Az ajtóban még utoljára megigazítom magamon egyenruhám, elmormolok családomnak egy "sziasztok" -ot, végül ráérősen a buszmegálló felé haladok. Mikor öt perc elteltével végre megérkezik a buszom, sóhajtva, fáradtan felszállok. Mégis boldog vagyok, mert tudom hogy kivel találkozok. Miután bérletem a sófőrnek felmutatom, elindulok hátra, s a megszokott helyemet megkeresve ülök le, egyenesen egy férfival szemben. Veled szemben. Beállított hajkoronád vöröses, igazán sármos külsővel vagy megáldva, ruházatod elegáns, izmaid helyenként jól láthatóak, méregdrágának tűnő karórád pedig csak úgy virít csuklódon. Tökéletes vagy... Még így férfi szemmel is. Épp az okostelefonodat bújod s ha most úgy döntenék hogy megzavarlak, biztosan lehurrognál érte. Váratlanul megcsörren a telefon kezedben, mire te és én is kissé megilletődünk, ezután füledhez helyezed azt és halkan beszélsz az illetőhöz. Látószerveim maguktól lecsukódnak, füleim pedig hallgatózásba kezdenek. Hangod mély és kicsit talán még rekedtes is, mit' ha mindig meghallok libabőrös leszek. Persze nem a rossz értelemben.
Lehet hogy most hülyének néztek, de én tudom ki ez a férfi. Csak ő nem tudja, hogy kivel ül szemben.
YOU ARE READING
Dad - ChanBaek ✔
Fanfiction○•°● "Miközben mély hangod melegséggel árasztja el mellkasom egy pontját, elképzelem magam előtt a tegnap éjjeli álmom. Egy fiatal gyönyörű nő és szintén fiatal férfi ül egymás mellett. Mindkettőjük arcán egy mosoly, s velük egy vidám gyermek... Aka...
