"I hate you so much!" [PJM]

~Második~

Jimin egy hangos puffanásra riadt fel, ami miatt szitkolózott egy sort.

- Youra, te mégis mi a fészkes fenét művelsz? - ült fel, de amint meglátta, hogy barátnője a földön fekszik, és nagy valószínűséggel még alszik, elnevette magát.

Rávette magát, hogy ki keljen az ágyból, majd Yourat vissza emelte az ágyra.

Youmi már régóta a konyhába volt, hiszen még mindig nem tudott aludni. Már két napja ez megy, és egyszerűen nem tud elaludni. Nem megy neki.

- De álmos vagyok.. Akkor miért nem tudok aludni? - hajtotta rá a fejét a karjára, majd onnan bámulta a kezében lévő kávét.

- Ha nem hallom az előző mondatot, tuti azt hinném szívtál valamit. - ment be a konyhába Jimin, mire Youmi próbált normális alakot felvenni, ami nem igen sikerült neki.

- Értem. - adta a lány az egyszavas választ.

Jimin megpróbált beszélgetést kezdeményezni, de egyszerűen nem ment neki. Össze-vissza habogott mindent, majd inkább hagyta az egészet a francba.

Youra miután felébredt, fájó derékkal sétált le a többi fiatalhoz, akik addigra egész jól elbeszélgettek.
Youra hirtelen ott termedt barátja mellett, mire ő ijedten kapott a szívéhez.

- Youra. Te nem vagy normális! - hajtotta le a fejét az asztalra.

- Bocs. Látom, egész jól elbeszélgettetek. Csak nem, megzavartam valamit? - kérdezte gúnyosan a lány, mire Youmi elkerekedett szemekkel pislogott vissza rá.

- Egyáltalán nem zavartál meg semmit. - rázta meg a fejét, Youmi mire Youra bólintott.

Youra hirtelen olyan gyorsan futott vissza Jimin szobájába, hogy a lépcsőn felfele, az arca találkozott a parkettával.

- Cica, jól vagy? - sietett utána barátja, aki aztán felsegítette.

- Nem! Egyáltalán nem! - akadt ki a lány. - Anyám gyűrűje még mindig nincs meg, a derekam odavan most meg még ez is. -  morgolódott tovább.

- Cica. Máskor figyelj oda, hogy ne az ágy szélén feküdj, és kevesebb esély lesz arra, hogy legurulj onnan,mint ma reggel. - mosolygott rá Jimin, mire a lány egy kicsit megnyugodott.

- Milyen volt a gyűrű, ami eltűnt? - jelent meg Youmi.

- Sima arany gyűrű. Semmi minta nem volt rajta, se semmi. - válaszolt Youra, mire Youmi bólintott.

- Majd megkeresem. Úgyse tudom igazán mi hol van,meg nincs is más dolgom. -  mondta Youmi.

- Miért akarsz nekem segíteni? - kérdezte Youra, miközbe leporolta magát.

- Gondoltam segítek. - rántott vállat Youmi.

- Akkor menj, és keresd meg. De gyorsan! - küldte el Jimin a lányt, majd Youraval a nyomában a szobájába ment.

Youmi furcsálta Jimin viselkedését, hiszen pár perccel ezelőtt még tök normálisan beszélgetett vele, most pedig mintha a kutyája lenne.

Visszament a szobájába majd miután egy kicsit össze szedte magát, nekiállt megkeresni az eltűnt gyűrűt.

Jimin csak maga elé bámult, miközbe ezen az egészen gondolkodott.
Igazából, nem volt baja az új lánnyal, de nagyon idegesítette, hogy még egy napja sincs itt, de már megmozgatta a fantáziáját. De ezt betudta annak is, hogy nagyon kanos, így még egy öreg nénit is simán megfektetne.

Youmi már egy ideje kereste a gyűrűt, mikor az anyja jelent meg előtte. Mosoly kúszott a lány arcára, majd megölelte az anyját.

- Kicsit elaludtunk, ne haragudj. - indult el Minjung a konyhába, ahova Youmi is követte.

- Semmi gond. Én éppen Youra gyűrűjét keresem. - nézett körbe a konyhába is a lány.

- Miért te keresed az Ő gyűrűjét? - értetlenkedett a nő, mire Youmi sóhajtott.

- Ne kezdd el. Én mondtam nekik, hogy megkeresem, hiszen nincs más dolgom.

- És szerinted valamelyik fiatal, ezt megtette volna érted?

- Hát.. nem. De én nem ők vagyok.

- Hát jó. Te tudod. De ne engedd, hogy becsicskítsanak.

- Jézus anya. Honnan vetted azt, hogy ők beakarnak valaha is csicskítani? - nézett Youmi az anyjára.

Nem értette az anyja miért is gondolja ezeket. Nem ismeri még se Jimint, se Yourat. De mégis feltételez róluk olyan dolgokat, amik lehet rohadtul nem igazak.

Jimin lekísérte barátnőjét, hiszen neki már haza kellett mennie.

- Majd holnap beszélünk. - váltottak egy rövid csókot, majd Youra elhagyta a házat.

Jimin nem tudta,mit is kéne csinálnia, így inkább bement a konyhába, ahol mostoha anyja és Youmi fogadta.

- Nem találtam meg a gyűrűt. - mondta Youmi, mire a fiú csak legyintett egyet.

- Nem az én dolgom. - rántott vállat.

- Dehát.. még te parancsoltál rám, hogy keressem meg minnél előbb. - értetlenkedett a lány.

- Te ajánlottad fel, hogy megkeresed. Most akkor mi a probléma? - dőlt neki a konyhapultnak a fiú.

- Semmi. - motyogta Youmi, majd elhagyta a konyhát.

A szobájába érve, magára zárta az ajtót, majd leült az ágyára.
Nem akart ő rosszat, szimplán csak segíteni akart. De itt aztán azt se díjazzák.
Jiminnel sem akart rosszba lenni, hiszen mégiscsak egy fedél alatt lesznek, kitudja mennyi ideig.

Minjung bosszankodva rázta meg a fejét, majd nézett rá Jiminre.

- Egyre kérlek. Bánj vele jól. Nem érdemli meg azt, hogy rosszul bánjanak vele. -  nézett a fiú szemeibe, majd ő is távozott a konyhából.

Jimin töltött magának egy pohár vizet, majd miután megitta, vissza sétált a szobájába.
Ő úgy gondolta, semmi sértőt nem mondott a lánynak, de most mégis kivan oktatva.

- Ezért nem akartam az egészet.. - morogta magának, majd elfeküdt az ágyán. Majd nem sokkal később, el is nyomta az álom.