IT - One Shorts 🤡

Viszontlátás 🤡

1958 nyár eleje

-Ci-cic! Laura, gyere elő szépen. Nem kérlek többször.

Henry hangja visszhangzik a folyosón. A szívem a torkomban dobog. Fogalmam sincs hol van a másik három, ha hátul ha elől próbálok meg elszaladni akkor elkapnak. Ha itt maradok Henry fog elkapni.

-Laura, cicám ne haragíts magadra.

Belerúg a szekrényembe én meg csak annyit tehetek, hogy vissza tartom a lélegzetemet. 

-Ha megtalállak, egy életre megtanulod ki vagyok te kis ribanc.

Morogta és hallottam ahogy fut, a bejárati ajtó hangosan puffant.

-Talán már haza ment Henry.

Javasolta Böfi, válasz nem érkezett csak a kuka hangos koppanása a lépcsőn. Kiléptem a szekrényemből és a hátsó bejárat felé szaladtam. Mikor kiléptem a falhoz ugrottam ijedtemben. A kezem az ajkaim elé kaptam. Ilyen nincs.

-Nicsak ki van itt.

Lökte el magát a faltól Patrick és a kezével megtámaszkodott a fejem mellett. A másik kezével lefejtette az ajkaimról a kezeim. Az ujjai és a gyűrűi jéghidegek voltak. Az ajkaim remegtek, nem tudtam mi következik. Patrick általában üres tekintette most izgatottan csillogtak.

-Patrik kérlek.

-Sss, nem harapok.

Lehajolt az ajkait az enyémnek nyomta. Vonakodva de kinyitottam a számat és hagytam, hogy a nyelvét a számba dugja. Lassan körözött, furcsa volt. A nyelvemmel én is körözni kezdtem az övé körül. Mikor abba hagytuk felnyögtem a számat harapva próbáltam realizálni a helyzetet. Széles vigyorral szalad a le a lécsőn mikor meghallotta a dudát.

-Nincs meg a cica?

Kérdezte Henry, gondolom Patrick a fejét rázhatta mivel nem hallottam a hangját. Megnyugodtam volna ha az első csókom nem Patrik ajkain tapad.

Hétvégén nem igazán akartam semerre sem menni. Nem akarom látni ezt a helyett. Többé nem, holnap végre elmehetek.

-Laura, kicsim leszaladnál a boltba?

Anyu jött be és ahogy rám nézett tudtam, hogy felesleges lenne ellenkezni.

-Persze.

A boltból kifele belém fagyott a vér. A biciklimnél állt Victor. Rám nézett és egy pimasz félmosolyt eresztett.

-Laura cicus. Tegnap hiába kerestünk nem találtunk. Pedig nagyon bulis lett volna.

-Kérlek Victor, engedj.

Álltam meg, megkerült és kivette a kezemből zacskót és a kosaramba dobta. A karjaimra csúsztatta a kezeit.  A nyakamba temette az arcát.

-Elengedlek, de előbb.

Nem fejezte be a nyakamba puszilt. Elakartam menni, de nem engedte. A nyakamba harapott.

-Hagyj már!

A lábára léptem majd ellöktem, kikaptam a biciklim és szinte ugorva szálltam fel rá. Hallottam ahogy Victor nevet.

-Nem is cica vagy Laura, hanem vadmacska!

Elegem van most már tényleg. Az egész Bowers csapat menjen a picsába. Henry állandó üldözése, Patrick csókja, Victor is molesztál. Még szerencse, hogy Böfi nem akart rám mászni. Egyedül Gretta hiányzik majd.

20 évvel később, 1978 szeptembere

Soha nem gondoltam rá, hogy visszatérjek Derry-be. Mégis itt állok bővítve a tanári kart.