Spring Day (Jikook)

1. fejezet

Ajánlott zene: Conan Gray - People watching

Utálom az életem – gondolta keserűen Jeon Jungkook, ahogy az apja letett elé egy újabb papírt. Lenézett a komolynak tűnő dokumentumra, de esküdni mert volna rá, hogy a szemgolyója csupán néhány másodpercre áll a szétrepedéstől. Elképzelte, ahogy a szeméből vér kezd potyogni könnyek helyett, hatásvadász instrumentális zenével a háttérben. Az apja persze még így sem sajnálta volna meg őt, a képzelete azonban nem engedte szabadulni az expresszív képtől. Vajon mekkora dráma kéne a szabadulásához? A véres arcú Jungkook szájának sarkából is megindult a vörös folyadék, a szemei üvegessé váltak és nem mozdultak többé. A fiú előrehanyatlott az ülésen, és holtan borult rá a drága asztallapra, miközben az apja rendületlenül magyarázott a befektetői ügyintézésről, de a mondandója már csak üres fülekre talált...

– Figyelsz te rám egyáltalán? – kopogtatta meg az falapot a férfi, mire a tinédzser fiú sóhajtott egyet, és a másik szemébe nézve bólintott. Sajnos csak a képzeletében volt halott.

– A költségvetést tervező szoftverek klassz dolgok. Sok munkát spórolnak meg nekünk – tárta szét a karját a fiú. – Most már mehetek?

– Eléggé leegyszerűsítetted a félórás monológom, de gondolom valami halaszthatatlan dolgod van – morogta az apa, mint aki pontosan tisztában volt vele, hogy alig néhány perccel később kezdődött Jungkook és barátai tizenkét órás Overwatch bajnoksága. Persze, ezt a fiú sosem vallotta volna be neki, mert akkor egész biztosan itt töltötte volna nemcsak a nap, de az egész nyár hátralévő részét. Pedig már olyan kevés volt hátra belőle.

–Talán – felelte végül bölcsen.

A fiú morogva zárkózott be a szobájába a konyhából összeszedett rágcsálnivalókkal és üdítőkkel megpakolva. Fáradtan dőlt az ágyára a halom nassolni-való mellé, és drámaian a szeme elé helyezte a tenyerét. Miért jutott neki ilyen élet? Ahol az egész nyarat értelmetlen pénzügyi és igazgatási hülyeségek magolásával kellett töltenie, ahelyett, hogy egy kicsit pihenhetett volna? Ahogy túlesett a gimnázium utolsó évi feszített hajráján, rögtön ott találta magát az apja dolgozószobájában, és csak akkor volt nyugta tőle, ha az végre elment dolgozni. Mások persze külföldön nyaralhattak, szinte az összes barátja európai egy-két hónapos körutat szervezett, csak neki jutott egyedül a lakás falaival behatárolt börtön. Amikor végül egy hétre eljutottak Hawaii-ra, Jungkook akkor is csak az apja által szervezett programokon vehetett részt, és ki sem mehetett egyedül a szállodából, nehogy eltévedjen. Nyilván ez a hét is dögunalmas üzleti vacsorákból és ebédekből állt, ahol neki el kellett játszania a tökéletes örökös szerepét, de még a drága ételeket sem tudta élvezni a pénzügyi témák mellett.

A telefonja rezgett egyet a zsebében, ami kirántotta a fiút egy pillanatra az önsajnálatból. Pedig már éppen az elmulasztott szörfölési lehetőségei felé terelődtek a gondolatai, ami miatt hetek óta meg volt sértődve, csak ez sajnos senkit nem érdekelt.

Előhalászta a mobilt, és Taehyung neve láttán gyorsan felült, majd szinte suhant a gépéhez, hogy kezdődhessen a bajnokság.

– Azt hittem, már nem is jössz – szólalt meg a headsetjében a barátja, Jungkook pedig a szemét forgatva dőlt hátra a székében.

Taehyung élete annyival egyszerűbb volt! Az apja az első idol-generáció egyik leghíresebb előadója volt valamikor a múlt évezredben, mielőtt a fiú megszületett volna. Aztán elvette az anyját, Miss Korea 1990-et. Így sikerült Taehyung, a megejtően szép és tehetséges énekesfiú, akinek a szülei közösen szórakoztató ügynökséget nyitottak a kétezres évek elején. Habár Taehyung még híres sem volt, már egészen csecsemőkorától újságok címlapjain szerepelt a szülei karjában, aztán egyedül is, amikor modellkedni kezdett valamikor négyévesen, csakhogy saját lemezeket adhasson ki az apja cégénél gimisként, és végül rájöjjön, hogy őt mégis csak a festészet érdekli. És láss csodát, abban is kimagasló eredményeket ért el.