● W

412 49 9
                                    


Az órájuk éppen befejeződött
és szerencsére ez volt a nap utolsó órája.
Jeongin némi időt töltött azzal, hogy elpakolja a holmiját
arra várva, a többi hallgató távozzon, miközben egyre aggódóbbá vált.

Valójában soha nem találkozott Chan-nal.
Mi van, ha egy furcsa 50 éves nő, aki úgy tesz, mintha ő lenne
vagy egy gyilkos, akinek olyan gyerekek az áldozatai, mint Jeongin?
Gondolatai lecsillapodtak, amikor meglátta egy mellette álló,
kissé magasabb férfi széles, idióta vigyorát.

- Szia, Angyal! - mosolygott ragyogóan
kis gödröcskével, amely megjelent barack színű arcán.

- Szia, Channie hyung! - Jeongin lehajtotta a fejét,
miközben fülei pirossá váltak becenevétől.

- Nem kell olyan formálisnak lenned, Gyönyörű. - kuncogott,
mialatt kezét átfuttatta a fiatalabb haján. 

Jeongin zavartan fordította el a fejét. 

- Óh, igaz! W...

Nagyon hosszú szünet következett
és Jeongin nem tudta, hogy mondjon-e valamit vagy várjon,
végül az utóbbi mellett döntött.

- Randiznál velem péntek este?

- Természetesen, Channie. - mosolyodott el Jeongin.

- Olyan gyönyörű. - lehelte Chan,
megpróbálva nem sikítozni Jeongin csodálatos vonásaitól.
A fiatalabb arca halvány piros színre változott,
ahogy gyengéden megütötte Chan karját.

- Hagyd abba! - kuncogott, még vörösebbé válva,
amikor Chan átkarolta vállait
ragaszkodva ahhoz, hogy visszasétáljon Jeongin-nal annak dormjába.

Ábécé - Mosolyogj újra ➸ JeongChan (Fordítás) [BEFEJEZETT]Donde viven las historias. Descúbrelo ahora