Vér és Rózsa (Klaus Mikaelson ff.(!!Átírás alatt!!))

Különös este

Holly

Miután felébredtem dél körül, felöltöztem és megfésülködtem. Miután elkészültem felhúztam a sportcipőm és elindultam valami reggelit keresni. A választásom egy kissebb étteremre esett, ami nagyon hangulatos volt kívül és belül is. Hat asztal volt összesen és a kasszánál egy hosszú pult, ahol helyet lehetett még foglalni. Odasétáltam a kasszához, köszöntem és elvettem egy étlapot. Sajtos-baconos-chilis melegszendvicseket rendeltem, illetve egy kávét. Hamar megreggeliztem, aztán bementem egy kisboltba, felkaptam egy kosarat és vettem egy csomó popcornt, chipset, sajt és chili szószt, aztán sós péksüteményeket válogattam magamnak. Csak arra nem számítottam, hogy társaságom is akad.

-Ezt egy hadseregnek veszed? *Kérdezi hirtelen Klaus, mire én kishíjján szívrohamot kaptam.*
-Nálad az emberek megijesztése hobbi!!??? Amúgymeg magamnak veszem! *Feleltem indulatosan, de ő csak vigyorgott.*
-Remélem tudod, hogy nem maradsz a hotelban. *Szögezi le nekem, mire én gyilkolni tudtam volna a tekintetemmel.*
-Csak hogy tisztázzuk, egy szóval sem említetted, hogy kötelező Veled egy tető alatt laknom. A megállapodásban arról volt szó, hogy egy városban élek veled. *Emlékeztetem, és látom rajta hogy kezd feszülté válni.*
-Megtennéd, a saját biztonságod érdekében, hogy oda költözöl a házba? *Kérdezi kedves hangon, de látom a szemén, hogy ideges.*
-Felőlem. *Zárom le ezzel a beszélgetést és Klaus sem próbál újjabb beszélgetést kezdeményezni.*

Miután végeztem a boltban, visszamentünk a hotelbe, ahol összepakoltam és kicsekkoltam. Aztán Klaus visszavitt az erdei házba a kocsijával. Meg sem várva, hogy leállítsa a motort kiszálltam és kivettem a cuccaimat, majd kerestem egy üres szobát. A szobában volt egy francia ágy, egy íróasztal, egy szék, egy szekrény meg egy erkély ajtó. Hamar kipakoltam és a telefonomon kezdtem könyveket letölteni,hogy ne unjam magam halálra. Pár órán keresztül olvastam az ágyban fekve, egészen addig, amíg valaki kopogott.

-Igen? *Kérdeztem érdeklődve.*
-Elijah vagyok, bejöhetek?*Kérdezi udvarisan. *
-Gyere be nyugodtan!? *Mondom, de annyira meglepett volt a hangom, hogy inkább kérdésnek tűnt. Elijah benyitott és helyet foglalt az íróasztal melletti székre.*
-Miben segíthetek? *Nézek egyenesen a szemébe és türelmesen várok, amíg összeszedi a gondolatait.*
-A gépen, amíg aludtál, Klaus ivott a véredből. A barátod pedig egyáltalán nem aggódott, amit addig nemértettünk, amíg a seb be nem gyógyult. Hogy lehetséges ez?*Kérdezi és én nemtudom eldönteni, hogy komolyan vegyem vagy nevetségesnek találjam a kérdést.*
-Sajnálom, de nem árulom el. Attól hogy Klaus elrabolt nem kell mindent elmondanom nektek. De ha ez megnyugtat, akkor nem lesz fizikailag bajom. *Mondom komolyan.*
-Holly, én megértem, ha gyűlölsz minket, de arra kérlek hogy ne ítélj el mindenkit rögtön. *Mondja komolyan és pontosan tudom, hogy Elijah a legőszíntébb a házban, de még benne se tudok megbízni. Soha többé nemakarok megbízni senkiben...*
-Ne ítélkezzek!?*Csattanok fel élesen.*-Nem én rabolok el embereket és állítok fel "szabályokat". Ha ti nem jöttök a városunkba és nem cseszitek el az életemet, akkor... akkor... hagyjuk!*Jelentem ki jeges hangon és próbálom kimondatlanul is éreztetni vele, hogy kívül tágasabb, de Elijah nem vette észre.*

Elijah engem bámult és próbálta kitalálni mit mondjon. De ez egy kicsit sem érdekelt, ugyanis nem akartam ott lenni, nem akartam Elijah-val beszélni, igazából senkivel sem akartam beszélni. Felpattantam és kinyitottam az ablakot, aztán ki is ugrottam rajta. Nem értem rögtön földet, hála az egyik faágnak, amiben megtudtam kapaszkodni. De ahogy a talpam a talajra ért ismét a város felé kezdtem rohanni. Nem érdekelt Klaus és az sem, hogy mit akarhatott tőlem. Amikor már a városban mászkáltam, már késő este volt, ugyanis a Mikaelson birtok és New Orleans között, emberi tempóval bő fél óra az út. Nem figyeltem, hogy merre visz a lábam, ezért nagyon megijedtem, amikor nekimentem valakinek. Gyorsan elnézést kértem és indultam volna tovább, de az idegen a karom után kapott, majd rázárta az ujjait.

