Vér és Rózsa (Klaus Mikaelson ff.(!!Átírás alatt!!))

Ismeretlen.

Holly

A napom ugyanúgy indult, mint máskor. Reggel felkeltem és átöltöztem, majd összeszedtem magam a fürdőben. Aztán lementem a konyhába, ahol már Elena és Stefan fogadtak.

-Jó reggelt! *Mondtam, majd leültem és ittam egy bögre kávét*
-Jó reggelt! *Köszöntek vissza egyszerre*Minden rendben? *Kérdezte Stefan, hisz ő már tudja, hogy valami bosszant*
-Persze, csak ki fogom nyírni Zeeket!Megint miatta fogunk elkésni! *Mondom, és láttam, hogy Stefan mindjárt elneveti magát*
-Ha jól hallom, most fog befordulni a mi utcánkba! *Mondja vigyorogva*Ohhh.. és Holly, még csak fél hét van!*Amint kimondta dudáltak kintről*
-Csak fél hét!? Akkor még van időnk beérni! *Nyomtam egy puszit Stefan arcára, majd kirobogtam az ajtón*
-Hali! *Vigyorog rám a motorján ülve, Zeek*
Jó reggelt! Danielt, hol hagytad? *Kérdezem, hisz az öccse nélkül ritkán járkál.*
-Beth-nél van! *Mondja ki gúnyosan a lány nevét. *
-Csak le ne nyeljék egymást! *Vigyorgok gúnyosan, mire Zeek is kuncogni kezd.*

Ezután csendben telt az út a kávézóig, ahol dolgozunk. Hétfő délelőtt lévén, nem voltak túl sokan. Megfordult jó néhány ismerős, de délutánig nem is történt semmi említésre méltó.
De aztán bejött két férfi. Ordított róluk, hogy vámpírok és az is hogy nem ide valósiak. Miután kinézelődtem magam, oda mentem felvenni a rendelésüket. Viszont csak ekkor ismertem meg az egyik idegent, ugyanis már járt itt és volt egy kellemetlen szócsatám vele.

-Üdv, mit adhatok? *Az egyik férfi, elegánsan elmosolyodott*
-Egy Martinit kérek! *Mondja, majd vissza fordult az általam felismert férfihoz, aki végignézett rajtam.*
-Hmm... Én egy Whisky-t kérek, és téged! *Rám kacsintott és én még a tollat is kiejtettem a kezemből, miközben elvörösödtem, de szerencsére Zeek ebből is kimentett.*
-Elnézést, de ha kérhetem legyenek tisztelettel a hölgy felé, ugyanis ő az én barátnőm! *Mondta kiemelve az 'én' szót, majd vissza adta a tollam és megcsókolt, aztán a fülembe suttogott.* -Semmi gond, ezt majd én átveszem! *Bólintottam, majd elmentem felvenni a többi rendelést.*

A két férfi megse várta, hogy Zeek kivigye a rendelést, csak levágták a pénzt, és a férfi aki rám hajtott, még utoljára visszanézett és suttogott valamit. Megvártam, amíg elmennek, aztán oda mentem Zeek-hez.

-Hallottad, hogy mit mondott!? *Kérdeztem, mire Ő sokkosan rám nézett*
-Azt, hogy a következő trófeám a fejed lesz bolhás! Szerinted, kik ezek? *Nézett rám kérdőn, de én is ugyanolyan tanácstalanul pillantottam vissza rá.*
-Fogalmam sincs, de nem hiszem, hogy veszélyesek lennének! *Mondtam, hiszen, ha azok volnának, Damon már kiadta volna a vészjelzést. Ami annyit tesz, hogy mindenki éli az életét, míg én otthon ülök és nem mehetek emberek közé.*
-Remélem, hogy igazad van! *Éppen csak kimondja, de máris csörög a telefonja.* -Bocsi, de ezt fel kell vennem! Jessica az! *Mosolyogva veszi fel a barátnője hívását. Igen, az előbb hazudott, hogy megvédjen. Zeek és Én, legjobb barátok vagyunk hat éves korunk óta. Bármit megtennénk egymásért és hasonlló helyzetekben normálisnak számít, ha kimentjük egymást. Éppen ezért, az a jelentéktelen csók is rendben volt. *

Vissza is álltam dolgozni és innentől teljesen normális volt a napom. Mikor délután öt környékén elindultam hazafelé, rossz érzésem volt, ezért gyorsítottam a tempómon.Pár perc séta után, feltűnt, hogy valaki követ, ezért elkezdtem futni. Már csak kilenc utca, ezzel biztattam magam, de az üldözőm, még csak meg se erőltette magát, azért hogy tartani tudja a tempót velem.
Már csak öt utcányira voltam Zeek-ék házától, amikor feltűnt előttem Zeek motorja, de Zeeket sehol sem láttam. A figyelmem a motorra terelődött és eszembe jutott, hogy nálam van a pótkulcsa, ~ezzel megmenekülhetnék~ gondoltam, már épp elő akartam venni, de az idegen kigáncsolt, én meg hasra estem. Felnéztem és szembe találtam magam azzal a férfival, aki rám hajtott a kávézóban. A karomnál fogva felrántott és a képembe vigyorgott.