Mr. Ego

3. Fejezet

Nett

„Néha tényleg úgy érzem, hogy a hetek csak úgy elsuhannak mellettünk. Az elmúlt két hétben semmire sem volt időm, annyi munkánk volt. Negyed éves bevallások és a többi. Lassan már csukott szemmel is csak számokat és Excel táblákat látok magam előtt. Szegény Jasonnel se nagyon tudtam találkozni, mert még hétvégén is bent kellett lennem. Most meg mehetek apával egy megbeszélésre. Ő egy igazi régivágású üzletember, emiatt nem szeret egy kellemes irodában tárgyalni az ügyfelekkel, mert szerinte az feszéjezi őket. Helyette mindig valami kellemes, családias hangulatú éttermet választ. Azt mondja, hogy egy jó étel után az ember könnyebben veszi a tanácsainkat. Imádom ezért, bár serintem ez már kicsit túlzás. De most az egyik legnagyobb ügyfelünkkel fogunk leülni tárgyalni, vagyis a sajnálatos események miatt az örököseivel. Ehhez persze nekem is ki kellett öltöznöm. Nem szeretné, ha kényelmetlenül érezném magam és az ügyfelek, így legalább nem kosztümben kell lejtenem (amit egyébként nem kultiválok). Ezért a mai időjárás miatt egy lenge lila ruhát választottam, ami vékony pántos, de van egy második pántja is, ami a váll alá esik és fodros, térd felet végződik a szoknya része. Mellé még egy szép kis magassarkú szandált vettem fel. Apa meg is dicsért, hogy igazán csinos vagyok. Annyira szeretem, néha úgy csinál, mintha még sose látott volna így. Igazából nagyon hálás vagyok neki, mert a szüleimmel ők gyerekkori barátok voltak és mikor egy szörnyű repülőgép szerencsétlenségben életüket vesztették, akkor mivel nem volt más rokonom, ő gondolkodás nélkül vállalta a gyámságot felettem. A lányával, Emilyvel egyidősek voltunk és nagyon jó barátnők. Emily 2 éve hagyott itt minket, a legszörnyűbb, amikor egy fiatal küzd a rákkal, és nem bírja legyőzni. Apával mindketten nagyon rossz passzban voltunk, de szerencsére együtt túléltük ezt is. Persze még gyakran hiányzik Emy. Jó, inkább nem gondolok most erre, mert elszomorodom. Mindjárt indulunk az ebédre. Hurrá – ez persze szarkasztikus volt.”

Mr. Ego

„Megint nem tudom, hol van Chris. Pont most tűnik el ez a gyerek, amikor a pénzügyeinket kezelő cég képviselőivel kell találkoznunk. Igazából semmi kedvem az egészhez. És még öltönyt is kellett húznom, utálom. Annyira nem az én világom, hogy azt el nem tudom mondani. Muszáj lesz indulnom, különben elkések én is. Megírtam Chrisnek, hogy hova kell jönnie, és hogy legyen pontos. Nem vágom, most megint hová tűnt el. Csak ne késsen, az olyan ciki lenne. Ja és remélem nem egy szakadt farmerben és pólóban jelenik meg. Az étterem ahol találkozunk az elég nívós, szóval az még gázabb lenne, mintha elkésne.”

„Na jó muszáj bemennem, mert totál tirpáknak néznek még a végén, már így is itt szobrozok vagy 10 perce az étterem előtt, hátha befut végre Chris, de persze nincs sehol. A telefonját nem veszi fel, minek azt. Halálba idegesít. Mindegy bemegyek és elnézést kérek a nyomi testvérem miatt, aki még az órát se ismeri. Na hajrá!
Frank Wilsont kell keresnem, ő képviseli a céget és foglalta az asztalt. Azt hittem amúgy, hogy ez puccosabb hely, de egész kellemes és családias a hangulata, lehet nem is kellett volna magamat öltönybe erőszakolnom. Nem érdekes, egyszer nézhetek ki én is úriembernek. Közben odavezetnek az asztalhoz, messziről is látom, hogy Frank már ott ül és nem is egyedül jött. Valószínűleg az asszisztense elkísérte. Hátulról elég dekoratívnak tűnik a nő. Az is meglehet, hogy a felesége az.”

- Jó napot kívánok, Adrian Ego vagyok. – Mutatkozom be udvariasan, majd a hölgy is felém fordul.

„Baszki, azt a kurva. Kb. ezt tudnám mondani, ez a csaj a bárból, akit úgy 2 hete szúrtam ki és azóta se láttam, pedig vagy ötször voltam lent, minden nap nem mertem, mert tiszta gáz lett volna, mint valami gyakorló elmebeteg. Na jó, most bedobnék valami jobbféle csajozós szöveget, de azt most még se kéne.”