-Segíthetünk, édes!? *Kérdezi a sötét bőrű férfi.*
-Nem, kösz! *Vágtam oda neki és ki akartam húzni a kezem a szorításából. *
-Nagy kár, de te segíthetsz nekünk! *Mondta és megláttam, hogy élesednek a szemfogai*
-Kihagyom, de kösz a lehetőséget! *Néztem rá egyre idegesebben és hirtelen ötlettől vezérelve tökön rúgtam, ő meg elengedett a döbbenettől.
Hátráltam pár lépést, de feleslegesen, mert a vámpír ismét utánam kapott, én meg megbotlottam és erősen a betonba vágtam a fejem. Vért éreztem végigfolyni a tarkómon és rettentően szédülni kezdtem.
-Mi vagy te? *Kérdezte döbbenten, közvetlen az arcom fölé hajolva.*
-Semmi közöd hozzá! *Feleltem egyre idegesebben, a szívem a torkomban dobogott, már vártam hogy a vámpír megharapjon, ám ekkor megláttam Rebekát*
-Holly a barátunkat Marcel! *Rebeka fagyosan nézett a férfi szemeibe, majd vámpír sebességgel ott termett mellettünk és lelökte rólam a férfit, engem meg felhúzott, aminek a szédülésem miatt nem túlzottan örültem. *
-Rendben, de az illata... Nagy kár hogy ezt most ki kell hagynunk! *Mosolyodott el, aztán intett Rebekának és eltűntek.*
-Köszönöm! *Fordultam a lány felé, miközben igyekeztem megállni a lábamon.*
-Jól vagy? *Kérdezte őszínte aggodalommal a hangjában.*
-Csak kell pár perc, meg egy Klaus mentes hely. *Feleltem egy halvány mosollyal.*
-Hol töltöd a ma estét? *Kérdezi érdeklődve.*
-Először veszek valami alkoholt, aztán keresek egy hotelt! *Válaszoltam a lánynak aki elmosolyodott.*
-Mit szólnál egy csajos estéhez?
-Azt, hogy jól hangzik, de akkor csoki is kelleni fog! *Mondtam, mire elindult az egyik irányba.*

Nem kellet sokat mennünk, mert Rebeka egyenesen egy éjjel-nappal nyitva tartó boltba vezetett, ahol vettünk három üvegnyi alkoholt, egy karton csokit, négy sírós filmet és egy csomag zsepit. Miután összevesztünk azon, hogy ki fizet (Természetesen nyert), kerestünk egy hotelt és kivettünk egy szobát. Elkezdtünk inni és Rebeka már nem volt józan, mikor feltette a kérdést. Én viszont még nem voltam elég részeg ehhez a kérdéshez.

-Érzel valamit Klaus iránt? *Kérdezi mosolyogva.*
-Nehéz tagadni, hogy klassz pasi, de ezt a személyisége ellensúlyozza.*Felelem, aztán iszok.*
-Talán ha megpróbálnál vele beszélni a dologról... Mondjuk reggel...*Vetette föl az ötletet, én meg rábólintottam.*

Klaus

Elment. Elüldöztem. Miután Holly elment és a húgom a keresésére indult, fogtam magam és lementem a pincébe és elővettem egy üveg portói bort. Felvittem a szobámba és inni kezdtem. Egyik üveg követte a másikat,gondolkoztam, de sehogy se értettem, hogy a bosszúnak szánt emberrablás, mikor csapott át vonzalomba. Mire feleszméltem reggel lett és ajtónyitódást hallottam. Aztán, Rebeka lépteit és valaki másét is. Dühösen, mentem a lépcsőhöz, megtudakolni, hogy kit hozott ide, aztán megdöbbenten láttam Holly-t.

-Vissza jöttél? *Kérdeztem kábán, mire felkapta a fejét*
-Igen! *Mondta részeges hangon és botladozva próbált megállni. Itt már sejtettem, hogy Rebeka leitatta*
-Miért? *Kérdeztem, aztán vámpír sebességgel lementem a lépcsőn és megálltam előtte. *
-Magam sem tudom...*Mondta, mire én megfogtam az alkarját, hogy megtámasszam egy. Aztán felkaptam és felvittem a részeg lányt. Leraktam az ágyába, betakartam és bármennyire is kiabálni vagy bántani akartam az esti kalandjuk miatt, már indultam volna kifelé, amikor megszólalt.*
-Itt maradnál velem? *Kérdezte, és egészen úgy nézett ki, mint egy elveszett kislány.*
-Biztosan ezt akarod? *Kérdeztem, mert nem akartam visszaélni a helyzettel.*
-Biztos! *Mondta a lehető legkomolyabban.*
-Akkor is, ha megbánod? *Tudtam, hogy ha megint igent mond, akkor nem kell többször megkérnie.*
-Akkor is! *A szemében elszántság csillant és én csöndesen befeküdtem mellé az ágyba, mire ő hozzám bújt, sírni kezdett, majd nemsokára el is aludt.*

Forever!