek. Flowey nyújtotta ki indáit messze. Lábam a peremre húztam és hátul kezemen támaszkodtam. Megfogta a virágokat és a vízre tette egymás mellé mire kinyíltak.

- Köszi! - mosolyogtam rá és letettem a növényekre a lábam. Visszamosolygott és fejét vállamra tette, hogy pihenjen és száraival át ölelt. Aranyos.

- Akkor most elmeséled? - kérdezte a csontváz mire sóhajtottam.

- Mindig is anyámmal éltem. Apámat sose ismertem. Anyát néha kérdeztem róla mikor jöttem, hogy a család része szokott lenni, de olyankor szomorú lett.. Sosem válaszolt én meg lassan feladtam.. Pedig a kérdés egyre jobban motoszkált benned.. Sőt egyre több kérdés.. Főleg mikor iskolába. - sóhajtotta - Nagyon boldog életem volt édesanyámmal, míg iskolába nem mentem. A gyerekek gonoszak.. Piszkáltak, mert nem volt apám.. mert nem voltam "olyan menő" mint ők.. Rá jöttem, hogy ha sírok, akkor boldogok. Azt győzelemnek veszik.. Elvették tőlem a boldogságot.. így én ezt vettem el. Minden érzelmemet elnyomtam és lassan minden fájdalmam megszűnt.. Néha az elején visszatért, de végül sikerült teljesen megszüntetnem.. de csak elnyomtam.. és mikor ide kerültem - rá néztem - Nem bírtam! - néztem könnyes szemmel rá - Kerültem már verekedésekbe, de itt szinte esélyem se volt, Félek a haláltól.. Sans.. - mondtam majd fejem lehajtva megszorítottam kicsit az indát magamhoz szorítva ölelésképp.

- Nem halsz meg! - tette kezét a vállamra mire ismét fájdalommal tekintetemben néztem rá - Megvédelek!

- Honnan tudjam, hogy képes vagy rá? Hisz magadat se.. - kezdtem, de tudtam ezzel csak fájdalmat okozok neki, ha kimondom.

- Tudom.. De agy egy esélyt.. - helyezte ujját állam alá és fejem meg emelte, hogy teljesen vörös, ragyogó szemeibe nézzek melyek egyre közelebb kerültek.

Úúúúúúú
Folytatjuk :3