- Frank Wilson. Örülök, hogy megismerhetem, bár jobb körülmények között találkoztunk volna. – Szimpatikus a fickó és van benne valami megnyugtató. – Hadd mutassam be a lányomat, Nett Turner. Ő a felelős a cégünk könyveléséért és reményeim szerint egyszer a helyembe lép. – Rámosolyog a lányára. Furcsa, de egyáltalán nem hasonlítanak, és még a vezetéknevük se ugyanaz.
- Örvendek Uram. – Fog kezet velem Nett. Istenem, de puha a bőre és a hangja, mint valami angyalnak úgy csilingel. Nem bírom levenni a szememet a szájáról, csókra termett és még mi mindent tudnék kezdeni vele. Na jó, ezt most abba kell hagynom, mert a végén még csúnya dolgok fognak történni.
- Úgy tudtam, hogy ketten lesznek itt, Ön és a testvére vagy rosszul értesültünk erről? – Komolyan koncentrálnom kell, hogy megértsem, mit kérdez és ne azon agyaljak, hogy hogyan tudnám minél hamarabb az ágyamba cibálni. Megpróbálok valami értelmes választ kinyögni, mivel fogalmam sincs, hogy az az idióta merre járhat.
- Igen, Chris a testvérem is hamarosan megérkezik, csak egy kis elintézni valója akadt, amivel sajnálatos módon nem tudott időben végezni. – Remélem, nem veszik észre, hogy össze-vissza kamuzok. Esküszöm, ha előkerül, a két kezemmel fojtom meg.
- Addig esetleg rendelhetnénk némi frissítőt vagy kávét. – Javasolja Frank.
- Persze, az nagyon jól esne.

„Frank odainti az egyik pincérnőt, nem sokat látok belőle az is lehet, hogy nem is pincérnő, hanem pincér. Csak Nettre tudok koncentrálni, de talán zavarban van, lehet nem kéne így bámulnom, tuti valami pszichopatának néz. Idősebb nálam, olyan 25 évesnek saccolom. De eszméletlen gyönyörű. Most már tényleg zavarban van, a jegygyűrűjét piszkálja, de időnként rám néz, a szeme karamell színű. Jesszusom, szerintem életemben nem néztem meg egy csajnak sem a szemét. Mi van velem, de tényleg, úgy érzem magam, mint egy kis kamasz. Erre most feláll, nekem meg eláll a lélegzetem, ahogy megmozdul. Az elnézésünket kéri és kisiet a mosdóba. Pár másodperccel később én is követem a példáját, muszáj felhívnom Christ, hogy hol a francban van.
Az étterem egyébként elég nyugis, nincsenek sokan. A mosdók előtt állok, nem hagyhatom ki, hogy ne beszéljek vele négyszemközt, ha kijön. Addig is felhívom ezt a gyökeret.”

- Chris, na végre, tesó már rég itt kellene lenned, tudod, hogy ez fontos. – Kiborulok, csak azért nem üvöltök vele, mert nem akarom, hogy mások meghallják.
- Jó, kb. mikor? – Elmondja, hogy 10 perc és itt van.
- Rendeljek neked valamit, úgyis legalább félóra mire kihozzák? – Kérdem, de tudom, hogy ugyanazt fog enni, mint én. Még jó, hogy ikrek vagyunk, mindenben egyezik az ízlésünk. – Siess, van egy meglepetésem. Majd meglátod. – Ezzel le is teszem, közben észre se vettem, hogy Nett kijött a mosdóból és itt áll mögöttem, mivel elég szűk a mosdókhoz vezető folyosó és én elállom az utat és nem tud elmenni mellettem.

„Bámulok rá, mint egy idióta, de hirtelen nem tudok megszólalni, annyira gyönyörű. Most leginkább a falhoz nyomnám és megcsókolnám. Istenem, mi van velem, még soha senki nem hatott így rám.”

Nett

- Bocsi, de visszamennék az asztalunkhoz. – meg se mozdul. Lehet, hogy nem voltam elég hangos. Fura ez a pasi. Mondjuk szívdöglesztő, az előbb mikor levette a zakóját, konkrétan azt hittem, hogy ráugrom. Mikor megérkezett és apa bemutatott akkor úgy bámult rám, mintha kísértetet látna. Utána végig bámult, azt hittem elkenődött a sminkem, ezért is jöttem ki a mosdóba. Most meg úgy néz rám, mint vadász a vadra. Bár lehet, hogy képzelődőm.
- Ne haragudj, de kb. 2 hete nem láthattalak a Twisterben egy nagyobb társaságban?
- Megeshet, igazából nem emlékszem a szórakozóhely nevére. – Most komolyan emiatt bámul így rám?
- Egészen biztos, akkor hogy te voltál. Nagyon jól táncolsz. Ahogy a csípődet tekergetted, elképzeltem, hogy milyen vad lehetsz az ágyban. – Kacsint és kajánul vigyorog.
- Most komolyan ez a szöveg bevált valaha épeszű embernél? – Kérdezem, mert tényleg nem értem, hogy ettől most hasra kellett volna esnem vagy mi? – Esetleg felpattanjak a bárpultra és széttegyem a lábam?
- Tessék? – Na legalább meglepődött. Már azt hittem ajánlatnak veszi és leteper.

Mr. Ego

„Nem hiszem el ezt a csajt. Most ezt direkt csinálja velem? Majdnem ráugrottam ettől a beszólásától. Úgy látom nehéz dolgom lesz, nem olyan ostoba liba, mint a legtöbb nő, akivel találkozom. Más cselhez kell folyamodnom. Arrébb állok, hogy el tudjon menni. Azt hiszem jobb, ha erre inkább nem reagálok semmit. De szándékosan úgy megy el mellettem, hogy éppen csak hozzám nem ér. Érzem a parfümje illatát, nagyon finom virág illata van. Most muszáj bemennem a mosdóba, hogy lehiggasszam magam.”

„5 perc után visszamegyek az asztalunkhoz, nem akarom, hogy bunkónak nézzenek. Nehezemre esik koncentrálni, egyfolytában az a kép lebeg a szemem előtt, hogy Nett felpattan a bárpultra és szétteszi a lábát. Mire Chris megérkezik, már vagy ezerszer megdugtam magamban és vért izzadtam, hogy valami értelmes beszélgetésszerűt folytassak.”

- Bocsánat a késésért, de feltartottak- - Esik be úgy 20 perccel a megbeszélt idő után Chris. Ahogy a szeme Nettre téved, elakad a szava. Rám néz, és már ebből tudom, hogy mire gondol. Ugyanarra, amire én, hogy a faszba került ide és hogy milyen iszonyatosan jó nő.

„Igazából meglepően kellemesen telik az ebéd és közben nem is beszülünk az üzletről. Frank kérdezget minket, hogy milyen suliba járunk, van valami hobbink, sportolunk. Persze az edzésről Chris fecseg egy csomót. Nem igazán tudok koncentrálni, időnként Chrisre nézek, de muszáj végig őt bámulnom. Közben meg azon agyalok, hogy tudnám felszedni. Nyilván mivel látom az ujján a jegygyűrűt egy éjszakánál többet nem kaphatnék, pedig ezzel a nővel, lennének ötleteim, hogy miket csinálhatna velem és én miket csinálnék vele. Frank felajánlja, hogy ha a suliba gyakorlatra kell menni, akkor menjünk az ő cégéhez. Nagyon kedves gesztus. Aztán ebéd után rátérünk az üzletre. Nem érdekel, egyébként se szokott, ebben Chris a jobb. Így rá is bízom a dolgot, ha kell, bólogatok és néha mondom, hogy igen vagy nem, de ennyi. Bevallom lefagytam a mosdós jelenet után, inkább nem szólalok meg, mert még valami hülyeség hagyja el a számat. Arról nem is beszélve, hogy képes lennék leteperni itt mindenki előtt. Jézusom, mi van velem, de komolyan, nem szoktak így hatni rám a nők, inkább fordítva. De most azon agyalok, hogy hogy léphetnék vele kapcsolatba. Nyilván nem fogok ráírni facen, az olyan nyomi lenne.”

„Úgy 3 órát töltünk az étteremben és a végén abban maradunk, hogy jelenleg a legjobb befektetés, ha megtartjuk a bárokat, ahogy apa is tette. Tényleg szimpi ez a fickó és a lánya. Elég jól ért a csaj a számokhoz, az az egy rész volt, ami nagyjából érdekelt és nem volt számomra felesleges időfecsérlés. Mikor végzünk, Nett át akarja nyújtani a névjegykártyáját Chrisnek, de olyan gyorsan kikapom a kezéből, ahogy csak lehet. Majd pont hagyom, hogy az az idióta tudja meg a számát. Furcsán néznek rám, kivéve Christ, ő csak csóválja a fejét és elnézést kér a viselkedésemért. Azért ez tényleg vicces jelenet volt.”

- Te totál kész vagy – Mondja Chris.
- Most miért?
- Ezt komolyan kérded, majd felfaltad a szemeddel, aztán meg úgy viselkedsz, mint valami őrült. Ha ezek után még szóba áll veled, akkor ő a legtürelmesebb emberi lény a világon. És nagyon remélem, hogy nem fogod hívogatni, mert akkor kénytelen leszek letagadni, hogy egyáltalán ismerlek. – De már nevet is.
- Jó lemaradtál a mosdós jelentről, szerintem már ott elástam magam előtte, de mégse hagyhattam, hogy a tied legyen a száma. Még a mobilja is rajta van. – Dióhéjban azért elmesélem a mosdónál történteket.
- Egész biztos, hogy valami nem stimmel veled. Kathrin eszedbe jutott akár egy félpercre is?
- Nem igazán, csak az villant át az agyamon, hogy a csajnak vőlegénye van.
- Na ne már, az a tesze-tosza csávó?
- Gondolom, nem láttam másik pasival és nem valószínű, hogy két hét alatt nem szedett össze valakit, aki megkérte a kezét és ő igent mondott.
- Jesszus, ennek a csajnak vagy nincsenek nagy igényei vagy a csávó az ágyban valamit jól csinálhat. – Visszhangzik Chris nevetése.
- Nálam jobban? Alig várom, hogy bebizonyítsam a csajnak, hogy kaphat jobbat is.
- Minek, hogy aztán összetörd a szívét és ott hagyd egy éjszaka után?
- Ő nem egyéjszakás, ez egészen biztos.
- Kathrin azért néha eszedbe jut? Az, hogy neki milyen fájdalmat okozol?
- Nem izgat, már nem. Elegem lett abból, hogy fojtogat az állítólagos szeretetével. Ez mind jó is, amíg az ágyban vagyunk, de utána. Kb. egy üzit nem nézhetek meg a telefonomon, anélkül hogy bele ne akarna olvasni. Azért hagy legyen már egy kis magánéletem, még nem a feleségem és nem is a jegyesem.
- Jó ez gáz, de tényleg nem kéne minden adandó alkalommal megaláznod. Mellesleg Nett nem olyan nőnek néz ki, mint aki egy egyéjszakás kalandba belemegy. Egyébként se olyan fiatal és naiv, hogy bedőljön neked.
- Majd meglátjuk. Szerintem simán menni fog.
- Akarsz fogadni?
- Miért ne.
- Szerintem nem is fog veled szóba állni.
- Na, majd csak figyelj! – Most találhatom ki, hogy hogyan tudnék úgy üzenetet küldeni neki, hogy ne jöjjön rá egyből, hogy én vagyok, mert úgy tényleg egyből tiltana vagy lerázna. De ezen még ráérek agyalni.
- Kapsz egy hónapot, hogy elérd azt, hogy beszélgessen veled, szerintem már ez is emberfeletti teljesítmény lesz. Ja és az egészen biztos, hogy nem fog veled ágyba bújni.
- Benne vagyok. Mi lesz a tét?
- Nem elég, hogy ha sikerül, akkor lesz egy új barátod? Nekem az elég, hogy ha nem, akkor majd ő úgyis leolt téged.
- Végül is, a hülye fogadás nélkül is megpróbálnám becserkészni. Szóval rendben, áll az alku.

Nett

„Ez a pasi teljesen kikészített. Komolyan mondom, hogy mikor levette a zakóját és folyamatosan a számat bámulta, azt hittem, hogy rám fog ugrani. Nem mondom, hogy nem fordult meg a fejemben, hogy milyen lenne, ha leteperne. És a szája… Azt mondjuk nem értem, hogy a végén miért tépte ki a kezemből a névjegy kártyámat, de elég vicces jelenet volt. Az pedig egészen biztos, hogy ha véletlenül is eszembe jutna vele kezdeni, akkor megint úgy járnék, mint Peterrel és azt még egyszer nem élném túl. Még jó, hogy nem kell vele többet találkoznom. Szerencsére ma már nem kell visszamennem az irodába, és mivel jelenleg nincs kánikula, így délutánra egy laza futást tervezek. Jó lesz végre az elmúlt kétheti feszültséget levezetni. Sajnos Jasonnek üzleti útra kellett mennie és csak a jövőhét elején jön vissza. Így marad a futás.”

„Úgy hét körül érek vissza a futásból, laza tíz kilométer lett belőle. Az agyam teljesen kitisztult és végre sokkal jobban érzem magam, hiányzott ez a mozgás, kicsit az utóbbi időben elhanyagoltam. A házunkhoz érve hívnak a barátnőim, hogy meséljek milyenek voltak az ikrek, ők többet tudnak a két srácról, mint én, de mindent részletesen akarnak hallani, ezért este beülünk egy bárba. Kb. az alábbi kérdések kereszttűzébe kerülök, hogy tényleg olyan helyesek, mint a képeken? Milyenek élőben? Jó illatuk van? Milyen lányok jönnek be nekik? Nem is értem, hogy miből gondolják, hogy egy üzleti megbeszélésen szóba jött az, hogy milyen csajok jönnek be nekik? Úgy két órán át faggatnak, de legalább a kérdések felére nem tudom a választ, szóval végül feladják, és csak beszélgetünk az elmúlt néhány nap eseményéről. A dilis viselkedésük ellenére imádok velük lenni, mindig feldobják a napomat. És most úgyis kicsit lazább időszak következik, néhány nap láblógatással.”